aranyköpések Grafika-sarok karaktertérkép
aglanir családjai kapcsolati háló tumblr

naptár

Aglanir.  A középkori birodalom, melyet észak felől a Taranis hegység, délről a Tritón tenger határol. Ez a nem mindennapi vidék az a hely, ahol a legendák életre kelnek. A viszályoktól szétszabdalt világ új hősöket, és szélhámosokat teremt, akik történetét időről-időre elmeséli Anders, a Krónikás.
Légy egy, a világ hősei közül. Válassz oldalt, és csatlakozz egy új kalandhoz.






 

 

 

 

 



képre vár: -

 

Téma: NRT, Középkori, Fantasy RPG - hosszú reagok
Szerkesztő: Andes  Mindenes: Kaya
Nyitás: 2016.01.22 Re-start: 2017.07.07.

Évszak: nyár - a harmadik évad végéig!
Regisztrált felhasználók: 13
Játékosok száma: 13
Karekterek száma: 88 (ebből njk: 14)
ebből nő:  43 ebből férfi: 45
Hozzászólások száma a fórumban: 1680

utoljára frissült:
2017.07.21. (15:00)


 

 

 

Hősregék

rossz időben

2017.08.19. 07:48, Admin

Az oldal bizonytalan ideig szünetel.

Egyszer volt, hol nem...

2017.07.09. 13:00, Anders
Komor mese a krónikástól

Morcos Harcos, barátom, egykomám, vérem! Tényleg Te vagy? Azt hittem, hogy Te is odavesztél… Jer, a keblemre! Most az egyszer ne ellenkezz; Foglalj helyet az asztalomnál. Csapos! A legjobbat!

Azt mondják, hogy amikor egy főnix meghal, a hamvaiból egy sokkal szebb, sokkal erősebb madár születik… Mit gondolsz? Igaz lehet ez egy forradalom által szétszabdalt országra is? Szomorú mese ez; Szomorúbb azoknál, amelyekről valaha is szót ejtettem neked. Talán több is jár nekünk egy kupica gatyaszaggatónál…

A történet mélyebbre nyúlik vissza, mint egy esztendő, de senki sem gondolta, hogy a felháborodott suttogások végül addig erősödnek, hogy betörnek majd a főváros védfalai mögé is. Nem sokkal korábban ülték meg a birodalom legszínpompásabb menyegzőjét, és éppen csak szárnyra kelt a pletyka, hogy a hercegi pár máris első gyermekét várja – kiegészülve azon fricskával, miszerint a király és a királyné nem mondhatják el magukról ugyanezt.

A zúgolódó hangok már az ünnepség idején is fel-felharsantak, de a királyi család mindent elkövetett annak érdekében, hogy elnyomja őket. A király egy ízben még a Pusztára is ellátogatott, hogy maga vegye szemügyre, hogy miféle kegyetlenkedés zajlik a Torony zárt ajtaja mögött, de nem tapasztalt kihágást a katonák részéről. Azon népek, kiknek ereibe mágiát csepegtettek az Istenek, hosszú idők óta a társadalom aljára szorultak, és el kellett viselniük a riadt, undorodó tekinteteket, mintha ocsmány kórságot hordoznak, amellyel megfertőzhetik az ártatlanokat. Nemetona úgy áll a Puszta közepén, mint egy eleven sírbolt, egy komor emlékmű, amely elmondja milyen az, amikor Egy bűnéért ezreket büntetnek.

Hazugság volna azt állítani, hogy a felkelés az iskolából indult. Sokkal mélyebben gyökeredzett már, szövevényes hálójával beszőve az egész országot. A háló végeit több oldalról rángatják; Rimadar Berithnél, Thornton és Aldayr a Rengetegben, a Varázslónő Tritónnál, és megannyi kisebb szál tapad egyéb kezekhez, akik talán azt sem tudják, miféle veszedelmes játékot űznek.

Régi igazság, miszerint a forradalom akkor veszi kezdetét, amikor az áldozat visszaüt. Mindenki azt várta, hogy a mágusnép majd Nemetona miatt kezd háborúzni, vagy a Berithen összegyűlt csürhe fog kellemetlen napokat okozni – de a gyújtószikra egy lány volt. Egy gyermek, akinek az életét tulajdon, félelmektől vezérelt szülei oltották ki az egyik határvidéken. (A dolognak nem is ment volna híre, ha nem nemesekről van szó, vagy ha azon istentelen órán nem jár arra az egyik szomszéd.) A kislány sírhantja lett a tűz fészke, amelyből kiindulva a lángok felperzselték az egész országot. – Ha tulajdon gyermekeikkel ezt teszik, mi tesznek majd velünk?

Csoportok szerveződtek. Szakadár mágusok bújtak elő, zugboszorkák emeltek szót az elnyomás ellen. A birodalom több pontján is fegyveres harcok robbantak ki, és emberi életek vesztek oda; Az ügy eztán került az Országgyűlés elé.

Az ország nagy nemesei gyűltek össze, hogy döntsenek a felkelők leveréséről, a törekvések csírájában való elfojtásáról. Azok, akik érveket nem tudtak felhozni, azt asztalt csapkodták, vagy üvöltöttek – mindenkinek a maga városa volt a fontos, majd’ mindenki a sajátjait féltette. Maroknyian álltak csak a mágusok pártján, de azok se igen emeltek volna szót értük…

A siserahad egyemberként hallgatott el, amikor egy törékeny alak lépdelt a pódiumra, megemelvén kezeit, hogy szót kérjen magának. Nem voltam ott, de akik látták azt mondják, sosem hasonlított még úgy édesanyjára, mint akkor, lángokkal a szemében!

- Sagramour vagyok; Törvényeink szerint jogom van felszólalni Önök előtt! – mondta Drusala hercegnő, amidőn a bírák egyike éppen számon kérte volna; vagy mielőtt, saját testvérbátyja intette volna engedelmességre. – Önök tulajdon barátaikról, szomszédjaikról, rokonaikról… - itt az Agenyr ház fejére, majd tulajdon sógornőjére nézett -…vitatkoznak! Elzárjuk Őket, mert különböznek tőlünk! Önök toronyba vetnének egy embert, mert béna, vagy éppen féllábú? A Mágusok éppen úgy az Istenek segedelméből születtek a világra, mint mi mindannyian. Mi tettük Őket szörnyeteggé, mert szörnyetegként bántunk velük! A legszelídebb jószág is acsarog, karmol és harap, ha megtámadják…

- Arcátlanság… Árulás… Mágusbérenc… Mágiaimádó… Nem látjátok? Megfertőzték; nincs eszénél… - Vajon a hercegnő akkor is hangot emelt volna a mágusokért, ha tudja, miféle szidalom éri majd ezért? És, ha csak sejti, hogy hamarost tulajdon rokonai kényszerülnek arra, hogy vérrel fizessenek a bűbájosok miatt?

Az Országgyűlés nem zárult eredménnyel. Az összetűzések, ha lehet még inkább elharapództak, és egy olyan zárt közösségbe is beférkőztek, mint ama komor Torony a Puszta közepén. Rianon Agenyr betegsége éppen ezen időszakban győzedelmeskedett a megtört test felett, arra kényszerítve fiát, hogy eltemetve a gyászt, annál nagyobb dolgokkal is szembenézzen.

A kitörő forradalom hasznára volt Rimadarnak, kinek pusztán annyi dolga volt, hogy karba tett kézzel kivárja, amíg a veszett kutyák szétszaggatják egymást… Kérlek, Morcos Harcos! Ne sürgess! Minden történet úgy lesz kerek, ha megvan a maga dramaturgiája. Szóval… Rimadarnak csak annyi dolga volt, hogy kivárja, amíg a birodalmunkban zúgó elégedetlenség éket ver az emberek közé – de mint tudjuk, az öreg Ulric nem az a fajta, aki csak úgy tétlenül várakozzék. Saját mágusait is hadrendbe állította, bár nem a legjobbak közül; Vérmágusok, démonidézők, nekromanták… Sejtheted, hogy mi mindenre képesek. A renegátok feladata nem volt más, mint a haragvás elmélyítése. Ekkor kezdtek a bűbájosok védekezés helyett támadni. Oszd meg, és uralkodj, tartja a régi mondás – hát Rimadar megosztott, s míg az emberek elfoglalták magukat a forradalommal, Ő szép csendesen rendezgette saját dolgait

A Varázslónő – kinek személye olyan titok, hogy még a birodalom legjobb kémei is hiába nyomoznak utána -, sem hagyta cserben gyermekeit. Pénzzel, különböző adományokkal támogatta az ügyet, és üzeneteivel utat mutatott az eltévelyedőknek. Nem pártolta ugyan az erőszakos törekvéseket - bár maga sem a jámbor fajta, ha átkokat kell szórni, vagy le kell ölni egy útjában állót -, de felismerte, hogy másképpen nem lehet kivívni eme felsőbbrendű faj megérdemelt helyét; Abban sem volt rest, hogy Önmagát nevezze meg vezetőként.

Néhány bűbájos, kinek a kegyetlenkedés nem volt kenyere, elbujdosott; Leginkább a Rengetegben az Aldayrok, vagy Thorntonok oltalma alatt. Oltalomnak lehet-e nevezni azt, amikor valakit a felhasználnak a saját céljaikért? Jaj, Harcos… Olyan, mintha mindenki a mágusok mögé akarna rejtőzni.

Hosszú év áll mögöttünk harcos. Hosszú, fárasztó és szomorú. Számtalan lélek veszett oda, és sokan kívánják azt, bárcsak meghaltak volna. Annyi esemény történt, hogy azt felsorolni sem lehet. Nincs olyan család, aki meg nem szenvedte volna a maga tragédiáját a forradalom alatt.

Bár, mint mondtam, a lázongás nem a Morrigui Pusztából indult, de magától is érhető okokból, mégis a forradalom központi szereplőjévé vált. Cyrus Morrowind talán sosem felejti el azt a pillanatot, amikor néhány ügyesebb tanonc egy csellel az összes katonát kizárta a Toronyból, jó pár napra kivívva az iskola függetlenségét. Theadas főmágus pedig arról nem fog soha megfeledkezni, hogy hány védence halt meg azért, mert arra kérte őket, adják meg magukat Lord Agenyrnak mielőtt még bárkinek is baja esnék… Éppen elegendő baj, hogy olyan varázslatokba bocsátkoztak, amelyekbe jóérzésű mágusnak nem szabadna, és olyan erőket engedtek szabadon, aminek még léteznie sem volna szabad ezen a világon. Ostoba… Ostoba kölykök! Démonokat idéztek meg! Ocsmány förtelmeket! El tudod ezt hinni?

Míg a pusztai urak Nemetónán torzsalkodtak, egy nagyobb, szakadárcsoport – akik között nemcsak mágusok voltak, hanem banditák és útonállók is -  megtámadta Vidart, feldúlva a falut, betörve az házakba. Még a Nagyúr otthonát sem kímélték; Hátrahagyott védői ugyan hősiesen védték a családját, fiatal feleségét már nem tudták megmenteni. Nem egészen egy hónappal az esküvő után, Tomas Agenyr megözvegyült.

Miután a nemetonai lázadásokat leverték, az iskolát visszafoglalták több mágust is kivégeztek, de a valódi bűnösöket, a gyilkosokat, hagyták elmenekülni… A megidézett  bestiák közül sem sikerült mindet levadászni, több förtelem is szétszéledt a vidéken. A főmágus megtarthatta posztját, de Őt magát is megtörték az események, és a kegyetlen vallatások, amelyben a katonáktól részesült. A Torony ura egyszersmind Morrowind lett, így már semmi sem történhet anélkül, hogy ne tudna róla.

Thelion király végül szövetséget kötött a Radagan Királysággal; Rajah királynő hálája jeléül ötven elit katonát küldött az országba, velük együtt pedig fegyvereket, gyógyszereket, és ékköveket. Csupa ócskaságot, amelyeknek haszna sincs! Az a nyájasképű Követ, és szemrevaló húgocskája saját rezidenciát kaptak Rheya szívében, ahol berendezhették a Nagykövetséget; Megkapták, amit akartak. Földet… Egyelőre csak talpalatnyit, de kitudja meddig hízelegnek még! A forrongásban nem vettek részt – a király és kuzinja ellenezték, hogy idegen kezek ebbe beleavatkozzanak.

A fiaskó után – így emlegetik a palotában a balul elsült Országgyűlést – a rheyai haderők egy részét is mozgósították; Ebben az ügyben az Olwyn fivérek komoly szerepet kaptak. Kezdetben a király nem vette komolyan a fenyegetést, de amidőn már több országrészen kitörtek a fegyveres harcok, rádöbbent tulajdon vakságára. Kétszázadnyi katonát rendelt le Berith határvidékeire, hogy visszafojtsák a banditák áramlását. Királyként kötelességének érezte szerepvállalását a harcokban – mi mást is tehetne egy fiú, akinek az a vágya, hogy lovagkirály legyen -, így többek között a nemetoniai harcoknál is megmutatta kardforgató tehetségét. Azt hiszem, az unokafivére reménykedett benne, hogy eltalálja majdan egy eltévelyedett varázs, vagy nyílvesző… Pech.

Nem egészen világos, hogy hogyan eshetett meg – de ehhez lehet köze annak is, hogy az egyik udvarhölgy még aznap éjjel felszívódott -, de a lázadók bejutottak a palotába; Hátulról érkeztek, megkerülve az őröket. Mindig is sejtettem, hogy Tyria Sagramour bátor asszony, de aznap éjjel elnyerte minden tiszteletemet! A viselős hercegné férfiakat megszégyenítő merészséggel, és ügyességgel szállt szembe a behatolókkal és az általuk megidézet árnylényekkel; Ha a pusztán úgy dívik, hogy vadmacskát nevelnek a lányokból, hát akkor én is egy pusztai asszonyt akarok feleségül! Sajnos a bátorságnak megvolt az ára – csúnyán megüthette magát, mert meg nem született gyermeke odalett. Nagy tragédia ez egy országnak, de még nagyobb a családnak.

A palota hölgyeit eztán vidékre küldték. Tritón szerencsésen megmenekült a forrongó hangulattól, ezért a Llewellyn birtok megfelelő volt arra, hogy oltalmat biztosítson számukra. (Lord Howe pedig ismét elhalasztotta Yserone kisasszonnyal kötendő esküvőjét. Talán már nem is igazán akarja elvenni azt a lánykát?) Lady Tyria csupán a lábadozás idejét várta ki – a rossz nyelvek szerint, még azt sem -, és vissza is tért férje oldalára, hogy mindenben támogathassa hercegét. Látván elhivatottságát, és lebeszélhetetlenségét, fontos feladatokat kapott, és nagybátyja mellett diplomáciai látogatást is tett a Rengetegben, ahol a többek között a Rengeteg Őrénél is elidőzött.

Ha már a Rengetegnél tartunk… Emlékszel? Nem is olyan rég még azon tanakodtunk, kicsoda lehet az az Ezra Thornton? Nos, mára már Ő a vidék legnagyobb ura, és azt mondják, szoros barátságban áll a királlyal. Nem tudom miként tett szert ekkora befolyásra, de ha sikerült meggyőznie a királyt, hogy tegye meg a Rengeteg Őrének. Úgy tűnik, Őfelsége még nem hallotta a susmust arról, hogy új barátja Berithel is cimborál.

A mágusmozgalom nem tett jót az Aldayrok ügyének, akik maguk is varázsszerzetek. Nem sorakoztak fel nyíltan a lázadók mögött, de sokan úgy tartják, hogy ez a kellemetlen ügy nem fajul el eddig, ha ezek visszatakarodnak oda, ahonnét előbújtak. Egy év alatt ugyan sokat erősödtek – az, hogy Thornton az erdő jelentős részét birtokba vette sokaknak szúrja a szemét -, mert régi hűbéreseik közül többen is csatlakoztak hozzájuk; más vidékről származó, kisebb családokkal, és zsoldosokkal egyetemben. Már többször konfrontálódtak a Tövislord embereivel, és a nomádokkal is, de egyikük nem sem sikerült elvennie a kedvüket a maradástól.

Berithen továbbra is a Lidérckirály visszatérését éltetik. Gondold csak el? Ha egy mágusfelkelés ennyi bajt okozott, mi történik majd akkor, ha azoknak a szerencsétleneknek sikerül összeilleszteniük a szilánkokat? Tudom, tudom, ez még előttünk van… Ne hümmögj! Megzavarsz!

Az öregapám egyszer azt mondta, hogy Taranison nem terem meg a mágia – a törpök között sincs egyetlen mágus sem, ami nem lehet véletlen! Nos, Taranist is elkerülték a felkelők; a Deatrysek, akik előszeretettel hajkurásznak szörnyeket, jó szolgálatot tettek a pokolmélyről érkező démonokkal szemben. Ámbár meglehet, hogy Lord Melion nagyobb sárkánnyal néz szembe nap, mint nap házas emberként…

A tündékre is kitérek, csak ne türelmetlenkedj! Fael Úrnő még mindig rendíthetetlenül oltalmazza gyermekeit; Az a hegyesfülű bagázs nem folyik bele az ostoba emberek ostoba ügyeibe. Továbbra is bőszen építgetik a régi várost, reménykedvén abban, hogy hamarost birtokba veheti ismét. A félszövetségük az Aldayrokkal még most is tart, meglehetősen érdekes szimbiózisban élnek egymás mellett.

A nomádok, akik szintén elzárkóztak a forradalomtól – leszámítva a fosztogatást a káoszban fuldokló falvakban – még mindig bőszen a kincs nyomában járnak, amit az a különös térkép ígért, melynek titkát még mindig nem sikerült megfejteniük. Már hogyne létezne a kincs? Hazugnak nevezel? Szép kis barát vagy…

Tudod mit, barátom? Egészen kiszáradt a torkom. Lesz még időnk rémségekről beszélni. Mára feledjük a bút, és inkább igyunk. Héj, csapos! Üss csapra egy újabb hordót!

Én pedig, ma rád iszom! Örülök, hogy itt vagy! Az Istenek tartsanak meg még sokáig!

Kibeszélőposzt

2017.07.07. 14:00, Anders
#forpony

Kedveseim,

Elmondhatatlan hálát érzek, amiért ilyen sokan, ilyen rövid időn belül reagáltatok a megkeresésemre – továbbra is várom a #forponyt, mert minden egyes alkalommal mosolyt csal az arcomra. Be kell vallani, hogy a vállalkozás merész; Az idő és jómagam nem igazán egyezünk, az a kis komisz elég gyakran megtréfál, de azért igyekezni fogok dűlőre jutni vele.

Ahogyan azt az eggyel korábbi irományomban említettem, egy időugrással nyitnánk – minimum egy évvel később, nyáridőben vennék fel a fonalat, egy kisebb polgári forradalom után. Az elnyomott mágusok már eddig is fel-fellázadtak elnyomóik ellen; persze csendesen, eddig leginkább csak suttogva elégedetlenkedtek, de az Aldayrok terjeszkedő hatalmát megneszelve bátrabbakká válhattak. Néhány renegát mágus néhány hétre sikeresen kivívta Nemetona függetlenségét, kizárva a toronyból a katonák seregét… A külvilágból is érkezett számukra segítség; kóbormágusok, zugboszorkák szították az elégedetlenség tűzét, fellázítva a mágiahasználókat az emberek ellen. (A felkelésnek voltak különböző vezetői, de erről majd egy krónikás mesében ejtenék szót, ha ebbe beleegyeztek, kiegészítve azokkal az ötletekkel, amiket ti jónak gondoltok). A forradalom lángjai jó pár hónapon keresztül perzselték a birodalmat, mielőtt sikerült volna vérbe fojtani. Sok mágust végeztek ki; ártatlanokat, bűnösöket egyaránt – még magát a Főmágust is meggyötörték, pedig Ő végig a józan ész hangja maradt. A vezetői posztját is csak névlegesen tarthatta meg; Mindenki tudja, hogy a Torony ügyeit már egyedül a lovagparancsnok tartja kézben. A mágusok helyzete a lázadás óta rosszabb, mint valaha.

Az, hogy melyik tájegységen ezen események alatt mi minden történt, nagyban függ attól, hogy ki, és melyik karakterét szeretné megtartani; Kérlek, hogy ezeket kommentben jelezzétek, kiegészítve néhány mondattal arról, hogy mi történhetett vele, és szerinted milyen kapcsolata fűződött mások karaktereihez. A kommentekben, és a chatben így esély lesz arra, hogy összehangoljuk az elképzeléseinket. Szeretném, ha kialakulna egy ötletbörze, amelyekből a legjobbakat kiválogatva tudunk összegyúrni valami megfelelőt. Természetesen a korábban elkezdett ármánykodások is folytatódhatnak, kiegészülhetnek… Ne fogjátok vissza magatokat!

Előre is várom, hogy újra együtt alkothassunk!

Kommentre fel!

ÁTVEHETŐ KARAKTEREK (ízlésre igazíthatók)

MORON ROCHWADOR

BRANAN ROCHWADOR

GRIFFITH ALDAYR

CYRILL RIMADAR

AURAE VALOTRIEN

SABRINE SOSSA

#forpony

2017.07.06. 00:00, Anders
-

Kedveseim,

Látván, hogy máig milyen sokan néztek vissza a chatbe, és érdeklődtök a hogyan tovább után, megmelengeti a szívem. Sokat gondolkodtam, és arra az elhatározásra jutottam, hogy hajlandó vagyok ismét belevágni. (Időm sajnos nyáron sincs több, és azt hiszem, hogy több türelmet kell kérnem majd a részetekről, mint eddig valaha.) Tudom, hogy jó pár fontos embert és karaktert elvesztettünk… Még nem sikerült felmérnem a károkat, amit teljes érdektelenségem okozott.

A kérésem a következő felétek – szeretném látni, hogy ha valóban megpróbálom, megéri-e… Aki úgy érzi, hogy kisebb renoválás, és szelektálás után – régi és új karakterek felfrissülése mellett szeretne a játék vérkeringésének része maradni, írja a chatbe, hogy: #forpony (ez egy régi csatakiáltás, amit boldogabb időkben használtam). A játék mindenképp egy időugrással venné kezdetét, ami lehetőséget ad a szelektálásra.

Válaszaitokat előre is várom!

Anders, az elveszett krónikás

005

2016.12.02. 15:13, Anders, a Krónikás
A megkésett mese

Barátom! Nem hiszek a szememnek! Tényleg Te vagy az?

Hosszú idő telt el azóta, hogy utoljára meglátogattál. Gyere, gyere közelebb! Kérsz valamit inni? Sert? Itt főzik a legfinomabbat szerte a birodalomban; Csapos, hozz izibe egy egész korsóval! A barátom inni kér!

Reméltem, hogy semmi sem falt fel… Bár, nem is vagy éppen étvágygerjesztő látvány, már megbocsáss. Ne, meg ne sértődj nekem, Morcos Harcos! Szavamra mondom, hogy hiányoztál! Kérlek, béküljünk meg… Így ni! Máris jobb! Nem?

Gondolom, hogy hallottad miféle szörnyűséggel zárult a torna. Eddig is előfordult, hogy valaki előbb tért meg az Árnyékvilágba, mint illenék – legutóbb talán Lord Stanton Castleroy szegte nyakát torna közben -, de hogy a királyi család két tagját is támadás érje, az azért mégiscsak hallatlan. Lady Earyn szerencsésen megúszta, Alder pengéje még csak hozzá sem ért. Azt hiszem, hogy a jelenlévő bálozók komolyabb veszteséget szenvedtek akkor, amikor a Milady ijedtében felsikoltott. Az egyik cimborám szerint még a poharak is beleremegtek!

Mindenki azt hitte, hogy a szerencsétlenül sikerült este után maga a király fogja lemondani az eseményt, de nem így történt – talán ez vezetett végül ahhoz, hogy az Aldayrok új célpontra csaptak le… A rossz nyelvek szerint Celawan herceg és Lady Tyria a figyelő szempárok elől elbújva, édes légyottot szervezett, amit két szerelem tüzétől felhevült fiatalnak igazán meg lehet bocsájtani... A jó herceg nem is sejtette, hogy a randevú útját végül elállja egy nyíl, amely nem csak a szerelmes óráktól, de a biztos győzelemtől is megfosztotta. A sérülése nem volt halálos, de a lábadozás bizony hosszúra nyúlik.

Uralkodónk végül úgy döntött, hogy nem hajolván meg ellensége akarata előtt, és bebizonyítja a királyi család bátorságát, engedélyt ad arra, hogy a torna utolsó fordulóját is megtartsák; Az első pillanattól az utolsóig ült a pulpituson, és a tőle elvárt legnagyobb tisztelettel adta át a győztesnek járó koszorút és jutalmat tulajdon sógorának, a jó Ser Thane Llewellynnek. Thane Llewellyn, mint az Istenek Bajnoka? Úgy vélem Dagda elméjét egy kissé belepte a köd, amikor végül őt választotta Gildas Olwyn helyett – utóbbi szégyenteljes, majdnem halálos veszteséget szenvedett. Ideje lenne felismernie, hogy egy napon majd Ő is megöregszik.

Úgy hírlik, hogy a Rengeteg megtelt élettel. Az országtól elszakadt, de időközben visszatért Aldayr testvérek szép számban gyűjtötték már össze követőiket, de a két támadást nem vállalták magukra. Azt beszélik, hogy a tündék elöljáróit is sikerült megnyerniük maguknak, ami nem kis teljesítmény, mert ilyesmi még nem gyakran esett meg a történelmünkben!

Ennyire unatkozol?! Idd a sert, és figyelj rám még egy kicsit!

Új nagyúr bukkant fel az erdőben. Jó, annyira nem új – igazából elég régi… Mondd neked valamit a Thornton név? Nem. Ne foglalkozz vele, eddig még én sem nagyon hallottam. Mindenesetre, ez a Lord Ezra nagyon ügyesen alakítja a dolgait, mert már most több földdel büszkélkedik a Berith ezen oldalán, mint azt el merném mondani. Azt mondják, hogy elég meggyőző, így nem csoda, hogy majd’ az összes környékbeli kisnemesi ház már az Ő uralma alatt áll. Ha a király nem figyel, a végén még új kihívója akad! Bár nem tudom, hogy a nép miként bízna meg egy olyan úrban, aki banditákkal szövetkezik… Állítólag!

A Pusztán még mindig szökött mágusokat keresnek. Mégpedig kettőt. Az egyik személye kész rejtély, mintha nem akarnák, hogy tudják ki fia borja, de a másik állítólag egy tanítónő. Szép, mondhatom… Mit taníthat az ilyen?
Lord Tomas új magtárakat épített a meglévők helyett. Bebizonyította, hogy méltó örököse lesz az apjának, ha azt végre megkímélik az Istenek a további szenvedéstől, és végül engedik, hogy jobb létre szenderüljön.

Az egyik taranisi főúr – még csak találgathatunk, hogy melyik – nagy fába vágta a fejszéjét. Azt beszélik, hogy egyenesen a torna után a Deatrys testvérek meghívták Lady Lynet Llewellynt magukhoz vakációzni; Nem titok, hogy Lord Howe már régóta tervezte, hogy kisebbik lányát is férjhez adja valamelyik főnemesi család sarjához. Senki sem tudja, hogy miféle gondolat fordult meg a fejében akkor, amikor egy olyan törékeny teremtést egyedül, mindenféle gardedám nélkül engedett ilyen hosszú útra.

A királyi kompánia visszatért a fővárosba. A hercegi esküvőt Lord Celawan lábadozása idejére elhalasztották ugyan, de az előkészületek még mindig felkavarják a palota nyugalmát. Lady Earyn majd’ megpukkadt, amikor rádöbbent, hogy Gerald Deatrys nem hajlandó megkérni a lányát, és azóta, hogy valamelyik pletykafészek azt merte állítani, hogy Drusala hercegnő illetlen érzelmeket táplál az egyik testőr iránt, még erősebben igyekszik megfogni a tökéletes vőt. Talán sikerrel járhat még.
Azonban nemcsak erről hallottam. Kérlek! Hajolj közelebb, nem akarom, hogy más is hallja… Az a behemót kopasz már egy ideje minket figyel! Azt mondják van egy Sagramour fattyú! Hogy miféle, azt csak találgatni lehet, de az egyik szobalány hallotta, hogy a király és a királyné a minap erről vitáztak egymással. Az érzékeny tény, hogy Isanda királyné még ajándékozta meg örökössel a családot, még érzékenyebb lett attól, hogy más talán már régen megtette! Gondold csak el, miféle botrány kerekedne abból, ha Thelion király végül sajátjaként kiáltaná ki a gyermeket!

Az ilyen pletykák miatt érdemes élni, nem gondolod! Kissé kiszáradt a torkom! Csapos, hozz még sert! Ma este sokáig mulatunk!

Egészségedre, barátom, egészségedre!

Elejére | Újabbak | Régebbiek | Végére |