aranyköpések Grafika-sarok karaktertérkép
aglanir családjai kapcsolati háló tumblr

naptár

Aglanir.  A középkori birodalom, melyet észak felől a Taranis hegység, délről a Tritón tenger határol. Ez a nem mindennapi vidék az a hely, ahol a legendák életre kelnek. A viszályoktól szétszabdalt világ új hősöket, és szélhámosokat teremt, akik történetét időről-időre elmeséli Anders, a Krónikás.
Légy egy, a világ hősei közül. Válassz oldalt, és csatlakozz egy új kalandhoz.






 

 

 

 

 



képre vár: -

 

Téma: NRT, Középkori, Fantasy RPG - hosszú reagok
Szerkesztő: Andes  Mindenes: Kaya
Nyitás: 2016.01.22 Re-start: 2017.07.07.

Évszak: nyár - a harmadik évad végéig!
Regisztrált felhasználók: 13
Játékosok száma: 13
Karekterek száma: 88 (ebből njk: 14)
ebből nő:  43 ebből férfi: 45
Hozzászólások száma a fórumban: 1680

utoljára frissült:
2017.07.21. (15:00)


 

 

 

Hősregék

Egyszer volt, hol nem...

2017.07.09. 13:00, Anders
Komor mese a krónikástól

Morcos Harcos, barátom, egykomám, vérem! Tényleg Te vagy? Azt hittem, hogy Te is odavesztél… Jer, a keblemre! Most az egyszer ne ellenkezz; Foglalj helyet az asztalomnál. Csapos! A legjobbat!

Azt mondják, hogy amikor egy főnix meghal, a hamvaiból egy sokkal szebb, sokkal erősebb madár születik… Mit gondolsz? Igaz lehet ez egy forradalom által szétszabdalt országra is? Szomorú mese ez; Szomorúbb azoknál, amelyekről valaha is szót ejtettem neked. Talán több is jár nekünk egy kupica gatyaszaggatónál…

A történet mélyebbre nyúlik vissza, mint egy esztendő, de senki sem gondolta, hogy a felháborodott suttogások végül addig erősödnek, hogy betörnek majd a főváros védfalai mögé is. Nem sokkal korábban ülték meg a birodalom legszínpompásabb menyegzőjét, és éppen csak szárnyra kelt a pletyka, hogy a hercegi pár máris első gyermekét várja – kiegészülve azon fricskával, miszerint a király és a királyné nem mondhatják el magukról ugyanezt.

A zúgolódó hangok már az ünnepség idején is fel-felharsantak, de a királyi család mindent elkövetett annak érdekében, hogy elnyomja őket. A király egy ízben még a Pusztára is ellátogatott, hogy maga vegye szemügyre, hogy miféle kegyetlenkedés zajlik a Torony zárt ajtaja mögött, de nem tapasztalt kihágást a katonák részéről. Azon népek, kiknek ereibe mágiát csepegtettek az Istenek, hosszú idők óta a társadalom aljára szorultak, és el kellett viselniük a riadt, undorodó tekinteteket, mintha ocsmány kórságot hordoznak, amellyel megfertőzhetik az ártatlanokat. Nemetona úgy áll a Puszta közepén, mint egy eleven sírbolt, egy komor emlékmű, amely elmondja milyen az, amikor Egy bűnéért ezreket büntetnek.

Hazugság volna azt állítani, hogy a felkelés az iskolából indult. Sokkal mélyebben gyökeredzett már, szövevényes hálójával beszőve az egész országot. A háló végeit több oldalról rángatják; Rimadar Berithnél, Thornton és Aldayr a Rengetegben, a Varázslónő Tritónnál, és megannyi kisebb szál tapad egyéb kezekhez, akik talán azt sem tudják, miféle veszedelmes játékot űznek.

Régi igazság, miszerint a forradalom akkor veszi kezdetét, amikor az áldozat visszaüt. Mindenki azt várta, hogy a mágusnép majd Nemetona miatt kezd háborúzni, vagy a Berithen összegyűlt csürhe fog kellemetlen napokat okozni – de a gyújtószikra egy lány volt. Egy gyermek, akinek az életét tulajdon, félelmektől vezérelt szülei oltották ki az egyik határvidéken. (A dolognak nem is ment volna híre, ha nem nemesekről van szó, vagy ha azon istentelen órán nem jár arra az egyik szomszéd.) A kislány sírhantja lett a tűz fészke, amelyből kiindulva a lángok felperzselték az egész országot. – Ha tulajdon gyermekeikkel ezt teszik, mi tesznek majd velünk?

Csoportok szerveződtek. Szakadár mágusok bújtak elő, zugboszorkák emeltek szót az elnyomás ellen. A birodalom több pontján is fegyveres harcok robbantak ki, és emberi életek vesztek oda; Az ügy eztán került az Országgyűlés elé.

Az ország nagy nemesei gyűltek össze, hogy döntsenek a felkelők leveréséről, a törekvések csírájában való elfojtásáról. Azok, akik érveket nem tudtak felhozni, azt asztalt csapkodták, vagy üvöltöttek – mindenkinek a maga városa volt a fontos, majd’ mindenki a sajátjait féltette. Maroknyian álltak csak a mágusok pártján, de azok se igen emeltek volna szót értük…

A siserahad egyemberként hallgatott el, amikor egy törékeny alak lépdelt a pódiumra, megemelvén kezeit, hogy szót kérjen magának. Nem voltam ott, de akik látták azt mondják, sosem hasonlított még úgy édesanyjára, mint akkor, lángokkal a szemében!

- Sagramour vagyok; Törvényeink szerint jogom van felszólalni Önök előtt! – mondta Drusala hercegnő, amidőn a bírák egyike éppen számon kérte volna; vagy mielőtt, saját testvérbátyja intette volna engedelmességre. – Önök tulajdon barátaikról, szomszédjaikról, rokonaikról… - itt az Agenyr ház fejére, majd tulajdon sógornőjére nézett -…vitatkoznak! Elzárjuk Őket, mert különböznek tőlünk! Önök toronyba vetnének egy embert, mert béna, vagy éppen féllábú? A Mágusok éppen úgy az Istenek segedelméből születtek a világra, mint mi mindannyian. Mi tettük Őket szörnyeteggé, mert szörnyetegként bántunk velük! A legszelídebb jószág is acsarog, karmol és harap, ha megtámadják…

- Arcátlanság… Árulás… Mágusbérenc… Mágiaimádó… Nem látjátok? Megfertőzték; nincs eszénél… - Vajon a hercegnő akkor is hangot emelt volna a mágusokért, ha tudja, miféle szidalom éri majd ezért? És, ha csak sejti, hogy hamarost tulajdon rokonai kényszerülnek arra, hogy vérrel fizessenek a bűbájosok miatt?

Az Országgyűlés nem zárult eredménnyel. Az összetűzések, ha lehet még inkább elharapództak, és egy olyan zárt közösségbe is beférkőztek, mint ama komor Torony a Puszta közepén. Rianon Agenyr betegsége éppen ezen időszakban győzedelmeskedett a megtört test felett, arra kényszerítve fiát, hogy eltemetve a gyászt, annál nagyobb dolgokkal is szembenézzen.

A kitörő forradalom hasznára volt Rimadarnak, kinek pusztán annyi dolga volt, hogy karba tett kézzel kivárja, amíg a veszett kutyák szétszaggatják egymást… Kérlek, Morcos Harcos! Ne sürgess! Minden történet úgy lesz kerek, ha megvan a maga dramaturgiája. Szóval… Rimadarnak csak annyi dolga volt, hogy kivárja, amíg a birodalmunkban zúgó elégedetlenség éket ver az emberek közé – de mint tudjuk, az öreg Ulric nem az a fajta, aki csak úgy tétlenül várakozzék. Saját mágusait is hadrendbe állította, bár nem a legjobbak közül; Vérmágusok, démonidézők, nekromanták… Sejtheted, hogy mi mindenre képesek. A renegátok feladata nem volt más, mint a haragvás elmélyítése. Ekkor kezdtek a bűbájosok védekezés helyett támadni. Oszd meg, és uralkodj, tartja a régi mondás – hát Rimadar megosztott, s míg az emberek elfoglalták magukat a forradalommal, Ő szép csendesen rendezgette saját dolgait

A Varázslónő – kinek személye olyan titok, hogy még a birodalom legjobb kémei is hiába nyomoznak utána -, sem hagyta cserben gyermekeit. Pénzzel, különböző adományokkal támogatta az ügyet, és üzeneteivel utat mutatott az eltévelyedőknek. Nem pártolta ugyan az erőszakos törekvéseket - bár maga sem a jámbor fajta, ha átkokat kell szórni, vagy le kell ölni egy útjában állót -, de felismerte, hogy másképpen nem lehet kivívni eme felsőbbrendű faj megérdemelt helyét; Abban sem volt rest, hogy Önmagát nevezze meg vezetőként.

Néhány bűbájos, kinek a kegyetlenkedés nem volt kenyere, elbujdosott; Leginkább a Rengetegben az Aldayrok, vagy Thorntonok oltalma alatt. Oltalomnak lehet-e nevezni azt, amikor valakit a felhasználnak a saját céljaikért? Jaj, Harcos… Olyan, mintha mindenki a mágusok mögé akarna rejtőzni.

Hosszú év áll mögöttünk harcos. Hosszú, fárasztó és szomorú. Számtalan lélek veszett oda, és sokan kívánják azt, bárcsak meghaltak volna. Annyi esemény történt, hogy azt felsorolni sem lehet. Nincs olyan család, aki meg nem szenvedte volna a maga tragédiáját a forradalom alatt.

Bár, mint mondtam, a lázongás nem a Morrigui Pusztából indult, de magától is érhető okokból, mégis a forradalom központi szereplőjévé vált. Cyrus Morrowind talán sosem felejti el azt a pillanatot, amikor néhány ügyesebb tanonc egy csellel az összes katonát kizárta a Toronyból, jó pár napra kivívva az iskola függetlenségét. Theadas főmágus pedig arról nem fog soha megfeledkezni, hogy hány védence halt meg azért, mert arra kérte őket, adják meg magukat Lord Agenyrnak mielőtt még bárkinek is baja esnék… Éppen elegendő baj, hogy olyan varázslatokba bocsátkoztak, amelyekbe jóérzésű mágusnak nem szabadna, és olyan erőket engedtek szabadon, aminek még léteznie sem volna szabad ezen a világon. Ostoba… Ostoba kölykök! Démonokat idéztek meg! Ocsmány förtelmeket! El tudod ezt hinni?

Míg a pusztai urak Nemetónán torzsalkodtak, egy nagyobb, szakadárcsoport – akik között nemcsak mágusok voltak, hanem banditák és útonállók is -  megtámadta Vidart, feldúlva a falut, betörve az házakba. Még a Nagyúr otthonát sem kímélték; Hátrahagyott védői ugyan hősiesen védték a családját, fiatal feleségét már nem tudták megmenteni. Nem egészen egy hónappal az esküvő után, Tomas Agenyr megözvegyült.

Miután a nemetonai lázadásokat leverték, az iskolát visszafoglalták több mágust is kivégeztek, de a valódi bűnösöket, a gyilkosokat, hagyták elmenekülni… A megidézett  bestiák közül sem sikerült mindet levadászni, több förtelem is szétszéledt a vidéken. A főmágus megtarthatta posztját, de Őt magát is megtörték az események, és a kegyetlen vallatások, amelyben a katonáktól részesült. A Torony ura egyszersmind Morrowind lett, így már semmi sem történhet anélkül, hogy ne tudna róla.

Thelion király végül szövetséget kötött a Radagan Királysággal; Rajah királynő hálája jeléül ötven elit katonát küldött az országba, velük együtt pedig fegyvereket, gyógyszereket, és ékköveket. Csupa ócskaságot, amelyeknek haszna sincs! Az a nyájasképű Követ, és szemrevaló húgocskája saját rezidenciát kaptak Rheya szívében, ahol berendezhették a Nagykövetséget; Megkapták, amit akartak. Földet… Egyelőre csak talpalatnyit, de kitudja meddig hízelegnek még! A forrongásban nem vettek részt – a király és kuzinja ellenezték, hogy idegen kezek ebbe beleavatkozzanak.

A fiaskó után – így emlegetik a palotában a balul elsült Országgyűlést – a rheyai haderők egy részét is mozgósították; Ebben az ügyben az Olwyn fivérek komoly szerepet kaptak. Kezdetben a király nem vette komolyan a fenyegetést, de amidőn már több országrészen kitörtek a fegyveres harcok, rádöbbent tulajdon vakságára. Kétszázadnyi katonát rendelt le Berith határvidékeire, hogy visszafojtsák a banditák áramlását. Királyként kötelességének érezte szerepvállalását a harcokban – mi mást is tehetne egy fiú, akinek az a vágya, hogy lovagkirály legyen -, így többek között a nemetoniai harcoknál is megmutatta kardforgató tehetségét. Azt hiszem, az unokafivére reménykedett benne, hogy eltalálja majdan egy eltévelyedett varázs, vagy nyílvesző… Pech.

Nem egészen világos, hogy hogyan eshetett meg – de ehhez lehet köze annak is, hogy az egyik udvarhölgy még aznap éjjel felszívódott -, de a lázadók bejutottak a palotába; Hátulról érkeztek, megkerülve az őröket. Mindig is sejtettem, hogy Tyria Sagramour bátor asszony, de aznap éjjel elnyerte minden tiszteletemet! A viselős hercegné férfiakat megszégyenítő merészséggel, és ügyességgel szállt szembe a behatolókkal és az általuk megidézet árnylényekkel; Ha a pusztán úgy dívik, hogy vadmacskát nevelnek a lányokból, hát akkor én is egy pusztai asszonyt akarok feleségül! Sajnos a bátorságnak megvolt az ára – csúnyán megüthette magát, mert meg nem született gyermeke odalett. Nagy tragédia ez egy országnak, de még nagyobb a családnak.

A palota hölgyeit eztán vidékre küldték. Tritón szerencsésen megmenekült a forrongó hangulattól, ezért a Llewellyn birtok megfelelő volt arra, hogy oltalmat biztosítson számukra. (Lord Howe pedig ismét elhalasztotta Yserone kisasszonnyal kötendő esküvőjét. Talán már nem is igazán akarja elvenni azt a lánykát?) Lady Tyria csupán a lábadozás idejét várta ki – a rossz nyelvek szerint, még azt sem -, és vissza is tért férje oldalára, hogy mindenben támogathassa hercegét. Látván elhivatottságát, és lebeszélhetetlenségét, fontos feladatokat kapott, és nagybátyja mellett diplomáciai látogatást is tett a Rengetegben, ahol a többek között a Rengeteg Őrénél is elidőzött.

Ha már a Rengetegnél tartunk… Emlékszel? Nem is olyan rég még azon tanakodtunk, kicsoda lehet az az Ezra Thornton? Nos, mára már Ő a vidék legnagyobb ura, és azt mondják, szoros barátságban áll a királlyal. Nem tudom miként tett szert ekkora befolyásra, de ha sikerült meggyőznie a királyt, hogy tegye meg a Rengeteg Őrének. Úgy tűnik, Őfelsége még nem hallotta a susmust arról, hogy új barátja Berithel is cimborál.

A mágusmozgalom nem tett jót az Aldayrok ügyének, akik maguk is varázsszerzetek. Nem sorakoztak fel nyíltan a lázadók mögött, de sokan úgy tartják, hogy ez a kellemetlen ügy nem fajul el eddig, ha ezek visszatakarodnak oda, ahonnét előbújtak. Egy év alatt ugyan sokat erősödtek – az, hogy Thornton az erdő jelentős részét birtokba vette sokaknak szúrja a szemét -, mert régi hűbéreseik közül többen is csatlakoztak hozzájuk; más vidékről származó, kisebb családokkal, és zsoldosokkal egyetemben. Már többször konfrontálódtak a Tövislord embereivel, és a nomádokkal is, de egyikük nem sem sikerült elvennie a kedvüket a maradástól.

Berithen továbbra is a Lidérckirály visszatérését éltetik. Gondold csak el? Ha egy mágusfelkelés ennyi bajt okozott, mi történik majd akkor, ha azoknak a szerencsétleneknek sikerül összeilleszteniük a szilánkokat? Tudom, tudom, ez még előttünk van… Ne hümmögj! Megzavarsz!

Az öregapám egyszer azt mondta, hogy Taranison nem terem meg a mágia – a törpök között sincs egyetlen mágus sem, ami nem lehet véletlen! Nos, Taranist is elkerülték a felkelők; a Deatrysek, akik előszeretettel hajkurásznak szörnyeket, jó szolgálatot tettek a pokolmélyről érkező démonokkal szemben. Ámbár meglehet, hogy Lord Melion nagyobb sárkánnyal néz szembe nap, mint nap házas emberként…

A tündékre is kitérek, csak ne türelmetlenkedj! Fael Úrnő még mindig rendíthetetlenül oltalmazza gyermekeit; Az a hegyesfülű bagázs nem folyik bele az ostoba emberek ostoba ügyeibe. Továbbra is bőszen építgetik a régi várost, reménykedvén abban, hogy hamarost birtokba veheti ismét. A félszövetségük az Aldayrokkal még most is tart, meglehetősen érdekes szimbiózisban élnek egymás mellett.

A nomádok, akik szintén elzárkóztak a forradalomtól – leszámítva a fosztogatást a káoszban fuldokló falvakban – még mindig bőszen a kincs nyomában járnak, amit az a különös térkép ígért, melynek titkát még mindig nem sikerült megfejteniük. Már hogyne létezne a kincs? Hazugnak nevezel? Szép kis barát vagy…

Tudod mit, barátom? Egészen kiszáradt a torkom. Lesz még időnk rémségekről beszélni. Mára feledjük a bút, és inkább igyunk. Héj, csapos! Üss csapra egy újabb hordót!

Én pedig, ma rád iszom! Örülök, hogy itt vagy! Az Istenek tartsanak meg még sokáig!

Még nincs hozzászólás.
Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.