Belső
Pozitív: erős és edzett; párját ritkító harcos; rettenthetetlen; karizmatikus; kitartó; bátor; racionális; beszédes; a családját tiszteli

Negatív: félelmetes; agresszív; durva és faragatlan; lobbanékony, a dühe pedig még veszélyesebbé teszi; könyörtelen; vad; bosszúálló; büszke és öntelt; akaratos és birtokló természet; akasztófahumora van, de a saját viccein mindig jót (és hangosan) nevet; a „hűséges” jelzőt egyedül a családja tekintetében lehet ráaggatni, egyébként a lehető legmesszebb áll mind attól, mind pedig a megállapodástól

Külső
Félelmetes, robosztus, barbár – nagyjából ez az a három tulajdonság, ami realizálódhat egy emberben két „jóságos isten” és „pucoljunk a közeléből” között, miután megpillantotta. Nem túlzás, hogy hatalmas termet, egészen biztosan megvan két méter magas is, a teste pedig ehhez mérten edzett és izmos; vállai szélesek, csípője keskeny, és a bőre alatt szinte mindenhol vaskos, szívós izomkötegek sorakoznak. Nem is célja elrejteni ezeket a férfias és domináns jegyeket magán: csak nagyon ritkán lehet rajta egyáltalán bármilyen felsőt is látni (már a kék harcifestéken túl) a hideg téli napok kivételével, bőven megelégszik a bőrnadrágokkal, széles bőrövekkel és alkarvédőkkel.
Nem pusztán a termete miatt jellegzetes jelenség viszont, hanem azért is, mert tulajdonképpen kettő van belőle. Külső jegyekben alig különbözik néhány perccel fiatalabb öccsétől, ő is ugyanazokkal a durva, mogorva vonásokkal rendelkezik, és a bal szemöldökét is hasonlóan szeli át egy gyermekkorában szerzett heg – egy készakarva okozott sérülés nyoma, ami azt hivatott bizonyítani, hogy számukra nincs lehetetlen vagy „túl sok”. Branan esetében ez a heg tulajdonképpen továbbfejlődött a későbbiekben, a bal szeme alatt felfedezhető ugyanis egy hosszú vágás, amit már a legkevésbé sem saját magának okozott – és kis híján a szeme világába került –, mégis mintha a szemöldökét átszelő sérülés folytatása lenne. A testén persze másutt is bőven felfedezhetjük sérülések maradványait, de ez a kettő a legszembetűnőbb. A másik feltűnő dolog, ami megkülönbözteti az ikreket, az a szemük és az arcszőrzetük: öccsével szemben Branan szemei ijesztően sötétek, már-már feketék, szakálla pedig hosszabb, és az álla alatt varkocsba van fogva. Utóbbiban osztozik hosszú, fekete haja is, a feneke alá érő vaskos zuhatagot ugyancsak ezzel a módszerrel tartja vissza attól, hogy az arcába lógjon.
A hangja borzongatóan mély és karcos, olyan, mintha folyamatosan morogna. Farkas alakjában hasonlóan nagy mérettel rendelkező bestiává alakul, dús bundája koromfekete, akárcsak az állat pofáján éberen csillogó, ravasz szemek.
 

A Rochwador-klán vérvonalának hírét mi sem bizonyíthatta volna jobban, hogy Garaf után a második gyermek is fiú lett – nem sokkal utána pedig a harmadik is. Csak néhány percen múlt, hogy Branan megelőzte az öccsét, Moront, de puszta testvéri szeretetből ezt a mai napig szívesen dörgöli a fivére orra alá, ha éppen olyanja van. A hírhedt gének nem csak az utódok nemében nyertek azonban kinyilatkoztatást, mindkét fiú örökölte ugyanis a bőrváltás képességét is. Branan második fiúként sem érezte magát soha háttérbe szorítva vagy elnyomva – és nem csak azért, mert Moronnal általában tettek róla, hogy ne lehessen megfeledkezni a létezésükről. Soha nem vágyott arra, amire Garafot egész élete során felkészítették, egész életében egyetlen pillanatig sem akart volna a helyébe lépni; Branan harcos akart lenni, nem pedig vezető.
Talán nem meglepő, hogy születése óta az öccse az, aki a legközelebb áll hozzá. Kapcsolatuk persze bővelkedik vitákban, verekedésekben, hangos szóváltásokban és a fivéri szeretet minden egyéb szépségében, mégis Moron az, aki ténylegesen egyfajta másik fél számára, akiért egyetlen pillanatnyi hezitálás nélkül az életét is adná, ha arra volna szükség. A bátyját is tiszteli, de ez a kapcsolat egészen más, már csak azért is, mert Moron és ő kart karba öltve okoztak – és okoznak neki mai napig – nem kevés bosszúságot. Gyakori közös portyázásaik rendszerint azzal végződnek, hogy valamiféle bajba keverednek, amiből persze mindig ők kerülnek ki győztesen, de mondjuk ki... nem véletlenül van hírnevük szerte a birodalomban. Ők mondjuk kifejezetten élvezik a fejükre kitűzött vérdíj tényét, Garaf viszont már kevésbé, mégis ők bátyjuk és vezérük legjobb gyilkosai. Branan számára nem volt meglepő, hogy Garaf vált apjuk örökösévé, és ő addig érzi jól magát, amíg ez így is marad; már csak azért sem hagyná, hogy ártsanak a bátyjának, nehogy neki kelljen a helyére lépnie, hiszen az nem lenne jó sem neki, sem pedig a kolóniának.
A húguk érkezése már sokkal több érzelmet váltott ki belőle: eleinte szó szerint félt a takaróba csavart törékeny apróságtól, mert attól tartott, hogy a puszta érintésével össze tudná zúzni... És, nos, valljuk be, ez az érzés igazából nem múlt el, csak átalakult; most már mindenki mástól félti a törékeny apróságot és gondolkodás nélkül, puszta kézzel ölné meg azt, aki esetleg úgy néz a lányra, ahogy az neki nem tetszik.
Bár Garaf házasságával mélységesen egyetértett - hiszen Tesla Drogon életerős, talpraesett, harcos nő volt már a házasságkötésük előtt is -, Branan soha nem nősült meg és nem is tervezi. Nagy kedvelője a formás hölgyek társaságának, de hiába a kolónia asszonyainak és fiatal lányainak reménykedő tekintete, képtelen lenne a hűségre, a kötődésre, a letelepedésre. Számára a harc és a portyák jelentik az életet, és ezen nem is kíván változtatni; egyébként is nagy kedvelője a változatosságnak, nem volna ínyére, ha egyetlen asszony ölelő karjaira kellene leragadnia élete hátralevő részében.