|
T
U
L
A
J
D
O
N
S
Á
G
O
K
|
|
Belső
Pozitív: tanult, intelligens, karizmatikus, jó megfigyelő és emberismerő, ami a szívén az a száján típus, sosem rejti véka alá a véleményét, rengeteget olvas és külön magánkönyvtára van, művészlélek, magabiztos, kifinomult ízlésű, modoros, körültekintő
Negatív: keveset beszél, de ha megszólal, vagy sérteget vagy cinikus, mindig tudja, hova szúrjon a szavaival; zárkózott, nem szereti a társaságot, sunyi, tapintatlan, dölyfös, szeszélyes, anyagias, önző, arrogáns, fontoskodó, lobbanékony, provokatív, de igyekszik kerülni a konfliktust, mert túl lusta másokkal konfrontálódni
Külső
Daliás alkatú: magas, vékony, nyúlánk, tartása büszke és karót nyelt. Általában egy-másfél fejjel tűnik ki a tömegből. Inkább sportos, mint izmos, lévén sosem érdekelte különösebben a harc, de meglepően hajlékony. Öltözködésében a kifinomult, elegáns darabok híve, imádja a drága, különleges ruhákat, amik tükrözik a jólétet, amiben él, a családja helyzetét. Megjelenése mindig tiszta és ápolt, illatozó. Szereti az ékszereket. Járása könnyed, rugalmas, de lomha, maga a megtestesült nyugalom és harmónia, sosem látni rohanni vagy kapkodni. Minden lépése, minden mozdulata megfontoltságról árulkodik. Barna színben játszó szeme hideg és számító, koszos, mint a sár. Tejfehér, félhosszú hullámok keretezik hosszúkás arcát, melyen állandó viselet a gúnyos, önelégült félmosoly; ajkai teltek, de pengevékonnyá képes összeszorítani őket, ha felidegesítik. Hangja vékony, olykor irritálóan magas. Az egész megjelenése egy szóban összefoglalható: sznob.
|
|
Nemesi család másodszülött fiaként, harcosnak szánt fivérei mellett úgy tűnt, Millson Riker sem küzdhet a végzete ellen, pedig minden létező trükköt bevetett, hogy ne kelljen kardforgatást tanulnia. Amikor éles esze és ravasz nyelve cserben hagyta, egyszerűen a földhöz vágta magát, napokra felhagyott az evéssel vagy addig nem vett levegőt, míg liluló fejét látva apja végül beadta a derekát. Millson sosem tudott különösebb gyökeret találni a harc iránti ellenszenvének; oka persze több száz volt: utál izzadni, feltöri a kezét, megsérülhet, fárasztó, nem marad másra ideje, túl durva és erőszakos egy nemesnek stb. De hogy honnan is ered ez az ellenszenv három harcszerető fivér mellett, arra sosem találta a választ. Valószínűleg így született. Épp ezért sosem sikerült szorosabb kapcsolatot kialakítania a testvéreivel, de ezt sosem bánta. Míg a fiúk edzeni mentek, ő illemtant, költészetet és zenét tanult, s míg fivérei kimerülten nyomták az ágyat egy hosszú nap után, ő pirkadatig könyveket bújt.
Tizenkét éves volt, amikor nagybátyja elvesztésével édesanyja családja férfiágon kihalt. Fiúörökös híján a nagyapja Millsont tette meg egészen neves borászatuk utódául - tizenkét éves korától kezdve a jó pár hektáros szőlős vidék és a borászat várományosa, a nagyapja tanítja mindenre, ami kellhet neki. Ettől kezdve fizikailag is eltávolodott a testvéreitől, mivel legtöbb idejét nagyapja mellett töltötte, Rike várától kissé délkeletebbre.
Bár családjuk kis hal a tengerben, Millson imád részt venni a kékvérűek társasági életében. Levelezéseket folytat más nemesi sarjakkal (különösen jóban van Tomas Agenyrrel), bálokba jár, kereskedőket és főurakat vendégel meg a szőlős vidékén kiépített kúriájában. Szívesen jótékonykodik, vagyona nagy részét árvák megsegítésére és ispotályokra, egyházakra költi, bár egyikükkel sem törődik, inkább csak azt a látszatot szeretné fenntartani, hogy megteheti a bőkezű adakozást.
Ifjoncként érdeklődött a mágia iránt, sokat remélt a hatalomtól, amit nyerhetne vele. Próbálkozott elsajátítani néhány könnyebb ágat, kuruzslókat bérelt fel és súrolta a természet és a mágusok által felhúzott határokat. Mohóságának meglett a böjtje, egyszer sikerült annyira magára haragítania egy mágus nőt, hogy az megátkozta: "Háromszor borítson be annak a vére, kit a legjobban szeretsz!" Bár Millsonnak volt pár futó kalandja, megállapodnia ezidáig nem sikerült és a jövőben sem tervez, a családjához pedig nem fűzi szoros viszony. Számára a borászat az első, így sosem vette komolyan ezt az átkot, egészen nagyapja haláláig. Váratlan volt és megrázó, a fiú szeme láttára; azóta sem szívesen beszél róla. Második alkalomként tartja számon a két évvel ezelőtti balesetét, amikor kedvenc lovával egy kora téli reggelen kilovagolt. Csikó kora óta nevelte az állatot, akin aztán majdnem nyakát törte; a hátas odaveszett, de ő egy könnyebb lábszártöréssel megúszta.
Azóta semmi sem történt és úgy tűnt, már el is felejtette az átkot, de néha-néha azért eszébe ötlik és baljóslatú kardként ott lebeg a feje felett. Kutatásai során a saját szemével látta a mágia erejét, féli a hatalmát, talán épp ez az oka annak, hogy tudat alatt nem mer senkit sem túl közel engedni magához. Szívből imádja a borászatot, számára ez nem munka, sokkal inkább életstílus. Azóta is semmittevéssel tölti az ideje nagy részét.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Frissítés
