Belső
Pozitív:
udvarias; kötelességtudó; felelősségteljes; végletekig hűséges; állhatatos; barátságos; szelíd; kiváló kardforgató; bátor;

Negatív:
karótnyelt; túlzottan vallásos; képtelen levetkőzni a katona-énjét és szórakozni; hajlamos túlreagálni dolgokat; neurotikus;

Külső
180 centiméteres magassága nem nevezhető kirívónak, és habár a harchoz szükséges izomzata megvan, fenyegetően robusztusnak sem mondható. Ha mindehhez hozzávesszük még gyerekesen fiatalos arcát, a kissé nőiesen telt és rózsaszín ajkait és ragyogó kék szemeihez párosuló szőke haját, már határozottan állíthatjuk, hogy a legkevésbé sem tűnik veszedelmesnek. Kilian gyakran küzdött a kinézetével szembeni előítéletekkel és küzd a mai napig, így ha csak teheti, a páncélját hordja, és a világért le nem csatolná oldaláról oroszlánmarkolatos kardját, így próbálván valamicskét öregíteni magán – igazából sikertelenül. Habár vonásai önmagukban egészen kedvesek, nagyon sokszor ráncolja a szemöldökét és a homlokát, néha még az orrát is; nevetni és mosolyogni csak nagyon ritkán látni. Tartása büszke, de merev, léptei pedig határozottak és darabosak, egyértelműen hiányzik belőle a Rike oroszlánjaira jellemző puhaság és kecsesség.

 

A Riker család egy kisebb nemesi dinasztia a Tritón mentén, s immár évszázadok óta urai a földnek, amit annak idején a Llewellynektől kapott egy ősük, hűséges szolgálataiért a háborúk során. Központjuk, Rike vára, egy napi járásra esik Aertentől, szerény, de biztonságot nyújtó és meglehetősen ridegnek tetsző váruk pedig egy szigetre épült, melyet híd köt össze a szárazfölddel. Ennek a várnak egyik szobájában született meg Kilian is; negyedik fiúként sosem volt könnyű dolga, pláne, hogy utána nem is született több testvére, így ő lett az örök legkisebb, akit előbb csak Joderick hívott előszeretettel "Kicsi Rikey"-nak, majd lassan szinte általánosan elfogadott név lett, s néhányan a mai napig meg vannak győződve arról, hogy a neve Rikey Riker. 
Kiliannek nem sok lehetősége volt, ami a jövőt illette;korán rájött, hogy ha akar valamit is az életben, azért meg kell majd küzdenie, születési utolsósága okán. Mindig is komoly és felelősségteljes kisfiú volt, aki nem igen játszott a többi gyerekkel, sokkal szívesebben okult és tanult kardot forgatni. Tizenkét esztendős volt, amikor unokatestvére, Sir Ulrhett apródjául fogadta őt; azt a napot azóta is a legszebb emlékei között emlegeti, s éppen csak az az emléke előzi meg, mikor királyi testőrré választották.
A most birtokolt címéig hosszú út vezetett. Öt évig szolgált rokona apródjául, aki egyre komolyabb és komolyabb feladatokat bízott rá (több ízben is megmentették egymás életét), míg végül végérvényesen Rheyába költözött, hogy városőri feladatokat lásson el. Igazából mindig is lovag szeretett volna lenni; úgy tartotta, ők az Istenek igazi kiválasztottai, akiknek sorsuk, hogy nagy dolgokat vigyenek véghez. Amikor azonban a bátyja, Ristar előbb üttetett lovaggá, mint ő, Kilian érezte, hogy ismét elkésett - s ha apja és testvérei elismerésére vágyik, hogy kivívja a tiszteletet és többé senki se hívja a "Kicsi Rikey"-nak, úgy magasabbra kell tennie a mércét. 
Unokatestvére, és néhány más ismerős lovag, valamint a városőrség parancsnokának közbenjárása kellett ahhoz, hogy végül beteljesüljön az álma: nem sokkal a huszonkettedik születésnapja előtt a királyi testőrség tagjává válhatott. Ilyen fiatalon még nem sokan láthatták el ezt a tisztséget; s épp ezért, teljes erőbedobással dolgozik, a nap minden percében, hogy mindenkit biztosítson róla, méltó erre a feladatra, és még inkább, hogy a testvérei orra alá dörgölhesse. 
Arra, mondjuk, nem számított, hogy nem sokkal később Ristar is a testőrség tagja lesz. És hamarosan az összes többi testőr is megismeri "Kicsi Rikey"-t...