Belső
Pozitív: kiváló kardforgató; simabeszédű; jó emberismerő; leleményes; magabiztos; sármos; cél-orientált; ravasz; élénk; szerencsés;

Negatív: hedonista; hűtlen; aljas; hazudik, rejtegeti a valódi céljait; behízelgő; büszke; nem érzi a tettei súlyát; kegyetlen; arrogáns; önző; lobbanékony; piperkőc

Külső
183 centiméter magas, széles vállú, jó kiállású férfi, aki minden kedvező külső tulajdonságával tisztában is van, ennek bizonyítéka az a vásott, önelégült mosoly is, ami mindig ott bujkál szája sarkában, vagy a tiszta kék szemekben, melyek több nőt is elcsábítottak már. Megnyerő modorának sikeréhez nagyban hozzájárul sármos, jóvágású arca és kellemesen mély, mézes hangja, mely egyeseket elvarázsol, másokat talán egy kígyóra emlékeztet, amint megpróbálja megbabonázni az embert. Testtartása egyenes, de nem feszes, büszke, akárcsak hosszú, ruganyos léptei. Szőke, enyhén hullámos haját legalább olyan nagy becsben tartja, mint drága ruhatárát, egy holdtöltén belül sohasem húzza ugyanazt a zekét. Habár királyi testőrként egyenruhát kényszerül hordani, még azt is egy cseppet máshogy teszi, mint a többiek, és ha csak lehet, szívesebben hordja saját házának címerállatával, az oroszlánnal díszített, túlcsicsázott páncélját. Ha pénzem van, mutassam is meg, ő így érzi, és nem sajnálja az aranyat, a díszeket; kedvenc kardjának, a Szívtörőnek aranyozott markolatát például rubinok díszítik.
 

Ristar harmadik gyermeknek született a Riker-családba, mely egy Tritón melletti kisebb nemesi klán, s már évszázadok óta birtokolják rangjuk s Riker várát. Tekintve, hogy két bátyja is van, mindig tudta, hogy élelmesnek és törtetőnek kell lennie, ha boldogulni akar az életben, ám igazság szerint mindig volt benne egy kis szerencse, mintha az Istenek rámosolyogtak volna születésekor, s az átlagosnál több jóval áldották volna meg, ő legalábbis feltétlenül így gondol magára. Gyermekként hamar magára vonta a figyelmet, ügyes volt, élénk, és gyönyörű kisfiú, az édesanyja szeme fénye s apja büszkesége – egészen addig, míg hét évvel őutána meg nem született az öccse, Kilian. Haragtól reszkető gyermekszívvel vette tudomásul, hogy nem csak a legkisebb gyermek kivételezett címét vették el tőle, de még a figyelem is a legújabb jövevényre irányult, s hiába próbálkozott, egyszerűen semmi sem volt olyan, mint régen. Kilian sokkal okosabbnak bizonyult nála már kisgyermekként, és hamarabb tanult, levéve a szüleit és legidősebb bátyjukat a lábukról; Ristar pedig szépen lassan fogta fel, milyen törékenyek is az erőviszonyok a világban. Elég egyetlen váratlan esemény, s minden a feje tetejére áll; hamar rájött, hogy az egy dologhoz való ragaszkodás mit sem ér, és csak saját magának okoz vele fájdalmat – A hűség szükségtelen gyermeki ostobaság, a világ az erőseké s bátraké, akiknek van mersze cselekedni, akik olyanok, mint Ő. 
Sosem támaszkodott a családjára, ment a maga útján, habár nem habozott elfogadni mindazon előnyöket, a pénzt és megbecsülést, amit a Riker név jelentett. Egyike volt ezen előnyöknek is, hogy végül a sors (no meg a Rike várában tartott lovagi torna) összehozta őt Gildas Olwynnal, aki apródjául fogadta a tizenöt esztendős fiút. Négy évig szolgált büszkén a birodalom-szerte híres lovag mellett, ellesett tőle mindent, amit csak tudott, szélesítette a kapcsolatait egész Aglanirban, majd még két évet szolgált katonatisztként (természetesen magasabb pozícióban), mielőtt Ő maga is lovaggá üttetett volna. Sosem fogja elfeledni azt az elégedettséget, amit a ceremónián érzett, hiszen pontosan jól tudta, az öccse is erre vágyott; ismét bebizonyította neki és az egész családjának, hogy megéri Ristar Rikerre figyelni. Valahogy azonban mégsem volt elég ez a megelégedés, az a sok jó és kegy, ami a lovagi rangjával járt, egyszerűen még mindig érezte, hogy nem kapta meg, ami jár neki; nem is beszélve arról, milyen egyszerűen összejött neki minden. Miért ne feszegesse még a húrt egy kicsit?
A királyi testőrség nem olyasmi volt, amire igazán vágyott volna, bár a képességei megvoltak hozzá; miután azonban családja nevében részt vett egy nagyobb rajtaütésen, melynek során felszámoltak egy berith-i zsiványbandát, amely már a környező területeken okozott számottevő károkat, sikerült eléggé felhívnia magára a figyelmet ahhoz, hogy megismerkedhessen Celawan Sagramour herceggel is, aki végül felajánlotta a lehetőséget. Mikor széles mosollyal, háláját és örömét bizonygatva fogadta el a pozíciót, végig egyetlen arc járt a szeme előtt. Alig várta, hogy személyesen állhasson oda Kilian elé a hírrel. A munkája tehát egyelőre Rheyába köti, a Sagramourokhoz; azonban, legyünk őszinték: hűsége igazán és kétségtelenül csak és kizárólag önmaga felé volt mindig is...