T
U
L
A
J
D
O
N
S
Á
G
O
K
|
|
Belső
Pozitív: kalandkedvelő, karizmatikus, humoros, kellemes modorú, tanult, harcedzett, bátor, eltökélt, ambiciózus, rugalmas, nagydumás
Negatív: gyerkes, arrogáns és nagyképű, szoknyapecér, hűtlen, vakmerő, meggondolatlan, lobbanékony, hirtelen haragú, flegma, cinikus, költekező
Külső
Száznyolcvanhárom centi magas. Alkatát tekintve, hála a rengeteg harci edzésnek, egészen kisportolt; vállai szélesek, és minden izma úgy domborodik, ahogyan azt egy fiatal, életerős harcostól elvárja az ember. Haja hirtelenszőke, amit ha megsüt a Nap, egészen olyan, mintha aranyszálak vegyülnének el benne. Arca vonala kisfiús, van benne annyi ártatlanság, amellyel bárkiben bizalmat kelt; ez azonban megtévesztő lehet, mert már nem gyerek. Búzakék szemei rengeteg álmatlan éjszakát okoztak már a környék csinos hölgyeinek. Ragyogóan kék, nyíltan, őszintén csillogó íriszeivel, állandóan mosolyra görbülő rózsaszín ajkaival akár a környékbeli hajadon nők kedvence. Tartása feszes, és egyenes, léptei pedig könnyedek, akár egy valódi ragadozóé, mondjuk a legendák griffmadaráé.
Minden ruhadarabját, és fegyverét apja jelképe; az ágaskodó griffmadár díszíti, de olyan színekben, amely elkülönül a királyi család címerétől. Általános öltözete - különösen szolgálatban, harcban - a páncélzat, amelyet aranyhímzéses vörös köpennyel egészít ki.
|
|
Szomorú, amikor egy nagy múltú család - melynek neve okkal íródott bele az aglaniri krónikákba -, csillaga hirtelen leágazik; Arról, hogy mi vezetett a fényes elődöktől a csúfos bukásig, minden valamirevaló kotnyeles kofa tudni véli az igazságot a pusztán, és előszeretettel köszörülik nyelvüket még ma is a d’Evreux család hanyatlásán, és nem különben, az egykori legendás szépségben pompázó Rohesián, aki rangjához méltatlanul két gyermeket is hajadonfőtt hozott világra. Szégyen, mondják a háta mögött gyakorta, de természetesen ajkuk hamar barátságos mosolyra görbül, ha felismerik az utcán Őt, vagy éppen gyermekeit. Szemtől-szemben az emberek bátorsága is meghanyatlik.
Átokban született szerelem volt a gyermekek szülei között, hiszen atyjuk nemcsak maga az ország uralkodója volt, de már évek óta házasságban élt, amikor szeme megakadt a Morrigui puszta legszebb virágszálán. Rohesiát rangja megvédte volna a kompromittáló viszonytól, de apja olyan makacsul ragaszkodott hozzá, hogy a lány végül beadta derekát, és mély, viszonzott szerelemre lobbant az egykori király iránt. Gavin tudja, hogy kicsoda volt vérszerinti apja; Azon néhány év, amellyel korban előrébb jár húgánál, elegendőnek bizonyult ahhoz, hogy a fiúcska megjegyezze magának az arcot, amely későbbiek folyamán gyakorta visszaköszönt számára az aglaniri érméken.
Gavin nem töltötte még be teljesen a hét esztendőt, amikor apja egyszer csak nem jött többé. Titokban, mint ahogyan a legtöbb gyermek teszi, magát hibáztatta azért, hogy a látogatások megszűntek; Úgy hitte, ha csak egy árnyalattal jobban viselkedett volna, és ha komiszságai közepette nem rángatta volna meg annyiszor kishúga copfját, talán az édesapja nem mond le róluk olyan könnyedén.
Gavin mindig is elven gyerek volt. Nem titok, hogy édesanyja legtöbb ősz hajszála az ő rovására írható, hiszen a kisfiú padlócirkáló kora óta azt kereste, hogyan törhet borsot a felnőttek orra alá. Azonban mindezen rosszaságok ellenére úgy birtokolta édesanyja odaadó szeretetét, ahogyan azt csak egy szerelemből fogant magzat teheti. Sok csintalanságot elkövetett gyermekévei alatt, de az ezekkel kapcsolatos legendák koránt sem keltettek akkora félelmet senkiben, mint mikor kamaszodni kezdett.
A lányos apák egyenest rettegtek tőle, hogy a délceg fiatallá serdült ifjonc éppen az ő kislányukra vett majd szemet, hiszen rendszerint, akire kivetette a hálóját, azt meg is szerezte. Tizenéves kora óta több vasat tart a tűzben, mint amennyiről egy jó érzésű férfi valaha is mesélni merne. Igazi szoknyapecér.
Azt mondhatnánk, hogy fikarcnyi komolyság se szorult belé az évek alatt, de ez nem igaz; A városőrség több tagjában is mesterére talált, amikor pelyhedző állú ifjúként úgy döntött, hogy bizony harcolni akar; Titkon azt remélte, hogy híres és megbecsült lovag válik belőle, apjuk felfigyel majd rá, és méltatlan féltestvére helyett, egyenesen Őt, a fattyút emeli majd trónra. Azonban az apa még azelőtt meghalt, hogy a fiú beteljesíthette volna a maga elé tűzött céljait. Kategorikusan meggyűlölte érte.
A kardforgatásról nem mondott le, mi több, valóban olyan harcos vált belőle, akire a családja büszke lehet. Nem töltötte be még a húszat, amikor bekerült a helyi városőrségbe, és egészen addig küzdötte fel magát, amíg egy kisebb egység irányítását rá nem bízták. A munkája és a nők lettek az élete.
A titok miszerint a trónon tulajdon testvére ül, nyomasztó súlyként nehezedik vállaira, mi több, gyakran hajszolja magát azon képzetbe, hogy jobb király lenne, mint apja elsőszülöttje, aki még arra sem képes, hogy összehozzon egy örökös az országa számára. Szent meggyőződése, hogy ha esélyt kapna arra, hogy bizonyítsa származását, a családja összes problémája megoldódna.
Nemrégiben édesanyja ágynak esett, s bár szíve minden szeretetével fordul az asszony felé, tehetetlennek érzi magát az ügyben, és az emiatt érzett bűntudat arra sarkallja, hogy a lehető legtöbb időt töltse az otthonától távol.
|