Belső
Pozitív: kötelességtudó és felelősségteljes, hűséges és eltökélt, szereti a jókedvet, nagylelkű, nyugodt, intelligens, tanulékony, éleslátó, melegszívű, ártalmatlan, szelíd, galamblelkű,  mosolygós, muzikális

Negatív: neveltetéséből adódóan könnyen behódol, gyenge, túlságosan szelíd, néha naív, elfogult a bátyjával szemben, félénk, csendes, mimóza

Külső
Törékeny szépség, mondják rá azok, akik ismerik. Bőre alabástrom fehér, szinte hibátlan emiatt formás, rózsaszín ajkai még csábítóbban hathatnak az erősebb nem tagjaira. Vonásai szelídek, de egyáltalán nem lehetne lágynak nevezni őket; az arccsontja egészen karakteres íveket alkotott a fiatal lány számára, álla hegyes, járomcsontja jól kivehető. Gyakran mosolyog, ami gondtalan beütést kölcsönöz neki még akkor is, ha odabent az évszázad vihara tombol.
Az íriszei színe nem mindig meghatározható; fényviszonytól függ, hogy éppen zöldnek, vagy aranysárgának hatnak, de a hosszú pillák miatt egészen kifejezőek. Haja szalmaszőke, amelynek takaros csigái pedig egészen a lány könyökéig érnek; Öltöztető gyakran rendezik számára egyszerű fonatba.
Százhetvenhárom centi magas, nőies leányzó. Csípője széles, dereka karcsú, előfordul, hogy a nagy lakomák miatt egy kis felesleg kúszik fel a hasára, ezt igyekszik minél több mozgással eltűntetni; A lovaglás különösen kedves számára. Tartása egyenes, járása halk, puha.
Ruházatában éppen úgy megtalálhatók a hétköznapi, egyszerű darabok, míg a túl díszített, estélyekre való öltözékek; Előbbieket jobban kedveli, hiszen származását rejti - sosem kérkedik azzal, hogy kivel áll rokonságban. Egyetlen hivalkodó dolog, hogy mindig halovány levendulaillat lengi körbe.
Hangja magas, de kedves és szép; Szívesen énekel, és sokakat elkápráztatott már ezzel a tudásával.
 

Drusala kései gyermek, oly annyira, hogy a gyógyítók és orvosok abban sem voltak biztosak, hogy édesanyja képes lesz a kihordására.
Earyn roppantul örült a rózsaszín kis csomagnak, hiszen hitt a régi szólásban, miszerint a fiú az országhoz tartozik, de a leány az anyjához. Drusala nevét a tánc, és a jókedv istennőjéről kapta, és később rá is szolgált erre; Virgonc, akaratos teremtés volt, akit a testvére fénye sem homályosíthatott el teljesen.
Apja törődése a kisebbik gyermekkel csak addig terjedt, hogy mindenféle ajándékokkal halmozta el, hogy annak addig se jusson eszébe a nyakán lógni, amíg új babáit, ékszereit csodálja; Drusala ugyanis mind az atyját, mint a fivérét mély ragaszkodással szerette, annak ellenére is, hogy egyikük sem vett tudomást a botladozó kislányról.
Míg apjuknak Celawan nevelésével teltek a napjai, addig Earyn a lánya formálásában lelte mindennapi örömét. Az asszony méltón gondoskodott arról, hogy illedelmes, csendesszavú teremtést faragjon belőle, akit Aglanir minden rendű és rangú nemesura asszonyául kíván. Drusala hamar behódolt az elvárásoknak, és rezzenéstelenül, de magabiztosan ülte végig az estélyek sorát, fogadta a kérői ostromokat. Remekül elsajátította az üres, semmitmondó társalgások folyamatait, ahogyan az öltözködés fortélyaiban is hamar otthonra lelt. Tudja, hogy mit követel meg tőle a rangja, és a neveltetése; Sosem menne szembe az elvárásokkal, nehogy fájdalmat okozzon szeretett fivérének, és édesanyjának. Néha azonban mindenki megenged magának egy kis lázadást...
Drusala lázadása a politika, és a belügyek felé irányult; Egyikbe se szól bele, de tisztában van mindennel, ami az országban zajlik. Roppantul szeretett tanulni, elméjét pallérozni; Csalafinta mosollyal időnként sikerült rávennie apját, vagy bátyját, hogy részt vehessen velük a tanácsülésen.
A politikán kívül felettébb kedveli a zenét; szívesen énekel. Több hangszerhez is van érzéke, de a legjobban a hárfát szereti, különösen azt a hangszert, amelyet még fivérétől kapott a legutóbbi születésnapjára.
A kötelező házasságtól sosem tartott, hiszen egy asszonynak meg kell tennie, amit meg kell tennie. Az anyja gondosan felkészítette arra a napra, amikor kérője megérkezett hozzájuk, negédes mosollyal, fényűző vagyonnal a nyomában. Az egyesség gyorsan megkötetett, már az ünnepséget is elrendezték, amikor váratlan tragédia törte meg a szervezést. Az ifjonc elbukott egy lovagi tornán Celawan herceggel szemben, egy látszólagos balesetben Fivére később bizalmasan elmondta számára, hogy így akarta megvédeni Őt egy borzalmas házasság terhétől. Drusala hitt neki, és ha lehet, a férfi még nagyobbat nőtt a szemében ezzel.
Apjuk halála nem viselte meg különösképpen, hiszen minden ragaszkodása ellenére, nem igazán ismerte az idősödő Sagramourt - mindig is Celawant tekintette a család igazi fejének.