Thelion Sagramourt, ki második ezen a néven, már gyermekkorától kezdve arra nevelték, hogy egy napon elfoglalja a trónt. Tanítók hosszú sora próbált a szertelen kisfiú fejébe némi bölcsességet, és komolyságot verni, de erőlködésük bizony csúfos kudarcba fúlt. A mesék, a hősregék jobban lekötötték a figyelmét, mint az államérdek; már gyermeki fejjel arról álmodott, hogy egy napon díszes sereg élén vonuljon a saját csatájába, hogy aztán hőstetteivel beírja magát a krónikákba.
A gazdaságra, és a politikára mindig kelletlenül figyelt - ellenben a katonák, a fegyverek, és a harci stratégiák lenyűgözték. Már egészen fiatal korától kitűnő lovas hírében áll, míg a kardforgatás mesterségére valódi lovagok, külföldi mesterek okították. Szívesen vív párharcot saját katonáival, és egy ízben, tanácsadói ellenző szavaira fittyet hányva, még egy lovagi tornán is elindult - az itt szerzett sérülés miatt, rosszabb napokon bal lábára enyhén biceg. Heves, hirtelen természete jól ismert az udvariak körében.
Atyja halála után került trónra, és nem sokkal utána nősült meg; Kötelességből, nem pedig valódi szerelemből - bár ennek ellenére igyekszik felesége minden szeszélyét kielégíteni. Titkon talán maga is vágyik egy örökös után, de túlságosan is lefoglalja a katonáskodás, és a kitartott szeretői, minthogy a családalapítással törödjön.
Hencegő, magabiztos jellem. Úgy tartja, hogy a szava szent; parancsaira azonnali reakciót vár. Próbál keménynek látszani, bár önhitt álarca mögött egy kisfiú rejtőzik, aki még mindig a krónikák sora után vágyik.
Önálló reagra nem alkalmazható, de njk-ként megszólaltatható, ha szükség van rá a reagsorban.