Belső
Pozitív: jó taktikus; nemes lelkű; barátságos és közvetlen, könnyű vele beszélgetni; hűséges; szeret humorizálni; könnyed és pozitív hozzáállású; erős; nyitott; megbocsátó; merész; őszinte

Negatív: lehetetlenül komolytalan; hajlamos ignoráns lenni mások rossz tulajdonságait illetően; magánéletében, pénzügyeiben felelőtlen és gondatlan; túl könnyen megbízik másokban; néha megfeledkezik a rangjáról; szórakozott; nyughatatlan

Külső
Majd’ 190 centiméteres magasságával az átlagos tömeg fölé nyúlik, amit nem is bán túlzottan, csak hozzátesz ahhoz a képhez, amit félig-meddig tudatosan épít magáról. Arca vékony, teste harctól edzett, igazándiból nem foglalkozik a külsejével, és ha hosszabb udvari pompától való távollétre kerül a sor, nem rest nemesebb körök által talán gondozatlannak tűnő hosszúságúra növeszteni mind göndör, világosbarna haját, mind szakállát. Szemei metsző zöldeskékek, melyek kissé talán túl mélyen és túl közel ülnek egymáshoz, s bár arcvonásai külön külön (homloka magas, ajkai keskenyek, a füle pedig kissé kiáll) előnytelenek, Gildas mégis jó megjelenésűnek számít, arcán kisfiús, mély gödröcskékkel, ha mosolyog, és meglehetősen sokat mosolyog. Hangja mély, de nem durva, kellemes a fülnek, s felettébb harsány. Öltözetében előrébb helyezi a funkciót és a kényelmet, mint a pompát és a magamutogatást, ha épp nem páncéljában, úgy bőr vértben és egyszerű lenvászon ingben, valamint elhagyhatatlan bőrkesztyűi egyikében találhatjuk, gazdagsága épp csak a kissé drágább anyagokban, és az igényesebb megmunkálásban tükröződik. Sérülése óta néha látni, hogy oldalra húz.
 

Mintha egyenest egy krónikás tollából született volna, fényes páncélos lovag képében – néhányan ezt mondják, ő pedig határozottan szeret így is gondolni magára, habár a hiúság, mint olyan, hiányzik belőle. A nemes s gazdag Olwyn családba született, igaz, csupán második fiúgyermekként, s mint ilyen, örökölt földek vagy nagyobb vagyon híján. Gondja azonban ezzel sosem akadt, s míg bátyja lassan, de biztosan küzdötte magát fel az udvari ranglétrán, egészen a királyi főtanácsosi címig, addig ő attól sokkalta gyakorlatiasabb útra lépett, és katonának állt. Kiskorától kezdve mérhetetlen egykedvűséggel fogadta a leckéket politikáról, tudományokról és gazdaságról, ellenben újra és újra elolvasta a családi könyvtárban fellelhető legendás köteteket, krónikákat, hadtörténettel töltötte meg elméjét, és áhítatosan csüngött az összes katona szavain, aki csak hajlandó volt mesélni kalandjairól.
Alig tudott járni, mikor először méretének megfelelő fa kardocskát tartott a kezében, majd egyre nagyobbat és nehezebbet – tíz évesen azzal kérkedett bátyjának, hogy gond nélkül el tudná verni igazi karddal is, s amint a kezébe kapott egyet, meglendítette, a fém pedig azzal az erővel arccal előre a földig húzta. Az orra hegye ma is, bár alig láthatóan, enyhén ferde. A kezdeti kételyek rövid időn belül semmivé foszlottak, ahogy korosodva egyre több és több tehetséget mutatott a kardforgatáshoz. Az első lovagi tornáját tizenkilenc esztendősen nyerte, s bár az egy szinte jelentéktelen torna volt, a sikerek nem várattak sokáig magukra, sem hasonló rendezvényeken, sem a csatatéren; utóbbin nem ismeri helyét komolytalanságnak, mintha hirtelen felnőne a korához.
Részben erényei, részben talán sokak számára kellemes társasága miatt kaphatta meg a lovagi címet, no meg azt, ami ezzel járt. Habár mindaz, amit családnevével örökölt, illetve amit saját maga vívott ki, számos kaput megnyitott előtte, egészen sokáig eszébe sem jutott megházasodni, annak ellenére sem, hogy jócskán benne volt már abban a korban, sőt, néhányak szerint el is hagyta. Szereti azt hinni, hogy még bőven elég fiatal belevágni akármibe, ezen felül pedig épp eleget törődhet Ysolde-dal, bátyja egyetlen lányával, akit szinte sajátjaként szeret és nevel, Gareth távollétében okítva mindarra, amire szüksége lehet a harchoz. Úgy véli, a kardvívás esszenciális tudás, függetlenül attól, az ember szoknyát hord vagy nadrágot. Ennek ellenére a lánnyal együtt gondosan titokban tartja a dolgot bátyja elől.
A változást az életébe egyrészt az a teremtésnapi torna hozta, amin Thane Llewellyn kilökte őt a nyeregből, súlyosabbá téve egy korábbi sérülését. Hiába látogatott meg több orvost is, mindegyik azt felelte, sohasem fog teljesne meggyógyulni, a hirtelen mozdulatok bármikor fájdalmas összehúzódást idézhetnek elő, sőt, akár ronthatnak is állapotán. Gildast természetesen nem érdekelte a dolog; ha tehetné, még most is a birodalomban kóborolna, ám a bátyja révén a király végül marsallá nevezte ki. Feladata főleg a lovagokkal kapcsolatos, felügyeli őket, az újak kiképzését, illetve ha kell, a városban is rendet tart, valamint diplomáciai feladatokat is elláthat. A forradalom alatt is főleg ezekkel foglalkozott, illetve az ő feladata volt a király, a herceg és a bátyja távollétében ügyelni a palotára és a városra. A mai napig nagy kudarcai egyikeként éli meg, hogy a renegátok mégis túljártak az eszén.
A másik nagy változást életében egyértelműen a radaganok látogatása hozta meg, még pontosabban pedig Sarafina Vieira kisasszony, aki sok hónap után is ugyanúgy ellopja a gondolatait más ügyektől. Kitartóan udvarol neki, és feltett célja feleségül venni a lányt, akkor is, ha egyszer már visszautasította.