Belső:
Pozitív: okos; általában kedves; gyorsan tanul; jók a megérzései; nagy szíve van; ragaszkodó; ért a harchoz, ezért meg tudja védeni magát 

Negatív: a jelleme inkább egy harcosé, semmint egy nemes hölgyé; nehezen tudja tettetni, hogy kedvel valakit; lobbanékony; ha dühös, hajlamos megfeledkezni az etikettről; makacs; kíváncsi

Külső:
Szépsége messze földön híres. A legtöbb külső tulajdonságát édesanyjától örökölte, egyedül szemei viharos kékje és néhány arcvonása az, ami az apai ágat képviseli. Az átlagosnál egy kicsit alacsonyabb termetű, testalkata karcsú és nőies, és a mozgása és ehhez mérten kecses – legyen szó a szimpla járásáról, egy pohár felemeléséről, vagy a kard forgatásáról. Különleges, a tündékére emlékeztető világosszőke haja rendkívül hosszú, finom hullámokban omlik a dereka alá, a szolgálók általában valamilyen fonással varázsolnak neki csinos frizurát, hogy a hajviselete megfelelő legyen. Lágy, arisztokratikus vonásokkal rendelkező arcával akaratlanul is megbabonáz mindenkit, aki csak rápillant, főleg, ha a szokásos kedves mosolyával is megajándékozza az illetőt. A hangja is egészen különleges, van egyfajta mély, rekedtes tónusa – a nagybátyja gyakran cukkolja ezzel, de csak azért, hogy ne a férfiak pusmogása jusson a lány fülébe. Öltözködését tekintve általában rangjához méltóan szép és elegáns ruhákban jár, kivéve azokat a titkos alkalmakat a nagybátyjával, amikor még nadrágot is húz.

Gareth Olwyn és felesége egyetlen gyermekeként jött a világra. Gyermekkorától kezdve ő volt a család szeme fénye, nyugodt gyerek volt, akit mindenki szeretett, még a nagybátyja, Gildas is meglátogatta, amikor csak tudta – valószínűleg innen a máig szoros kapcsolatuk. Alig öt éves volt, amikor szeretett édesanyja hirtelen megbetegedett, és bár sokáig reménykedtek a gyógyulásában, az asszony egy évvel később alulmaradt a betegségével szemben. Édesapja nagyon rosszul viselte a felesége elvesztését, ezért akkoriban Ysolde legfőbb támasza Gildas volt, már akkor elkezdett egyfajta második apává fejlődni a lány számára. Ezt követően apja kénytelen volt nevelőnők hosszú sorát fogadni a lánya mellé, hogy átvegyék anyja szerepét és a rangjához méltó hölgyek faragjanak belőle. Talán a nagybátyja volt a leginkább meglepve, mikor az elkövetkezendő évek során egyre inkább megmutatkozott, hogy a szeretett kislány talán nem is olyan szelíd, mint eredetileg gondolták: egyre biztosabbá vált, hogy Ysolde inkább ütött rá, mint a vér szerinti szüleire. A lány ennek ellenére igyekezett elnyomni az ösztöneit, mert nem akart csalódást okozni az édesapjának. Apa és lánya döcögősen találtak vissza egymáshoz, főleg, mikor Gareth nagyon fontos beosztást kapott az új király mellett, de az elfoglaltsága ide vagy oda, a kapcsolatuk ma már békés és szeretetteljes. Ysolde csak miatta erőlteti meg magát és viselkedik igazi hölgyként – viszont ugyancsak az ő lelki békéjének érdekében nem vallotta be neki soha, hogy titokban a nagybátyjától vesz leckéket a harc terén. Mivel ő gyakran van távol, Gildas nyugodtan tudja edzeni az unokahúgát, az apróbb sérülésekre közösen eszelnek ki magyarázatot, és nagybátyja még büszke is rá, mert mára már remek kardforgatóvá vált.