Belső
Pozitív:  magabiztos; jól bánik az emberekkel és szereti is a társaságot; kiváló érzéke van a gazdasághoz; jó vadász; kifogástalan modorú; igazságos; tájékozott; tanult; kedves és udvarias;  igyekszik mindenkinek a legtöbbet adni;

Negatív:  hajlamos a komorságra és morcosságra, ha iszik; nehezen viseli, ha nem sikerült neki valami; dölyfös; hajlamos vakon bízni; makacs; önfejű;

Külső
185 centiméter magas, széles vállú, büszke tartású férfi, a családdal régebb óta kapcsolatot ápolók szerint Tomas mintha teljes egészében Rianon volna, mind vonásaiban, mind kiállásában, mind értékeiben, Tomas pedig büszkén vállalja. Haja egyszerű gesztenyebarna, rövidre vágva hordja, arcának pedig van egyfajta komisz hatása, főként akkor, ha mosolyog, talán kissé mandulavágású, kék szemeinek és beszéd közben is észrevehető gödröcskéinek köszönhetően. Habár a ruha számára nem elsőrendű fontosságú, igyekszik mindenben, így ebben is megfelelni az elvárásoknak, ennek megfelelően szépen díszített, drága anyagú öltözékével is kifejezi rangját.
 

Egy főnemesi család elsőszülöttjének lenni nem könnyű, főként, ha épp csak néhány esztendővel később az anya – puha, finom illatú, csengő hangú édesanya – gyógyíthatatlan betegségtől kényszerül ágynak, majd nem sokkal később örökre le is hunyja szemeit. Tomas nem emlékszik arra, pontosan hogy is néz ki az édesanyja, sőt, a szeme színét sem tudná megmondani, ám a mai napig érzi az ürességet, amit a nő hátrahagyott, habár édesapja néhány évvel később újraházasodott. Gylda Olwyn gyönyörű, bájos és kedves nő, akit Tomas mind a mai napig mélységesen tisztel, ám sosem tudott az anyjaként tekinteni rá.
Amióta az eszét tudja, arra nevelték, hogy egy nap Vidar méltó ura lehessen, s ennek megfelelő taníttatást kapott. Szinte minden érdekelte, amire csak rá tudta tenni a kezét, ha másból nem, hát kötelességből; remek lovas, kiváló harcos, és örömét leli mind a solymászatban, mind a politikai ebédekben, s ezeken felül katonai és gazdasági témákban sem éri felkészületlenül semmilyen kérdés. A szemében Rianon Agenyr megtestesíti mindazt, amivé vállni kell, és amivé vállni szeretne; ha mást nem, igazságérzetét feltétlenül örökölte tőle, és mindig igyekezett a lépteiben járni. Ezért is követte vakon őt, mikor legkisebb testvéréről, Trevanról kiderült mágus-léte. Ahogy szülei, úgy ő is szégyenfoltnak gondolta, amire legjobb megoldás, ha a szőnyeg alá söprik.
Ahhoz, hogy ez ilyen egyszerűen ment számára, ellentétben a húgával, nagyban hozzájárul egy néhány évvel későbbi eset. Alig volt tizennyolc esztendős, amikor szerelembe esett; a lányt Lyrának hívták, Tomas szemeinek a leggyönyörűbb, legokosabb és legbájosabb lánynak tetszett, aki cserfes volt, szerető és érdekes, ráadásul nemesi sarj. Semmi sem állt a szerelmük útjába, mi több, mindkét fél szülei kifejezetten boldogok voltak, ám Lyra az eljegyzést követően nem sokkal ágynak esett. Gyógyító mágusok jöttek s mentek, ám gyógyírrel egyikük sem tudott szolgálni, Tomas pedig végignézte, ahogy a lány, akit szeretett, a legszebb rózsaszál, akit valaha látott, elsorvad. Habár azóta rengeteg év telt el, Lyra emléke is kifakult és az ifjonti hév is elmúlt, Tomas a mai napig bizalmatlanul, sőt, gyanakodva fordul a mágia felé, habár ilyesféle érzéseit gondosan elrejtette, egészen a forradalom kitöréséig. 
Az elmúlt évek rengeteg változást hoztak Tomas számára; előbb (nagy meglepetésére) a húgát kellett férjhez adnia az apjuk helyett, majd megjelent az életében egy bizonyos virágárus lány, aki körül jóval többet forogtak a gondolatai, mint az illett volna, aztán mire észkbekapott, nem csak Vidar ura lett, de egy forradalom kellős közepén is találta magát.
Tomas szeretné, ha a hosszú hónapok összefolynának számára; a bor még jobb barátja lett, mint addig volt, szinte még azt sem volt ideje egészen megemészteni, hogy atyja elhunyt, vagy hogy némi baklövés után feleségül vette egy vazallusuk Micah nevű lányát, egy hónap alatt megözvegyült, s mindezt a mágusok miatt. Nos, legalábbis ő így látja; és nem rest bárkiről véleményt alkotni, aki másként felel. Túl sok embert szakított már el mellőle a varázslat ahhoz, hogy mást gondoljon.