Belső
Pozitív: éles elméjű, olvasott, jó taktikai érzékkel megáldott, emberséges és szelíd, bizonyos körökben illemtudó, békés, alkalmazkodó

Negatív: gyámolatlan, esetlen, nem jeleskedik a kardforgatás terén, hezitáló, könnyen feladja céljait, időnként túl finnyás, félénk, ijedős

Külső
Korához képest átlagos magassággal rendelkezik, körülbelül százhetven centiméter magas; vékonyka, törékeny testalkatú. Szinte semmiféle harckészsége nincs, így fizikuma is igen gyenge. Néha betegeskedik, ám arca amúgy is igencsak falfehér, ezért sokan – néha alaptalanul is - megkérdőjelezik egészségi állapotát.
Ruházata nemesi jellegeket hordoz, a kényelmességet mindennél előbbre tartja, ám néha egy míves mellény vagy kabát automatikusan felülírja ezt. Egy-két alkalmon kívül még sohase látták kardvíváshoz öltözve.
Le sem lehet tagadni, hogy a Llewellyn család sarja; haja barna árnyalatú, kócosan mered az ég felé. Szemei mogyorószínben csillognak. Hangja ugyanolyan simulékony és szelíd stílusú, mint személyisége, sohasem túl hangos, néha már-már nyugtatónak hat.
 

Nem könnyű az élet, ha a Llewellyn családba születik az ember, főleg nem akkor, ha még a legfiatalabb is a sorban. A főnemesi család legkisebb gyermekeként, az örökösödés terén mindig bátyjai, illetve nővérei nyomában kullogott. A fiúnak nem voltak illúziói afelől, hogy személye nem annyira fontos, mint testvéreié. Az egyetlen illető, aki ennek ellent mondott, és legalább olyan figyelemmel kezelte, mintha ő lenne a család feje, az édesanyja, Demetria volt. Habár az asszony ugyanúgy szerette minden gyermekét, valahogy Drystanra mindig több időt fordított a kelleténél, féltő gondoskodással óvta a legkisebbet. A sok babusgatástól az amúgy is gyengécske fiú elég elkényeztetetté és sutává vált, ezzel kiváltva mind a családfő, mint bátyjai lenézését. Thane nevelni próbálta, Rivalen pedig egyszerűen megvetette. Howe mégse szólt bele a gyerek okításába, hisz’ túlságosan le volt foglalva a politikával és azzal, hogy a legidősebb fivérből méltó örököst faragjon.
Az intrikákkal teli családban hamar megtanulta, hogy miként lavírozzon úgy, hogy a legkevesebb vizet zavarja. A legkisebb Llewellyn nem igazán jeleskedett a harcászatban, de annál inkább kitűnt eszével és simulékony viselkedésével. Amíg a vele egyidős fiúk kardvívást gyakorolták, addig Drystan inkább a család könyvtárában, esetleg édesanyja vagy nővérei társaságában tengette napjait. Lynettel és Isandával jobban kijött, mint családja férfi tagjaival, ám nem sokáig élvezhette Isa jelenlétét, hiszen hamarost királyné vált a Llewellyn lányból.
Egy napon aztán Demetria hirtelen ágynak esett. Drystan mindvégig anyja mellett volt; megesett, hogy napokig nem hagyta el a betegeskedő nő szobáját, bízva annak felépülésében. De akármennyire is küzdött, a betegség idő előtt elvitte a jóságos asszonyt. Drystant igazán megviselte a haláleset, valamennyire még most is gyászolja anyját. Ennek ellenére elhatározta, hogy nem sajnáltatja, hanem túlteszi magát ezen az időszakon.
Miután az asszony jobb létre szenderült, apja nemsoká új jegyest keresett magának, ezzel nem kis ellenérzetet váltva ki a fiúból. Akárhogy is, Drystant sem ejtették a fejére, ezért nemtetszését nem tárta a nyilvánosság elé, túlságosan szerette ő a békét. Yserone-t úgy-ahogy megtűri, kedvesen és illedelmesen viselkedik irányába, de tudja, hogy a nő inkább apja vagyonáért egyezett bele a házasságba, mintsem igaz szerelemből. Szíve mélyén viszont megveti a nőt, hiszen hamis érzelmekkel, szeretett édesanyja helyén tetszeleg.
Félénken, kerülve a konfliktusokat, inkább a csendes megfigyelő. Megtanulta, hogy hogyan tartsa fenn a harmónia látszatát, bár legbelül azt kívánja, hogy bárcsak lehetne olyan magabiztos és bátor, mint idősebb bátyjai.