Belső:
Pozitív: nem hisz sziklaszilárdan jóban és rosszban, feketében és fehérben, hanem ezek köztes állapotában is; jóhiszemű; mindenkiről a legjobbat feltételezi; keresi a dolgok szép és napfényes oldalát; simulékony; közlékeny, beszédes; segítőkész;

Negatív: magába forduló; őrlődő; nem könnyen felejti el a múltat; egy bizonyos fokig átverhető; vak mások hibái iránt; nem könnyen ismeri el, hogyha tévedett; makacsul ragaszkodik az ideáihoz; jobban szereti a magányt, semmint a társaságot; csacsogása sokszor semmitmondó;

Külső:
Chasma Thornton a maga százötvenhét centiméterével egyáltalán nem tartozik az égimeszelők közé, ahogy női bájaival sem rí ki a tömegből. Elmondása szerint egyáltalán nem tartozik a klasszikus, mediterrán szépséggel megáldott nemes hölgyek közé, ám ő ezzel tökéletesen elégedett, s nem is igyekszik azon, hogy a maximumot is kifacsarja a kinézetéből. A középbarna, vékony szálú tincsei egészen a válláig érve keretezik az arcát, míg a szempárja zöld színű. Bőre – a napfény és a kint tartózkodás hiánya miatt – fehér. Alkatilag vékony, az egészséges és a nem egészséges mezsgyéjén inogva.
Ruházati szempontból nem követi a divatot, előnyben részesíti az egyszerű, mégis nagyszerű ruhadarabokat, amelyek anyagát nem díszíti semmi, ennek ellenére pár ilyesmi darab vár arra, hogy a tulajdonosa hordja. Sima, egyszínű kelmékből készültek, s a színvilág kevésbé rikító párjainak kivételével, az összes színben pompázhatnak. A kutyájának babusgatását követően előfordulhat rajta némi szőr a ruháján. Nem az ékszerek híve, az egyetlen állandót kivéve, alig hord valamiféle csecsebecsét; mégis, ha arra vetemedne, széles ívben elkerüli a nagy, nehéz darabokat, az ízlésvilágának leginkább a könnyű, finom díszek felelnek meg. Egyetlen karkötőtől nem hajlandó megválni, amelyet szinte le sem vesz – ennek számára nagy eszmei értéke van.
A várban rendszerint apró, surranó léptekkel közlekedik, nehogy megzavarja annak látszólagos békéjét, valamint nehogy valakinek feltűnést keltsen. Ám, amikor olyan társaságba keveredik, nemesi származású hölgyhöz méltóan kihúzza magát, s igyekszik is úgy viselkedni, mint aki nem csak rangjában nemes, hanem a vérében csörgedezik.
A hangtónusa lányos, azon belül átlagos.

Chasma utolsó, egyben egyetlen leánygyermekként született meg Thornwallban; elviekben négy bátyja van, illetve volt, ám a felnőttkort közülük egyedül Ezra élte meg. A fennmaradó három közül Rooney kivételével egyiküket sem ismerte a korai haláluk miatt, azonban a negyedik fiúval való kapcsolatát is rövidre szabták az égiek; a mai napig is kristálytisztán emlékszik arra a pillanatra, mikor a fiatalabbik bátyja legurult a lépcsőn, majd többet nem kelt fel. A lány négy évesen még nem egészen tudta realizálni azt, hogy Rooney miért nem jelenik meg többé a társaságukban, idő szükségeltetett ahhoz, hogy a fennálló szituációhoz egy kifejezést is tudjon kapcsolni: halál. Ez a történés mély nyomot hagyott Chasmában, amelynek emléke időről időre nyomasztja, viszont erről sohasem említette meg másoknak, mit is látott tulajdonképpen.
Már a kezdetektől fogva is visszahúzódóbb teremtés volt az átlagnál, aki nem feltétlenül igyekezett, hogy keresse mások társaságát, s soha nem is szeretett a középpontba kerülni. A kialakult helyzetével hamar megbékélt, s nem is keresi az életében azt, ami talán jobb is lehetne a jelenleginél, s ezt a mentalitását a mai napig is tartja. Noha a családját teljes szívéből szereti, a legbensőségesebb viszony mégis az édesanyjához, Karinához fűzi. Hogyha csak teheti, mindig eltölt naponta egy-két órát a társaságában, s vele tud őszintén, önmagát nem megjátszva beszélni. Az (állítólagos) édesapjához, Gomerhez, laza kötelék fűzte, míg élt a családfő, s a lehetőségeihez képest folyton-folyvást kerülte; bár szörnyen érezte magát miatta, viszont a férfi halálakor egyenesen fellélegzett. A fivéréhez, Ezrához is kötődik, ám a be nem vallott félelem, amit mélyen iránta érez, gátolja abban, hogy ennek a töredékét is kifejezze bármilyen formában.
Az éveket csendben, hol Karina, hol pedig egyedül töltötte el, felcseperedve. Az idejét legtöbbször a saját gondolatainak papírra vetésével ütötte el, és ha elég kitartást érzett magában, akkor néhány könyv is megfordult a kezében. Tizenöt éves volt, mikor a sors égi ajándéka gyanánt rálelt a birtokon tett sétája közben a jelenlegi kutyájára, Gingerre, aki az óvó gondoskodás alatt és az évek folyamán az apró vakarcsból szép naggyá fejlődött ki, s immáron Chasma társa is egyben.