Belső
Pozitív: őszinte, felelősségteljes, együttműködő, hűséges, ötletes, nyitott, gyakorlatias

Negatív: kíváncsi (amolyan beleütöm-az-orrom módon), előbb beszél aztán gondolkodik, lobbanékony, merész, féltékeny

Külső
Igazi harcos, ez első pillantásra látszik, termetes, széles vállú férfi. Lenszőke haját szereti úgy hordani, hogy az a lehető legkevésbé zavarja, kétoldalt lenyírva és hátul összefogva. Nem növeszti meg soha túl hosszúra, ahogy szakállát se. Kék szemeiben a fény a háborgó tengertől a tiszta, derűs égboltra hajazóig változhat a hangulatától és társaságától függően és le sem tudná tagadni, ha örül vagy ha ellenére van valami. Hangja a kissé rekedtes beütés ellenére kellemes.
Taszítják a csiricsáré kiegészítők, egyedül régi nyakláncát hordja, amely a szívének igen kedves, bár már épphogy jó rá és közel sem lóg rajta úgy, mint amikor kapta. Ruha esetén nem ódzkodik annyira a színektől egészen addig, amíg azok kényelmesek és mentesen az általa nevetségesnek titulált mintáktól. Oldaláról ritkán hiányzó kiegészítő a balta, amit sokkal szívesebben és jobban használ, mint a kardot.
Farkasként világos, homokszínű bundával rendelkező és emberi alakjától eltérően borostyán szemű, nagy bestia.

A családja egészen átlagosnak mondható volt elég sokáig, az első igazán kiemelkedő harcos közülük, aki nevet szerzett magának a törzsben az édesapja volt és persze kimondva-kimondatlanul a  nővére, Iona. A nagy korkülönbség ellenére avagy lehet, hogy pont amiatt nagyon jó testvérek voltak. Már akkor, amikor Asher még csak totyogni tudott húsos kis lábait bőszen szedve koslatott a nyomában és utánozta sebtében felszedett botokkal nővére mozdulatait, édesanyja legnagyobb bosszúságára - egy alkalmat sem mulasztott el, hogy kibökje vele a ruháját. Igazi égetnivaló rosszcsont volt kisgyerekkorában, a szülei nem tudtak hatni rá, egyedül a nővére tudta jobb belátásra bírni néhanapján. 
Ahogy idősebb lett, úgy komolyodott meg valamelyest, főleg azután, hogy kiderült minden előzetes várakozás ellenére, örökölte a bőrváltás képességét az édesanyja oldaláról. Az egyetlen példa előtte ilyen tekintetben nővére kedvese, Quinlan Thorveig volt, titokban rá szeretett volna hasonlítani. Hamar megkedvelte a férfit és nem csak amiatt, hogy jóságosan, úgy ahogy azt testvére megérdemelte, bánt Ionával. Megvolt a maga stílusa az idősebb bőrváltónak, mégis mindig egyenes és tiszteletreméltó maradt. Unokahúgát az első perctől kezdve imádta, bár a lány azóta már majdnem felnőtt nővé érett, Asher nem tudja levetkőzni magáról az ösztönös pátyolgatási kényszert. Semmi sem törhette volna akkor jobban össze, mint Iona halála és egy ideig komolyan aggódott, hogy Salina lesz a következő. Nehéz volt egyszerre gyászolni és támogatni édesanyját és sógorát.
Az élete ezt követően nyugodt mederbe terelődött. Gyakorolt, fejlődött, potyák után beugrott a Thorveig-házba és unokahúgát szórakozatta légből kapott történetekkel, később pedig már csak azt nyomozhatta hogy hova tűnt megint. Élvezte azt, amit megkaphatott és nem sokat gondolt a jövőre. Egyedüli célját, név szerint, hogy méltónak találják arra, hogy a Belső Kör tagja lehessen éppen elérte. Aztán egy felderítés alkalmával megtámadták őket, ám nem a banditákkal gyűlt meg a baj, hanem a közelben ólálkodó csoszogóval. Azt mondták, szerencséje volt hogy túlélte egyáltalán, ám a törzs gyógyítójának megkérdőjelezhető lelki épsége mellett Asher nem vonakodott tényleg figyelmen kívül hagyni a javasolt gyógyulási időt.
Így hozta össze a sors Aruna Fellanddal. Az apró, szőke segédgyógyító meglepő kötelességtudattal kezdett el a nyakára járni folyvást, hol ezt kötést lecserélni, hol visszaparancsolni pihenni. Eleinte borzasztóan idegesítette és ha akkor közli vele valaki, hogy ezt a nőt fogja feleségül venni a könnye is kicsordult volna a nevetéstől. A hetek múlása alatt azonban menthetetlenül belopta magát a szívébe. Nem tudná már megmondani melyik volt az a találkozás, amelyiket követően máshogy várta a legközelebbit, máshogy nézett a fiatal nőre. Arra viszont tisztán emlékszik, hogy Rue szemeiben mikor váltotta fel segítőkészséget valami egészen más.
Keresve sem lehetett volna találni kevésbé valószínű párost és mégis két és fél évvel később nem csak házasok, de már szülők is lettek. Kevés pillanat versenyezhetett volna a legboldogabb címéért azzal, amikor először tarthatta a kezében a fiát. Az utóbbi hónapok alatt kezdett beleszokni új szerepébe, azonosulni vele.