Belső
Pozitív:
független, optimista, intelligens, karizmatikus, misztikus, gazdag fantáziájú, jó emberismerő, kellemes modorú, magabiztos, eltökélt, ambiciózus, jól informált, kecses, igényes, romantikus, laza, az udvarlás állandó kísérője, jól bánik a szavakkal

Negatív:
hazudós, arrogáns, tisztességtelen, nagyképű, önhitt, fukar, kapzsi, sértődékeny, cselszövő, hűtlen, szoknyabolond, piperkőc, időnként kényes

Külső
Sebastian Bravos rövid életének jelentős időszakaiban a szemeivel hódított; A ragyogó, a viharos tenger jegeskék hullámait idéző íriszpár úgy világít ki beesett arca mögül, mint két lámpás. Ha az ember beletekint a suhanc szemeibe láthatja, hogy a viharkék íriszekben nem egyetlen szín dominál - világosabb, és sötétebb cirádák sorától áll össze ez a különleges árnyalat, amelyet sötét, festett karikákkal emel ki.

Arca hosszúkás, homloka enyhén szögletes. Szépen ívelt orra érzékenységről, nyitottságról árulkodik. Vonásai karakteresek, egyedi, könnyen megjegyezhető, amelyekről azonnal leolvasható, hogy egy végtelenül sunyi, alattomos emberrel állunk szemben – ajkai szegletében gyakran megbúvó, szarkasztikus mosoly mindig rosszat jelent, de mindez már csak akkor jut el a szerencsétlen áldozat tudatáig, ha a férfi beszélni kezd. Már a hangja is különleges; mélyen zengő, hideg, borzongató tónus jellemzi, beazonosíthatatlan akcentussal.
Barna haját rövidre vágva hordja, ennek ellenére mégsem lehet igazán megzabolázni, a legerősebb fésű sem képes rendre parancsolni az ide-oda dülöngélő tincseket. A kisugárzása már az első pillanattól magával ragad, azt hiszem ezt nevezik karizmának; pofátlanul képes magára vonni a figyelmet anélkül, hogy bármi feltűnő dolgot tenne.
Öltözködését tekintve olyan, akinek ha valaki a homlokára vésné, hogy „művész vagyok” az ember habozás nélkül elhinné. Már apró gyermekkorában is kisebb  lopásokból tartotta  fent magát, az ennek köszönhető sok futás pedig megtette a magáét, így Bastian kellemesen kidolgozott, mutatós izmokkal rendelkezik.  Mozgása kecses, korántsem férfias; Gyakran gesztikulál széles mozdulatokkal, hogy még inkább hitelt adjon jóslatainak.

Talán meg sem lepődik senki, ha azt mondom, hogy Bastian nem máshol, mint egy rheyai bordélyházban látta meg a napvilágot eltitkolt ikerfivérével egyetemben, akit az anyjuk még aznap délután a sorsára hagyott az egyik sikátorban – egyetlen gyermekről is nehéz gondoskodni, ha az emberlánya az ősi hivatást űzi, nemhogy kettőről!  Az apa személyét mindig is titok övezte, hiszen Davida a kedvelt örömlányok közé tartozott, így számos lehetséges jelölt akadt, akitől a fiú a ragyogó szemeit örökölhette. Bárhogyan is volt, élete első öt esztendejét utcalányok kereszttüzében töltötte úgy, hogy voltaképpen egyetlen férfias példaképe nem akadt, ami erősen rányomta bélyegét a későbbi személyiségére. Számos anyja volt, de apja egy sem.
Mint mondtam, az első öt esztendő szinte eseménytelenül, megkérdőjelezhető boldogságban telt el; Sebastiannak számos testvére akadt a többi fattyú között, akikkel együtt kelt, és együtt feküdt, és akikkel gyermeki évei legnagyobb kalandjait élte át mezítláb, nyakig koszosan. A legszorosabb érzelmek az egyik kislányhoz fűzték, akivel megoszthatta minden titkát, legféltettebb álmát; Sabrine nem sokkal volt idősebb tőle, de mindig sokkal komolyabban, józanabbul látta mindkettejük jövőjét.
Sebastian álmodozó volt, és makacs. Minden álma valóra vált volna azzal, ha egy napon lovagként térhet vissza a bordélyba elegendő pénzzel ahhoz, hogy megváltsa mind az édesanyja, mind a kis barátnője szabadságát; Egy délután még azt is megígérte a lánynak, hogy saját várat épít majd neki, ahol boldogan élnek majd, amíg meg nem halnak. Talán így is lett volna, ha Bastiant nem kezdik el gyötörni a látomások.
Egy napon különös látogató érkezett az anyjához; Nem volt ez meglepő, hiszen a fővárosban gyakorta megfordultak az idegenek, aki időnként a bordélyba is betértek. Ez a férfi azonban más volt. Megmagyarázhatatlan sötétség lengte körbe, amely meghűtötte a vért Sebastianban, amikor elment mellette, de a valódi meglepetés akkor érte, amikor kíváncsiságtól hajtván megérintette az ismeretlen hátrahagyott talizmánját. A szemekékje még viharosabb színt öltött, és testét olyan erővel ragadta meg a görcs, hogy a lába kifordult alóla. Képek sora villant fel előtte, idegen arcok és vér. Nem tudni mennyi idő telt el pontosan ebben az állapotban, de mire magához tért, már sokan gyülekeztek körülötte.
Az elkövetkezendő napok egyikén érkeztek meg a Begyűjtők, hogy magukkal vigyék a Nemetonai Kőtornyok zárt falai mögé. A búcsú egyaránt fájdalmasra sikeredett mint édesanyjától, mint pedig barátnéjától. Mindenki azt hitte, hogy a fiúcskában mágusvér csörgedezik, de a Kőtornyok ősszakállú mesterei hiába vizsgálták napokig; Semmi arra utaló jelet nem találtak, hogy a gyermek mágus volna.
Elengedték.
Hat évesen szakadt rá a nagyvilág; Bármennyire volt kisgyermek, hirtelen döbbent rá arra, hogy mennyi mindenről lemaradt a bordélyban töltött évei alatt. Addig könyörgött az egyik gazdának, amíg fel nem fogadta maga mellé a farmjára szolgának. Éveket töltött istállótakarítással, földműveléssel, megismerve a puszta minden szegletét. Nyurga kamasz volt már, aki megfeledkezett tulajdon anyjáról, és az egykori ígéretről, amit gyermekfejjel tett egy lánynak, aki maga is kinőhetett már a gyermekkorból.
Megszokta a látomásait, amelyek a lehető legváratlanabb pillanatban törtek rá. Ahogyan az lenni szokott, az évek múlásával elkezdték komolyabban felkelteni az érdeklődését az ellenkező nem tagjai – elsősorban tulajdon gazdájának lányai, akiket felváltva varázsolt el szép szemeivel, és ami miatt csakhamar azon kapta magát, hogy egyetlen batyuval, mezítláb kell menekülnie munkaadója elől.
Sok felé megfordult a vidéken, és megtanulta, hogyan húzzon hasznot különleges képességeiből. Egyfajta kultuszt épített maga köré, és emberismeretének hála, képes mindig azt mondani a kuncsaftjainak, amit hallani szeretnének; erősen rájátszik szerepére, és akkor is jövőt jósol, amikor voltaképp nincs is látomása. Hiszékeny ügyfeleinek hála a bolt annyira sikeres lábakon áll, hogy időközben visszatérhetett a fővárosba, és saját üzletet nyithatott, mint okleveles jövendőmondó.
Az üzletben minden megtalálható a kártyáktól kezdve, az üveggömbön át a preparált koponyákig, amellyel tovább növelheti a személye körüli misztikumot. Múltjáról nem beszél, ha pedig mégis, úgy írja le magát, mint egy távoli ország hercege, aki áthajózta az egész tengert, hogy elhozza tudományát. Nem sokan maradtak azok közül, akik ismernék a valódi történetét.
Anyja már jóval azelőtt meghalt, hogy láthatta volna miféle sikereket ért el a fia, de Sebastian azóta is rendszeres látogatója a bordélyháznak – megtudta, hogy régi barátnéja, midőn elég idős lett hozzá, maga is beállt az örömlányok sorába; Bár Sabrine nem kér a segítségéből, mégis eltökélt szándéka, hogy egy napon megváltsa a lány szabadságát.