Belső
Pozitív: kiváló kardforgató; nézetei mellett kitart; képes áldozatot hozni; karizmatikus; nem fél kimondani véleményét; határozott; agyafúrt; kíváncsi

Negatív: a világot feketében és fehérben látja; lobbanékony; nyers; vakmerő; üldözi az élvezeteket és az elismerést; neveltetése ritkán mutatkozik meg modorában; önző és önfejű; fejjel ront előre a falnak

Külső
Magas, talán nem a leghatározottabb kiállású fiatalnak tűnik, azonban hangját megemelve könnyedén kivívja magának a kellő figyelmet. Már első ránézésre látszik rajta, hogy észak gyermeke: ruháit strapabíró bőr- és fémvértek, combközépig érő csizmák és vastag bundák adják amik védelmet tudnak nyújtani Taranis fagya ellen. Ruhatárában ritkán lelhető fel egy-egy díszesebb, főnemeshez és nem katonához illő darab, amit kelletlenül is ölt magára végszükség esetén. Sötétbarna, göndör fürtjei kuszán borulnak fejére, borostás arcában pedig kék szempár ül, amiben a fiatal lelkesedésének tüze ég. Arckifejezése legtöbbször közömbös, teljes érdektelenség sugárzik arcából, mégis ő az első aki egy jó viccen nevetésbe kezd és levetkőzi a komolyság látszatát. Beszéde, viselkedése könnyed és természetes, mégis pillanatok alatt tud hangneme fenyegetően elmélyülni - ugyan nem annyira, mint fivérének - ha az ember valami olyat szól ami nem tetszik neki. Sok kisebb vágás közül egyetlen említésre méltó az a harapásnyom ami oldalán éktelenkedik és amit egy kölykeit védelmező anyafarkastól szerzett; Ha kutyája nem lett volna oldalán minden bizonnyal vérén kívül életét is otthagyta volna az erdőben.
 

Mint a legfiatalabb Daetrys gyermek érkezett Aglanir hófedte földjére, Clarine nővére és Gerald bátyja mellé. Közte és testvérei közti korkülönbséget mi sem mutatja jobban, hogy mire Melion rendesen tudott íjat tartani kezében, testvérei már majdhogy mindent elsajátítottak apjuktól amit tudni kellett ahhoz, hogy valaki büszkén hívhassa magát Deatrysnek. Nem akart lemaradni testvéreitől és erre soha nem is volt alkalma, hisz az idősödő Daetrys egyenlőként kezelte őket és gondoskodott arról, hogy legfiatalabb gyermeke is méltó kiképzésben részesüljön - ráadásul a fiatal Meliont bátyja is segítette és segíti a mai napig edzéseiben. Minden lében kanál kisgyermek volt, aki szeretett családtagjainak aggodalmat okozni a legkülönfélébb módokon; Rengetegszer rángatták vissza grabancánál fogva rezidenciájukra, mert lopáson vagy verekedésen kapták, ami sehogy sem volt méltó egy főnemesi sarjhoz. Számtalanszor küldettek utána őröket a jeges éjszaka késői óráiban, mert a fiú a napnyugta után nem került elő sehonnan. Melion inkább a várhoz közeli rengeteg felfedezésével vagy barátaival, mint a nemesi etikett tanulásával töltötte idejét, de mégis ha az őrök nem, a családja iránti szeretete mindig hazavitte.
Clarine jegyeséről nincs túl sok emléke, a férfi arcát sem tudná már szemei előtt felidézni, mégis az a nap elevenen él emlékeiben amikor nővére megtudta a férfi halálának hírét. Próbált testvérét támogatni úgy ahogy ő tette és talán akkor fogadta meg, hogy míg ő ezen a világon van szeretett testvére soha nem fogja megtapasztalni azt a szomorúságot és fájdalmat, mint amit akkor érzett. Szinte megvalósíthatatlan ígéretéhez pedig kisgyermek mód ragaszkodik.
De mint minden gyermek Melion is felnőtt, a serdülőkori évei pedig - néhány ember bánatára - nem hoztak gyökeres változásokat a szeszélyes természetű fiatal személyiségébe. Idővel ugyan a kereskedők árui már nem érdekelték, viszont helyettük a kereskedők lányai keltették fel érdeklődését, később pedig már nem olyan könnyen és nem lopásért rángatták vissza Taranis újdonsült ura, Gerald bátyja színe elé. Kotnyelességét elhagyta, viszont a háborúskodás és a harcművészetek felé még mindig érdeklődéssel fordult. Bátyja tanácskozásain egykedvűen vesz részt, kevés olyan dolog hívja fel figyelmét ami ő maga vagy családja számára nem kifizetődő. A jeges kalitkát amiben mint Taranis szülötte ragadt, a kalandvágyó fiatal úr egyre inkább csak börtönének érzi; Éjszakai kint maradásai egyre hosszabbra nyúltak, hamar rájött az őrök hol nem találhatnak rá - ami általában átmeneti kedveseinek otthonát jelentette. Van, hogy testvérei napokig nem látják, mert a fiatal fiú szeret egyedül és mindenféle figyelmeztetés nélkül kalandozni. Nem csoda hát hogy Gerald bátyjától kapta ajándékba az akkor még kölyök farkaskutyát, Raidert, hogy ha már ő nem tud, legalább egy valaki vigyázzon öccsére. Mondani sem kell a kutya hűséges társa Melionnak, aki nem hajlandó egy pillanatra sem megválni az állattól - valószínűleg még a király színe elé is magával vinné.
Csak testvérei - az utolsó két ember akit fontosságban önmaga elé helyez - tartják vissza attól, hogy elhagyja Taranist és saját lábára állva Aglanirban földjeit járja. Holott az ifjú Deatrys sehova nem illene be úgy, mint ahogy a havas tájon teszi.