Belső
Pozitív: kitartó, intelligens, határozott, kiválóan ért mind a gazdasághoz mind a harcászathoz, önzetlen, jó vadász, remek nyomolvasó, önfeláldozó; testvéreit és Taranis népét mindig maga elé helyezi

Negatív: hirtelen haragú, ösztönös, cinikus, szájhős, bizalmatlan, vakmerő, sértődékeny, makacs, viselkedése alapján az ember előbb nézné őt nomádnak, mint úrilánynak, inkább katonák társaságában tölti el idejét, mint finom hölgyekében

Külső
Clarine harcos, kívül-belül, s mint ilyen, a teste izmos, karjai és lábai erősek a kardforgatástól és a sok helyütt méteres hó taposásától, a keze pedig érdes a kard markolatától. Habár arcvonásai kellemesen finomak, ajkai teltek, és a megfelelő kencékkel tarkítva kékeszöld szemei is egészen különleges hatást keltenek, Észak Őre nem a nőiességéről híres. Ruhái egytől egyig reá szabott férfias darabok, sötét, a föld és hegyek színében, kivétel nélkül nadrágot hord és vaskos csizmákat. Fekete haját az északi szél kuszálja össze, vastag, szőrmés köpenyeit pedig a hegyek időjárása kezdi ki, Clarine-t pedig a legkevésbé sem zavarja, hogy katonái között a déliek számára méltatlan külsővel járkáljon. Habár testvérei mellett elmarad, néhány férfihoz képest is magas a maga 179 centiméterével, mely még az időnként elkerülhetetlenül magára öltött, finom anyagú szoknyákat viselvén is határozott kiállást biztosít számára; jeges tekintetét legbájosabb mosolya sem tudja megolvasztani, bőrét pedig az igazán zord teleken a csontig hatolóan hideg szél cserzi ki, pirossá változtatva az egyébként borzalmasan fehér színét. Rideg szépség, mondják néhányan; akárcsak a hegyek, amiket őriz.

Clarine első gyermeknek született a Deatrys-házba; s bár alig néhány perccel később követte őt ikerfivére, Gerald, aki első lélegzetvételétől kezdve Taranis eljövendő Ura volt, mindig érezte magán az elsőszülöttekre jellemző láthatatlan nyomást, mely arra ösztönözte, hogy védelmezzen és bizonyítson. Az Istenek ugyan nőnek teremtették, ám ez sem őt, sem a fivéreit, sem pedig a szüleiket nem tartotta vissza attól, hogy épp ugyanolyan képzésben részesüljék, mint Gerald. Harcolni, kardot forgatni és térképeket olvasni tanult, stratégiákról és taktikákról okult, mindemellett már kisgyermek korától kezdve külön tehetséget mutatott a nyomolvasás művészetéhez. 
A hegyekben mindig minden egy kicsit máshogy ment, mint amikről a déli fáma szólt; a társadalmi elvárások egészen mást jelentettek Clarine számára, mint akármelyik hasonló rangban élő hölgynek a birodalom más szegleteiben. A szülei nem sokat beszéltek kérőkről vagy házasságról, illemről és etikettről;akárcsak a testvérei, Clarine katonák között nőtt fel, s számos szokásukat átvette, még ha igyekeztek is belé verni mindent, amire odalent, délen, főnemes hölgyként szüksége lehet.
Fiatal volt, tizennyolc esztendős, mikor egy hófútta expedíción megismerkedett első és egyetlen szerelmével, Elyas Domnallal. Jóságos, talpraesett katona volt, akinek mind az esze, mind a szíve a helyén volt, mindemellett pedig elkötelezetten védelmezte s imádta Taranist. Könnyen ejtette rabul Clarine szívét, s így volt ez fordítva is; a teljes szerelem kiforrása előtt még egy évig sodorta össze őket a hideg északi szél hol itt, hol ott, majd Elyas végül egy troll-szabdalós kalandot követően kérte meg a kezét, melyre nem csak Clarine mondott örömmel igent, a családja is áldását adta a frigyre.
Nem siettek a házassággal; Clarine akkoriban úgy gondolta, a házasság csupán letelepedéssel és gyermekekkel teljes, s mindkettejüknek több felfedezni valója akadt szerte a hegyekben, mintsem hogy ilyen fiatalon odadobják a kalandozás, a harc örömét. Öt esztendővel ezelőtt történt, hogy a Deatrysok kötelező jelleggel tiszteletüket kellett tegyék az új király, Thelion udvarában, s eme alkalomból Rheyába fáradtak; Elyas ragaszkodott ahhoz, hogy ő Taranisban maradjék, próbálván elejét venni egy akkoriban készülő troll-betörésnek. Clarine sosem kedvelte különösebben a déliek udvartartásait, a csicsás ruhákat és a fojtogatónak tetsző nyakékeket, melyeket fel kellett húznia, de a visszatértét követően egyenest meggyűlölte őket – a Deatrysok várában a szokottnál is nagyobb hidegség fogadta őket, s a lány megesküszik rá, hogy sohasem látott annyi érzelmet kiülni az idős Crake parancsnok hidegcserzette arcára, mint mikor közölte vele: Elyast és egész expedícióját elsodorta egy lavina, mind odavesztek. 
Clarine szíve azóta fagyos; érezhető a különbség a viselkedésében, habár sosem hordta a palástján az érzelmeit, szerelme halála óta teljesen befelé fordult. Továbbra is a katonákkal edz, velük járja a havas tájat, de valami megváltozott benne, megtört, valami olyan, ami már sohasem lesz más. Elyas volt az első szerelme, és az utolsó is; ez olyasmi, amiben senki sem kételkedik. Első és legfontosabb feladatává azóta Taranis védelmezése vált, valamint az, hogy becsületet hozzon a családja nevére; mindent megtesz azért, hogy a testvéreit is ebbe az irányba terelgesse.