T
U
L
A
J
D
O
N
S
Á
G
O
K
|
|
Belső:
Pozitív: kalandkedvelő, optimista, merész, szellemes, ravasz, jó megfigyelő, céltudatos
Negatív: kiismerhetetlen, bolondos, kötekedő, vad, meggondolatlan, lobbanékony, túlbuzgó, makacs, naív
Külső:
Nem éppen a legmagasabb teremtés, ám nem mondható törpének sem. Sötétvörös haját édesapjától örökölte.Szürke szemei még akkor is végtelen boldogságáról, és optimizmusásól árulkodnak, mikor éppen fenyegetőzik valamivel. Szája gyakran húzódik huncut mosolyra, nem egyszer csúszik ki rajta egy-egy meggondolatlan, következménnnyel is járható megjegyzés. Csinos alakját zöld fegyverkabát és láncing alá rejti, vállain vékony, de erős páncél van. Bal kezén redszerint bőrkesztyűt hord. Derekán két övet is visel: egy vastag, fonott bőrövet, díszes csatján egy életfával, valamint egy lazábbra engedett, sötétet, amin fegyverei, és tarsolya lóg. A legelképzelhetetlenebb dolog vele kapcsolatban, hogy báli ruhában tipegjen, legyező mögé rejtve mosolyát. Járása kicsit sem tükrözi vissza a társadalmi ranglétrán elfoglalt helyét. Társaságában legtöbbször egy hóbagoly van, aki hűséges barátja a lánynak.
|
|
A Ferras család története régmúltra nyúlik vissza. Sosem volt főnemesi, vagy hatalmas birtokokkal rendelkező. Esetleg olyan időkben, mikor még a krónikások nem tartották fontosnak leírni a családok történetét. Szóval nagyon régen. Vár nem nagyon volt a birtokukban, messze a világtól, egy nagyobbacska földbirtokuk van. Illetve volt... Gran Ferras mindig is jóképű, kötelességtudó fiatalember volt, aki csupán későn talált rá a szerelemre. nem is csoda, hisz legtöbb idejét azzal töltötte, hogy az apró nemesi famíliát feljebb küzdje a ranglétrán. Próbálkozott sokmindennel, de csak próbálkozott. Végül édesapjával úgy döntöttek, a legegyszerűb -és leggyorsabb- megoldás, ha Gran nemes, és gazdag kisasszonyt vesz feleségül. A fiatalnak könnyű volt újja köré csavarni egy ilyen kisasszonyt, ám akkor találkozott egy leányal, és egy beszélgetés után már el is döntötte, hogy ez a nő lesz a gyermekei anyja. Így is lett, igazi szerelmestörténet volt az övék, ám így nem került közelebb ahhoz, hogy családja nevet szerezzen magának. Aztán mintha csak beletörődnének a sorsukba, boldogan éltek. Egy-két alkalmazottat még meg is engedhettek maguknak. A boldog pártól nem kellett sokáig vár az első gyermekre, aki a Collton nevet kapta. Ám a húga, Messaryll, csupán négy évvel utána született. Mindkét gyermeket Gran apja tanította meg harcolni, ő maga pedig az lovaglás rejtelmeibe vezette be őket, míg édesayjuk és nagyanjuk ártatlannak tűnő tündérmesékkel mondták el nekik Aglanir történetét. Messaryllnak ekkor csak egyetlen játszótársa volt bátyján kívül. Mégpedig a közelben élő vadász gyermeke, Bard'rie Ulv.Collton Messaryll és Bard'rie között szoros kötelék alakult ki, ami mára már elhalványult ugyan, de a legapróbb szikrától is újult erőre kaphat.
A felhőtlen gyermekkor azonban nem tartott sokáig. Messaryll 12 éves volt akkor. Egy este rejtélyes tűz ütött ki az istállóban, és sajnos túl későn vették észre a lángokat. Mire a család, és az a néhány ember még aki a birtokon élt felriadt, a lángnyelvek már a lakóházak falait perzselték, odabent füst gomolygott, a hőség pedig kezdett elviselhetetlenné válni. Gran Ferras hősiesen mentette ki az embereket a házból, ám nem sikerült mindenkit kihozni. Édesayjának csak a holttestét udta kivinni a házból, apját már nem tudta megmenteni. Chael Ulv a segítségükre sietett, de elkésett, így az elfeledett, apró nemesi család közösen nézte végig, ahogy házuk és az istállójuk elég, majd minden más ami a birtokon volt. A legvégén mintha csak valaki odafentről azt mondaná "ennyi volt" eleredt az eső, és a lángok kialudtak. Az aprócska vadászházban kellett éjszakáznikuk. Reggelre Messaryll édesanyja és egy huszonéves lány aki náluk dolgozott meghalt. Másnap eltemették a holtakat, ém Gran nem volt képes visszatérni és újrakezdeni mindent. Fiával együtt Rheyába utazott, hogy ott Collton katona lehessen. A lányát pedig rábízta a vadászra, Chaelre.
Teltek az évek, Rheyából csak nagyon ritkán érkezett levél, Messaryll tanítását pedig folytatta Chael. 17 éves volt, mikor a két évvel idősebb Bard'rie úgy döntött elidul vándorolni. Messaryll egyedül maradt, de szorgalmasan tanulta tovább a fegyverforgatás fortélyait.Talán egy bő másfél éve annak, hogy ő is elhagyta otthonát-legalább is annak romjait- mint zsoldos katona. Ebben az időbe szelídített meg egy hóbaglyot is, akit Anselnek nevezett el.
A fiatal lány elhatározta, hogy kideríti ki, vagy kik álltak az istállóban a semmiből előtörő lángok mögött. Mert hát mégsem gyulladhatott ki magától! Sokáig eszébe sem jutott, hogy felkeresse bátyját, vagy barátját. Ám ezt azóta sem tette meg, hogy eszébe jutottak azok a régi szép idők. Úgy véli, ha útjaiknak keresztezniük kell egymást, akkor meg fog történni a találkozás.
Sok különlegesség nincs a lányban. Csupán egyet lehetne kiemelni. Azt, hogy ennek a tragédiának az ellenére, hogy jól tudja, apja és testvére elmenekültek tőle, hogy a tudatában van annak, hogy mindent és mindenkit elvesztett, sikerült megtartania gyermeki naívságát, felhőtlen vidámságát és pozitív hozzáállását. Még ezek ellenére is.
Csupán kevesen ismerik a Ferras család tragédiáját. De azon kevesek sem beszélnek róla. Mégiscsak egy apró család. S bár történetük régmúltra nyúlik vissza... Még sosem volt nagy a nevük.
|