A Ferras család története régmúltra nyúlik vissza. Sosem volt főnemesi, vagy hatalmas birtokokkal rendelkező. Esetleg olyan időkben, mikor még a krónikások nem tartották fontosnak leírni a családok történetét. Szóval nagyon régen. Vár nem nagyon volt a birtokukban, messze a világtól, egy nagyobbacska földbirtokuk van.  Illetve volt... Gran Ferras mindig is jóképű, kötelességtudó fiatalember volt, aki csupán későn talált rá a szerelemre. nem is csoda, hisz legtöbb idejét azzal töltötte, hogy az apró nemesi famíliát feljebb küzdje a ranglétrán. Próbálkozott sokmindennel, de csak próbálkozott. Végül édesapjával úgy döntöttek, a legegyszerűb -és leggyorsabb- megoldás, ha Gran nemes, és gazdag kisasszonyt vesz feleségül. A fiatalnak könnyű volt újja köré csavarni egy ilyen kisasszonyt, ám akkor találkozott egy leányal, és egy beszélgetés után már el is döntötte, hogy ez a nő lesz a gyermekei anyja. Így is lett, igazi szerelmestörténet volt az övék, ám így nem került közelebb ahhoz, hogy családja nevet szerezzen magának. Aztán mintha csak beletörődnének a sorsukba, boldogan éltek. Egy-két alkalmazottat még meg is engedhettek maguknak. A boldog pártól nem kellett sokáig vár az első gyermekre, aki a Collton nevet kapta. Ám a húga, Messaryll, csupán négy évvel utána született. Mindkét gyermeket Gran apja tanította meg harcolni, ő maga pedig az lovaglás rejtelmeibe vezette be őket, míg édesayjuk és nagyanjuk ártatlannak tűnő tündérmesékkel mondták el nekik Aglanir történetét. Messaryllnak ekkor csak egyetlen játszótársa volt bátyján kívül. Mégpedig a közelben élő vadász gyermeke, Bard'rie Ulv.Collton Messaryll és Bard'rie között szoros kötelék alakult ki, ami mára már elhalványult ugyan, de a legapróbb szikrától is újult erőre kaphat.

A felhőtlen gyermekkor azonban nem tartott sokáig. Messaryll 12 éves volt akkor. Egy este rejtélyes tűz ütött ki az istállóban, és sajnos túl későn vették észre a lángokat. Mire a család, és az a néhány ember még aki a birtokon élt felriadt, a lángnyelvek már a lakóházak falait perzselték, odabent füst gomolygott, a hőség pedig kezdett elviselhetetlenné válni. Gran Ferras hősiesen mentette ki az embereket a házból, ám nem sikerült mindenkit kihozni. Édesayjának csak a holttestét udta kivinni a házból, apját már nem tudta megmenteni. Chael Ulv a segítségükre sietett, de elkésett, így az elfeledett, apró nemesi család közösen nézte végig, ahogy házuk és az istállójuk elég, majd minden más ami a birtokon volt. A legvégén mintha csak valaki odafentről azt mondaná "ennyi volt" eleredt az eső, és a lángok kialudtak. Az aprócska vadászházban kellett éjszakáznikuk. Reggelre Messaryll édesanyja és egy huszonéves lány aki náluk dolgozott meghalt. Másnap eltemették a holtakat, ém Gran nem volt képes visszatérni és újrakezdeni mindent. Fiával együtt Rheyába utazott, hogy ott Collton katona lehessen. A lányát pedig rábízta a vadászra, Chaelre. 

Teltek az évek, Rheyából csak nagyon ritkán érkezett levél, Messaryll tanítását pedig folytatta Chael. 17 éves volt, mikor a két évvel idősebb Bard'rie úgy döntött elidul vándorolni. Messaryll egyedül maradt, de szorgalmasan tanulta tovább a fegyverforgatás fortélyait.Talán egy bő másfél éve annak, hogy ő is elhagyta otthonát-legalább is annak romjait- mint zsoldos katona. Ebben az időbe szelídített meg egy hóbaglyot is, akit Anselnek nevezett el.

A fiatal lány elhatározta, hogy kideríti ki, vagy kik álltak az istállóban a semmiből előtörő lángok mögött. Mert hát mégsem gyulladhatott ki magától! Sokáig eszébe sem jutott, hogy felkeresse bátyját, vagy barátját. Ám ezt azóta sem tette meg, hogy eszébe jutottak azok a régi szép idők. Úgy véli, ha útjaiknak keresztezniük kell egymást, akkor meg fog történni a találkozás.

Sok különlegesség nincs a lányban. Csupán egyet lehetne kiemelni. Azt, hogy ennek a tragédiának az ellenére, hogy jól tudja, apja és testvére elmenekültek tőle, hogy a tudatában van annak, hogy mindent és mindenkit elvesztett, sikerült megtartania gyermeki naívságát, felhőtlen vidámságát és pozitív hozzáállását. Még ezek ellenére is.

Csupán kevesen ismerik a Ferras család tragédiáját. De azon kevesek sem beszélnek róla. Mégiscsak egy apró család. S bár történetük régmúltra nyúlik vissza... Még sosem volt nagy a nevük.

Család: