Belső
Pozitív:
erkölcsös; kiváló harcos és jó stratéga; magabiztos; felelősségteljes és elkötelezett a munkája iránt; nem riad vissza a kihívásoktól; kitartó; módszeres; a végletekig lojális katonáihoz és parancsnokához

Negatív:
konok; gyakorta szigorú; kritikus; nem mindig érti a viccet (de azért próbálkozik); bizalmatlan azokkal, akik nem érdemelték ki elismerését; néha túlontúl távolságtartó; nem kenyere a finomkodás; kevésbé bírja az alkoholt mint társai

Külső
Aki először találkozik a Dagda-erőd parancsnok-helyettesével sokszor csak egy fiatal suhancot lát Andret személyében. Mogyoróbarna szemei magabiztosan csillognak, míg kócos barna haja sokszor fésületlenül meredezik az ég felé. Hanghordozása nyugodt és kimért, ritkán dühíti fel magát, de ha igen, akkor acélos hangját még a parancsnok is hallja az erőd legmagasabb tornyában. Átlagos, száznyolcvan centiméter magasságú, szikár termettel és határozott léptekkel rendelkezik, hivatásából adódóan fizikuma kifogástalan. Sokszor azonban kisfiús bájaival és elálló füleivel szembesülve alábecsülik őt. Öreg hiba. A legfiatalabb Lyones ádáz harcos hírében áll, aki nem kinézetével, hanem tetteivel nyerte el az erőd lakóinak bizalmát.

A Lyones család nem régóta jegyzi magát Aglanir kisnemesi házai között. A Tritón-tenger szárazföld felőli határvidékén, a Varuna folyó egyik mellékágának deltájában terül el birtokuk, amit az előjogokkal együtt még Iwein Sagramour király adományozott a család őseiknek a Lidérckirály elleni küzdelemben való hősies részvételért. A birtokot átszelő rengeteg patak s folyó, na és a tenger közelsége termékeny földdel és jó megközelíthetőséggel áldotta meg a földműveléssel foglalkozó kisnemeseket, jólétet biztosítva a kis létszámú uradalomnak. Házuk címerének a folyóikban élő fürge és találékony vidrát választották, amely tükrözi a család leleményes és alkalmazkodó mivoltát.
Andret két báty után, harmadik fiúként látta meg a napvilágot egy hideg őszi éjszakán. Anyja Josette Hart az idős Lyones második felesége volt, a férfinek első házasságából nem született gyermeke. Apja Aldrich Lyones igazságos ám szigorú lord hírében állt, s kisnemes létére félelemmel vegyes tisztelet övezte akármerre járt.
Andret gyermekkorában izgága ifjú volt, ezzel nem egyszer kivívva apja elégedetlenségét. Testvéreivel, s édesanyjával jó kapcsolatot ápolt, egyedül apja iránt érzett szemernyi ellenszenvet ám sohasem merte nyíltan kifejezi nemtetszését.  
Lord Aldrich egy ravasz úrhoz méltóan úgy gondolta, hogy fiai többet segítenek a családnak azzal, ha örökség hiányában nem maradnak a birtokon, hanem különböző fortélyokat tanulnak, hogy öregbítsék házuk aprócska hírnevét. A másodszülött fivért, Lucient, Rheyába küldte tanulni, míg a legkisebbet katonának szánta, hogy hasznossá tegye magát, mint családja, mint a királyság szolgálatában.
Andret alig múlt tizennégy, amikor atyja a Dagda-erőd harcosai közé küldte legkisebb fiát. Tizedmagával lépte át az erőd hatalmas gótikus kapuját, hogy aztán bajtársaival együtt megkezdje felkészülését. A kiképzés hosszú volt és brutális, a frissen odakerült ifjoncok közül nem egy adta fel s kullogott haza szégyenteljesen, de a legvégén aközött a hat szerencsés között foglalhatott helyet, akik kiérdemelték, hogy az erődben teljesítsenek szolgálatot. A hosszú évek alatt társai közül ugyanúgy kerültek ki barátok, mint ellenfelek. De szívéhez még mindig azok állnak legközelebb, akik vele együtt osztoztak a kiképzés kínjain.
Miután hivatásosan is az erőd katonája lett, Andret igyekezetének és kitartásának hála villámgyorsan menetelt felfelé a ranglétrán, ezzel felkeltve az Erőd ősz parancsnoka, Tristram Aglaval figyelmét. Amikor egy utazás során azonban megmentette Sir Aglaval életét az idősödő lovag fontolóra vette a fiatal fiú előléptetését. A parancsnok próbaképp nehezebb és nehezebb kihívások elé állította az ifjú Lyonest, s huszonkettedik nevenapján parancsnok-helyettesének nevezte ki a katonát.
Tizennyolc éves volt, amikor apja hosszú betegség után elhalálozott, Benedictre ruházva át az örökséget. Andret eltávot kapott annyi időre, hogy a temetési szertartáson részt vegyen s családjával töltsön egy kis időt. A fiú vegyes érzelmekkel hagyta ismét maga mögött Vidravárat, hogy beteljesítse sorsát, amit apja jelölt ki számára.
Már három hosszú éve élvezi a parancsnok-helyettesi címet, s ezzel együtt katonái bizalmát. Kinevezésekor az idősebb tisztek sokszor illették a „kis mitugrász”, az „Aglaval talpnyalója” és egyéb tiszteletteljes címekkel, de az idő múlásával a kétkedők elfogadását is sikerült kiharcolnia.
A Dagda-erőd parancsnokának helyetteseként az erődrendszer ügyes-bajos dolgaival foglalkozik, s az ő reszortja az újoncok kiképzésének figyelemmel kísérése is, csakúgy, mint a diplomáciai kapcsolattartás, bár ezt a terhet szívesebben helyezi át Alerion intéző asztalára. Felettesét a végletekig tiszteli, olyannyira, hogy Trimstram Aglaval parancsnokot apja helyett apjaként szereti, s bár feltörekvő egyéniség, nagyon reméli, hogy parancsnoka még hosszú ideig az Erőd élén fog állni, hogy útmutatást adjon Aglanri legrátermettebb harcosainak.