Belső
Pozitív: szórakozott, közvetlen, szószátyár, kaland kedvelő, független, humoros, ambiciózus, meggyőző, ravasz, merész

Negatív: lusta, gyáva, perverz, gondatlan, kissé gyerekes, csintalan, türelmetlen, nagyképű

Külső
Karcsú férfi hírében áll, de nem bánja. Az izomzat a testén pont annyi, hogy megtartsa olykor kisfiús báját. A száznyolcvanöt centijével egy átlagos férfinak mondható, bár nem is akar igazán kitűnni a tömegből. Neki az a legjobb, ha el tud vegyülni az emberek között. Az arcáról ezt már nem igazán lehet elmondani. Hosszú bozontos haja és mélyen ülő barna szemi jól bele égnek az ember emlékezetébe, pláne ha mellé még szóra is nyitja azt a lepcses száját. Arcát már nem lehet annyira gyermetegnek mondani, hisz rövid szakálla aligha nem inkább férfias. Ruházata a legegyszerűbb, amit viselni tud, egyszerű bőr ing, és szövetnadrág, valamint egy pár cipő és egy kabát. Szinte ennyi az összvagyona, mert a jobb minőségű ruhákat fogja és eladja, a pénzből pedig utazgat vagy pedig különböző örömforrásokra költi. Hangja rekedtes, mély de még is egy barátságos hangszintet üt meg.
 

Jó néhány évvel ezelőtt kezdődik a fiú története. A sós vizű tenger mentén született egy hajnali órában. Anyja egy földműves leánya volt, apja pedig egy kovácsmester. A gyermek egy titkos szerelmi együttlét gyümölcseként jött a világra. Az anyja mélységesen szerette fiát és Niewast. De sajnos a férfi nem sokat lehetett velük és csak alkalmanként tudta meglátogatni őket. Ugyan is neki ez a második családja volt. Leo anyja, Adeena ezért megvetette a férfit, de még így is mélységesen bele volt zúgva. Az idő múlásával a férfi látogatása egyre ritkább lett, és később már hiába várta az asszony nem jött. Meg volt győződve, hogy elfelejtette őket a férfi.
A kis Leo szépen cseperedet és egy elég pimasz kiskölyök lett. Ahol tudott csak bosszúságot okozott anyjának, de tisztelte és sose tudott volna igazán ártani neki. Sok időt töltött az utcán a többi gyerekkel és játszadoztak egész nap, míg le nem nyugodott a nap és haza kellett sietnie. Majd egy új nap kezdődött ahol ismét csak rakoncátlankodott egész nap. Mikor estére haza sietett a tizenéves fiú az anyja mellett egy férfi ücsörgött. Érdeklődő tekintettel pislogott a férfira aki mint kiderült, rég nem látott apja. Természetesen a fiú emlékezett egy férfira kiskorából, de az arca nem maradt meg a fiúban. Ezért először bizalmatlanul viselkedett vele, de aztán megbékélt a gondolattal, hogy neki bizony van apja. Éveket töltöttek együtt így Leo most már nem csak édesanyját bosszantotta, hanem apját is.
 Ismételten néhány évvel később a fiatal Leo úgy döntött, hogy elmegy világot látni és máshol próbálja ki magát az életben. Úgy érezte a tenger korlátozza és valamilyen betegség is elkapta ahányszor a hullámzó vizet látta. Apja ekkor árulta el, hogy valahol a nagyvilágban van egy bátya. Sajnos nem tudja, hogy hol van mert egy bandita csapat lerombolta a falujukat a fiát pedig elhurcolták. Azóta sem tud semmit róla. De a nevét elárulta, Warren. Sokáig csenget a fülében ez a név, és elhatározta, hogy meg fogja keresni a bátyját.
 Az első útja a fővárosba vezetett egy kereskedő kocsiján üldögélve. Az alku az volt, hogy segít, a férfinak eladni a szőnyegeit cserébe ő elviszi Rheyába. Egyszerű és teljesíthető feladat volt. Az éjszaka leple alatt értek a fővárosba ezért gondtalanul áthaladtak a kapukon. Másnap a piacon jeleskedtek a szőnyegek eladásával. Leo mivel egy elég jóvágású fiatalember volt ezért a hölgyeknek békát beszélt a hasába, hogy megvegyék a szőnyegeket. Majdhogy nem az egész készletett eladták, és mivel az ő érdeme volt a pénz felével le is lépet. A férfi egyszerre áldotta és átkozta is a nevét.
  Már évek óta a városban van, de tökéletesen megfelel itt neki az élet. De persze arról nem mondott le, hogy megkeresi bátyját. Pásztorként szerzet egy munkát magának egy nagyobb földbirtokosú családnál, akinél jócskán vannak állatok is. A legtöbb idejében a fűben heverészve tölti miközben a birkák és kecskék nyugodtan legelésznek.