Belső
Pozitív: felelősségteljes; megbízható; bátor; nyugodt; tisztelettudó és udvarias, modora azonban nem felszínes, sokkal inkább kellemes; lojális, a végletekig hűséges a herceghez

Negatív: kritikus; szigorú; néha elég félelmetes tud lenni; könyörtelen; ingerlékeny; nem fél hangot adni a véleményének; nem azt a királyt szolgálja, akinek korona van a fején, hanem akit ő tart a királyának

Külső
Magas és robosztus alkat, majd’ 190 centiméteres magasságával legalább fél fejjel az átlag férfiak fölé magasodik. Vállai szélesek, csípője pedig keskeny, az egész testét kidolgozott izmok sora díszíti és nem találni rajta egyetlen deka felesleget sem; ereje teljében van, az ember nem szívesen támadna rá szemtől szemben. Napbarnított bőrét néhol hegek borítják, ujjain a kard markolata hagyott érdes bőrkeményedéseket maga után – ez minden harcos velejárója lehetne, de neki van egy különleges ismertetőjegye is, egy égetett billog a jobb alkarjának belső felén. Arca határozott vonásokkal rendelkezik, az asszonyok pedig csak azt mondanák rá: ördögien jóképű. Hosszabbra hagyott barna haját általában hátrafésüli, hogy a sötét tincsek ne legyenek útban, ugyanilyen színű arcszőrzetét pedig mindig meghagyja egy rövid szakáll formájában. Szemei sötétnek szinte feketének tűnnek, de ha valakinek van szerencséje közelebbről is megnézni őket, az láthatja, hogy íriszei valójában szürkés színűek. Félelmetes harcos, ha szigorú arckifejezést vesz magára, az embernek rögtön futni támad kedve; nem rossz kedélyű azonban, ha nem dühítik fel, akkor a huncut, kisfiús mosolyával sem takarékoskodik. Szinte mindig harci öltözetet visel, ruhatárában láncingeket, bőrvérteket, és különböző bőrből készült váll- és karvédőket találhatunk, egyedül akkor vált kényelmesebb és lazább viseletre, ha biztonságosan őrzött négy fal között tudhatja éppen aktuális védencét; ekkor sem szabadul azonban meg a fegyvereitől. Remekül forgatja a kardot, de van két különleges, tökéletesen megmunkált fegyvere is, a személyes kedvencei: egy sarló és egy hosszú tőr. Nem kifejezetten kellemes ellenfél a küzdelemben, testi erején kívül a célba dobó képességeit is halálos pontosságúra fejlesztette.
 

Egy egyszerű kovácsmester első és egyetlen fiaként született egy faluban, valahol a rengeteg szélén. Édesapja fontos ember volt a kisvárosban, tehetséges volt a szakmájában, és így a legtöbb bevételük abból az áruból származott, amit a férfi el tudott adni a fővárosban; tulajdonképpen ebből élt mindenki. Apja éppen emiatt gyakran volt úton, becsületes ember volt, aki jólétet akart biztosítani a falu, de főleg a családja számára – ezért nem volt otthon akkor sem, amikor banditák egész csoportja támadt a falura. Az akasztanivaló banda már régóta figyelte a falut, hajnalban támadtak, amikor a legvédtelenebben voltak; a férfiakat és a gyenge gyermekeket lemészárolták, a nőket megerőszakolták, majd az uraik után küldték, minden mást viszont magukkal vittek. Kifosztották az egész falut, az értékeket és a mozgatható, felhasználható tárgyakat is magukévá tették, de nem hagyták ott az életerősnek tűnő gyermekeket sem; az akkor alig tízéves Warren pedig közéjük tartozott.
Hogy az elkövetkezendő 13 évben mi történt, arról Warren soha nem beszél, csak azok ismerik a történteket, akik maguk is ott voltak, és az az egyetlen ember, akinek ő később beszámolt róla: Celawan Sagramour herceg. Amikor először találkoztak, a herceg még ifjú volt, alig húszesztendős, de már akkor is bőven megmutatkozott jövendő karizmája és hatalma, ráadásul tehetséges harcos volt; innen a találkozás oka is. Celawan apjával és annak embereivel királyi parancsot teljesítve éppen az olyan portyázó bandákra vadászott, akik annak idején Warren faluját is elpusztították, őt magát pedig magukkal hurcolták, és az akkor már több mint egy évtizede tengődő ifjú legnagyobb szerencséjére többek között rajtuk is rajtuk ütöttek. A banditák érezték a véget, ezért utolsó leheletükkel azon küzdöttek, hogy a rabszolgaként tartott foglyaikat elhallgattassák – a Warren torkát átvágni készülő bandita testét maga a herceg szúrta keresztül kardjával hátulról az utolsó pillanatban, és ő volt az, aki a láncokat is levágta a csuklóiról és a bokájáról.
Warrennek nem volt kötelessége maradni, felajánlották neki a szabadságot, visszamehetett volna megkeresni az apját, aki még talán életben lehetett, ő mégis a herceg nyomába szegődött. Sokan azt gondolnák, hűséges talpnyaló lett belőle, aki nem több egy engedelmes kutyánál, ez azonban közel sem igaz. Szövetségesekké, bizalmasokká, egyfajta legjobb barátokká lettek a herceggel; ő lett Celawan Sagramour jobb keze és az is maradt a mai napig. A bizalmi kapcsolat töretlen és kölcsönös, ő az életével tartozott neki, ezért pontosan ezt is ajánlotta fel számára, cserébe a kegyeltjévé válhatott.
A herceg közbenjárásával állhatott be a katonák közé, ahol bátor és erős katonává edzették, de ő még önszorgalomból is tovább képezte magát, gyakran magával Celawannal is közösen gyakoroltak. A lovagi pálya soha nem vonzotta, azután pedig főleg meg sem fordult a fejében, hogy megismerte a herceg ambícióit. Ő az egyetlen, aki minden részletét ismeri annak, ami a férfi fejében jár, egyedül ő ismeri az arcot az álarc mögött – és mindenben támogatja őt. Thelion királyt alkalmatlannak tartja a trónra, számára Celawan Sagramour a valódi király, ezért is kész mindent megtenni annak érdekében, hogy a korona a férfi fejére kerüljön.
Céljaik megvalósításának érdekében Warren harcos érdemeivel beküzdötte magát a királyi testőrségbe is, már hosszú évek óta tagja az elit gárdának, sőt, mindenki biztosra veszi, hogy ő lesz a testőrség következő parancsnoka, hiszen még a jelenlegi vezetőnél is tehetségesebb és ígéretesebb harcos és védelmező. Legtöbbször a herceget és a hercegnőt kíséri és óvja, de persze ha ellenkező parancsot kap, soha nem szegül ellen, hiszen túlságosan feltűnő lenne.