Belső
Pozitív: képzett, remek harcos; felelősségteljes; taktikus; tisztelettudó a feletteseivel szemben; gyakorlatias; viszonylag gyors észjárású; emberséges azzal, akit szerinte megillet

Negatív: büszke; erőszakos; ingerlékeny; bizonyos esetekben egészen goromba; bizalmatlan a mágia iránt; borúlátó; néhanapján úrrá lesz rajta az életuntság; bosszúszomjas

Külső
Százkilencven centiméter magasságú, széles vállú, munkájából kifolyólag edzett férfi. Bár későn került sor harcbéli okítására, mégis az egyik legjobb képességű lovagnak tartják a rend soraiban. Teste hegekkel vagy mágia által hagyott sérülésekkel tarkított, jelezve, hogy a férfi nem tétlenkedett ittléte alatt. Középbarna haja rövidre nyírt, arca borostás; kinézetében és öltözködésében is a praktikusság dominál. Legtöbbször láncinget hord, a munka kedvéért néhanapján azonban magára kell öltenie a nehézpáncélzatát is. Arca megnyerő külsőt kölcsönöz neki, zöldeskék szeme pedig éberen figyel minden jelenséget, legyen az varázstermészetű vagy sem. Felszerelései között találunk lovagi pallost, valamint egykezes kardot, s pajzsot is – utóbbit a rend jelképe díszíti. Hanghordozása származását meghazudtolva egészen megnyerő, hangja kellemesen mély, valamelyest tárgyilagos, egészen addig, amíg el nem veszíti a béketűrését.
 

Duvergék első gyermeke egy szeles őszi napon jött a világra, éppen akkor, amikor a betakarítások megkezdődtek. A család a Puszta egyik szegletében élt, szegényesen, de viszonylagos békében. Markus jó kedélyű kölyök volt, ha kicsit lobbanékony is, ezzel sokszor kivívta apja haragját, aki megkövetelte a tiszteletet. Nathan szerint anyjától örökölte temperamentumát, Mona ezzel nem értett egyet; borítékolható volt a vita. A környéken élők tudták, hogy elég gyakoriak a perpatvarok Duvergéknél. A família fekete báránya címet talán csak négy évvel fiatalabb húga tudhatta magáénak, hisz’ a lány maga volt a megtestesült türelem, kedvessége és segítőkészsége és pozitív életszemlélete sokszor csillapította le az értetlen vitákat a családtagok között.
A fiatalabb Duverg már születése pillanatában Markus szeme fénye volt, aki az évek során jó bátyként óvva figyelte a leány minden lépését. Mags pedig testvére személyében találta meg legjobb barátját.
A család jó kapcsolatot ápolt a szomszéd tanya lakóival, Lara Rainarddal és fiával, Zane-nel. A kölyök különc figurának hatott, ám az évek során a testvérpár és a fiú között szoros barátság alakult, Zane rendkívüli örömére. Amikor Zane tizenkét éves korában elvesztette édesanyját egy banditatámadás alkalmával, a Duverg família tárt karokkal várta az árva fiatalt. Ha sejtették volna, amit a fiú titkol, talán nem fogadták volna ennyire lelkesen…
A sors kegyetlen fintora, hogy egyik tragédia nem sokat váratott a másikra; valamivel kevesebb, mint egy évet. Duvergék akkor éppen a mezőn dolgoztak, kivéve Zane-t és Margaretet, akik a közeli ligetben próbálták ellógni a munkát. A családfő megelégelve ezt, Markust küldte a kölykök felkutatására, aki már csak Zane-t találta véráztatta kezekkel, aki szeretett kishúga kihűlt, tépázott teteme fölé magasodott. A berek bűzlött a mágiától és a nyomok is varázshasználatra utaltak - ezt a szakavatatlan szemek is észrevették. Az akkor tizenhat éves fiút pillanatok alatt elöntötte az égető düh, és nekirontott a lány mellett térdeplő, valamiféle mágiát mormoló Zane-nek. A dulakodás közben a fiú felocsúdott, majd valahogy sikerült egérutat nyernie az őrjöngő Markus elől.
Az ifjonti hév ködösítette elméje nem kutatott észérvek után; semmi sem bizonyította Rainard ártatlanságát. Napokon keresztül csupán a bosszúvágy hajtotta, hogy elfogja, és megtorolja Margaret oly’ korai halálát. Ám Zane elmenekült, Markus pedig kihűlt nyomokat kergetett. Tehetetlenségében nem volt más választása, mint visszatérni a szüleihez és tovább élnie a földművesek életét, azzal a tudattal, hogy húga gyilkosa még szabadlábon van. Markus sohasem jött rá a szörnyű igazságra; Margaret ereiben mágusvér csörgedezett, ami végül felszínre tört, a leány végzetét okozva. Mags halála és Zane „tette” mély sebet ejtett a család tagjainak lelkén, egyre jobban tágítva azt a jelképes, sötét szakadékot, elidegenítve egymástól a gyászoló famíliát.
Négy kemény évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy Markus dűlőre jusson bosszúja kérdésében. Nehéz lenne megmondani azt, hogy a gyűlölete vagy a lelkiismeretfurdalás késztette arra, hogy beálljon a Begyűjtők soraiba. Édesanyja szerint mindkettő közre játszott, hogy fia elhagyva a családi kunyhót elindult, hogy a mágusok foglárává váljon.
A húsz éves férfiú akkor még nem tudta, hogy miféle életet választott magának, amikor egy éppen küldetésen járó Begyütjő nyomába szegődött. A lovag hosszas győzködés után rábólintott, hogy Markust magával viszi Nemetona fehér tornyaiba, ám, hogy tesztelje a fiatal alkalmasságát, egy kóbormágus utáni hajtóvadászatra invitálta.
A véres hajsza több hétig tartott, a fiú még sohasem látott ilyen kegyetlen, mégis hatékony mészárlást.”Ha a mágus nem adja magát, csak egyetlen megoldás létezik.” – felelte a lovag a szökevény vérben áztatott hullája fölött állva. Amint a Begyűjtő látta, hogy az események nem rendítették meg a fiatal elszántságát az ügyben, elérkezettnek látta az időt, hogy a mocsár mélyén magasodó tornyok felé terelje az újoncot.
Markusnak sokat kellett még tanulnia. Alig tudott olvasni, sőt a fegyverforgatást terén is hagyott kivetnivalót maga után (A fegyvermester szerint a vasvillával való küzdelem nem elfogadható harci tudás). A fiú azonban nem adta fel. Éjt nappallá téve gyakorolt és tanult, amíg végre két évnyi kemény munka után eljött a nap, hogy hivatalosan is felesküdjön Nemetona zord őrei közé.
Hét éve éli életét a vastag falak között, időről időre kijutva a külvilágba, különböző küldetések folytán. Családjával ritkán vált levelet, édesapja halálhírét is csak hónapokkal később tudta meg, mint ahogy az bekövetkezett. A szíve mélyén talán nem is bánja, hogy nem tartja a kapcsolatot anyjával, hiszen az emlékek túl fájdalmasak, az asszony pedig nem lenne büszke, hogy mivé vált a fia. Beavatása óta árgus szemekkel figyeli a különböző begyűjtésekről szóló jelentéseket, hátha valamelyikben felbukkannak Zane hollétére utaló nyomok. Titkon azt reméli, hogy egy nap megtapasztalhatja, amint húga gyilkosát láncra verve hurcolják Nemetonába, ahol aztán élő pokollá változtathatja a mágus további idejét ezen a nyomorúságos földön.