Belső
Pozitív: okos; már-már félelmetesen nyugodt; kötelességtudó; független; nem riad vissza semmitől, nem féli a halált sem; türelmes és kitartó; kiváló megfigyelő, nagyon kifinomult érzékekkel rendelkezik

Negatív: megközelíthetetlen; csendes; veszélyes; titokzatos; könyörtelen; bosszúálló; immunis az érzelmekre

Külső
A kolónia nőtagjainak átlagmagasságával rendelkezik, testalkata vékony, mégis erős felépítésű. Már első ránézésre sincs kedve ujjat húzni vele az embernek, főleg annak, aki ismeri is, ehhez azonban jócskán hozzájárul az állandó arckifejezése is; állítólag fiatalkora óta nem látták mosolyogni. Zöldesbarna szemeinek színe az erdő kora őszi színeit idézi, ám ebben még aligha gyönyörködött valaha bárki is, hiszen az a szinte mindig szénnel körülrajzolt szempár olyan hidegen tud csillogni, hogy az ember néhány másodperc után önkéntelenül is elfordítja róla a tekintetét. Arca karakteres vonásokkal rendelkezik, nehéz valaki mással összetéveszteni; halovány bőrét gyakran díszíti kékszínű harci festékkel rajzolt vonalak meghatározott mintája, amelyeket minden egyes küldetése előtt maga visz fel az arcára, és addig le sem mossa, míg vissza nem tér a feladat elvégzése után. Hosszú és dús, sötétbarna, de már-már inkább fekete színű haját mindig úgy rögzíti, hogy tincsei ne lógjanak az arcába; küldetéseihez a feje tetején lévő hátrafésült területet fehér festékkel vonja be, hogy könnyebben bele tudjon olvadni a környezetébe. Járása fürge, mégis puha és könnyed, az erdő avarában is képes úgy mozogni, hogy senki ne hallja meg vagy vegye észre. Ruhái között nincsenek elegáns vagy nőies darabok, szoknyát sem hord soha, kizárólag bőrből készült harci ruházatot visel, mindig olyat, amiben kényelmesen tud mozogni. Egyetlen elmaradhatatlan ruhadarabja egy méretes farkasprém, ékszerek helyett pedig fegyverekkel és tetoválásokkal ékesíti magát. A hangja, bár nem sokat hallatja, meglepően lágy és selymes, a nők esetében szokásosnál kissé mélyebb tónusú.

A kolónia egy teljesen átlagos családjába született harmadik, és egyben utolsó gyermekként, öt évvel bátyja, és két évvel nővére után. Apja jó harcos volt, de ebben ki is merültek mind a képességei, mind pedig a befolyása; a Lessell család csak egy volt a sok közül a kolóniában, sem akkoriban, sem a régmúltban nem akadt senki közülük, aki nevet hozhatott volna a famíliának, sőt, inkább voltak híresek a rossz döntéseikről.
Ragna utolsó gyermekként, ráadásul lányként nem sokra számíthatott azon kívül, hogy ő is kapott az asztalra tett ételből. Bátyja volt az apja szeme fénye, mindig remélte, hogy olyan kiváló harcost tud majd faragni az ifjúból, hogy az majdan a Belső Körbe kerülhessen; anyja pedig mindig az idősebbik lány nevelésével volt elfoglalva. És hogy mi maradt Ragnának? A kalandok. Jóformán előbb kezdett járni, mint beszélni, és amint egymaga meg tudott állni a két lábán, a kolónia vadászainak és harcosainak nyomában járt. Nem egyszer okozott kisebb-nagyobb galibákat is, amikor túl messzire sikerült követnie őket, és ezzel valakit arra kárhoztatott, hogy a fiatal gyermek biztonsága érdekében visszavigye őt; valójában azonban ez csak a rátermettségének első jele volt, ezért a családján kívül aligha nézett rá ferde szemmel bárki is. Kíváncsi és kalandvágyó gyermek volt, tüzes természettel és éles tekintettel – hamar fel is figyelt rá a kolónia legjobb vadásza, és a szárnyai alá vette. Ragna onnantól kezdve szinte alig volt otthon, minden idejét a tapasztalt vadász, Tarain sarkában töltötte, figyelt és tanult; sokkal inkább tekintette a férfit apjának, semmint vérszerinti nemzőjét. Tarain lelkiismeretesen okította a fiatal lányt és ígéretes tanítványra is lelt benne, Ragna néhány év alatt felfejlődött a jó vadászok szintjéig, pedig még csak tinédzserkorú volt.
Az élete nem sokkal ezután változott meg gyökeresen: szinte gyermek volt még, alig 14 éves, amikor a család egy korábbi adósságának rendezése érdekében feleségül adták egy harcoshoz. Az alku tárgya eredetileg a nővére lett volna, Shevaun azonban komoly ambíciókkal rendelkezett jövőbeli ura személyét illetően, és addig könyörgött a szüleiknek, míg azok be nem adták a derekukat – tekintve persze Ragna helyzetét a családban, nem kellett túlságosan megerőltetnie magát. A lány számára akkor szűnt meg végleg létezni a családja, amikor feláldozták az adósság oltárán a nővére helyett; ez viszont aligha óvta meg urától, Aengustől, aki szintén nehezen tudta tolerálni, hogy nem azt a lányt kapta meg, amelyiket akarta. Tudatosan keserítette meg Ragna életét, az együtt töltött évek során lassan nyomta el és tette őt tönkre, gyakran élte ki rajta a frusztrációját, és az sem volt ritka, hogy megosztotta a lányt a barátaival; elvégre mindkettőt megtehette. Egyedül Tarain tanításait nem tudta elvenni tőle, a neves és megbecsült vadásszal nem szállhatott szembe, márpedig a férfi nem nézte jó szemmel, amit kedvenc tanítványával művelt uraként. Annál többet viszont ő sem tudott tenni, mint hogy tovább tanította Ragnát; mindeközben tehetetlenül nézte, ahogy a lány szemeiben lassan kihuny a tüzes fény, a lelke pedig egy üres, feneketlen katlanná válik.
Máig tisztázatlan, hogy mi történt egy öt évvel ezelőtti vadászaton. Még mindig csak találgatások folynak arról, pontosan hogyan is halt meg Aengus Thorveig egy „szerencsétlen balesetben”; a kolónia legtöbb tagja csak annyit tud biztosan, hogy az esetet követően ketten folytattak hosszú beszélgetést a Nemzetségfővel: először Ragna, utána pedig az egyetlen személy, aki szemtanúja volt a balesetnek, Aengus bátyja, Quinlan. Hogy pontosan mi hangzott el a Nemzetségfő sátrában, azt csak azok tudják, akik ott voltak, vagy akiknek Garaf Rochwador beszámolt róla, egy azonban biztos: végül senkit nem büntettek meg Aengus haláláért.
Ragna továbbra sem volt hajlandó visszatérni a családjához, ha kérdezik, egykori férje családjának nevét használja mai napig. A saját életét kezdte élni, amit nem tesz ki más, mint a harc és a vadászat. Nő létére is az idősödő Tarain jövendőbeli méltó utódjaként emlegetik, ugyanis kiváló nyomolvasó, könyörtelen harcos, és párját ritkító vadász lett belőle; képességeit pedig nem a vacsora beszerzésére hasznosítja a kolónia...