Belső
Pozitív: természetéből adódóan melegszívű és kedves; gondoskodó; engedelmes és alázatos; segítőkész; szerény; lelkileg erős

Negatív: zárkózott, félénk és visszahúzódó; szótlan; bizalmatlan; fél szeretni és ragaszkodni; nem mer ellenszegülni

Külső
Alacsony és törékeny testalkatú fiatal lány, hiába lennének egyébként kifejezetten nőies idomai, a rossz körülmények miatt túlságosan is feltűnőek a bőre alatt kirajzolódó bordái, elterelve a figyelmet minden másról. Nem betegesen sovány, de ahhoz elég vékony, hogy a csípőcsontja, a vállai és a kulcscsontja is feltűnőek legyenek. Halovány bőrét sok helyen csúfítják kisebb hegek, gyakran fellelhetők rajta kék-zöld foltok is, de ő már hozzászokott ehhez. Finom vonású arcának különleges szépsége gyakran elveszik a maszat alatt, de egyébként sem figyelnének fel rá az emberek, hiszen szegényes öltözködéséről is lerí a pozíciója – emiatt pedig a legtöbben egyszerűen elfordítják róla a tekintetüket, mielőtt még alaposabban megnézhetnék maguknak. Ha valaki egyszer a szemébe néz, az már nagyobb eséllyel jegyzi meg magának a különlegesen tiszta, mohazöld szempárt, amelyek színét kiemeli a dús, sötétbarna hajzuhatag. Hosszú, hullámos tincseit gyakran fogja össze egy egyszerű lófarokba, vagy fonja be lazán, hogy ne zavarja a munkájában. A mozgása, a megjelenése, a viselkedése, és az egész valója olyan, amilyenre az évek során nevelték: igyekszik meghúzni magát az árnyékban és láthatatlan lenni a többi ember között. Megszólalni is csak ritkán szólal meg, ha nagyon muszáj – azaz ha magyarázkodnia, védekeznie kell, vagy a hozzá intézett kérdés nem válaszolható meg egyetlen bólintással vagy fejrázással –, pedig a hangja nagyon kellemes, finom és dallamos csengésű.

Aerten városában látta meg a napvilágot, egy helyi vagyonos kereskedő, Eram Gauwalt szolgálójának első és egyetlen gyermekeként. Édesanyját, Sybennt, egy évtizeddel az ő születése előtt vásárolta meg Gauwalt a rabszolgapiacon, amikor az addigi gazdája túl akart adni rajta. A nő Gauwalt szolgálója lett, háztartásbeli cselédként leste a gazdája és felesége minden kívánságát – előbbinek azonban gyakorta voltak olyan kívánalmai, miszerint Sybenn pótolhatná a hálószobában azokat az igényeit, amelyeket a felesége nem tud kielégíteni. Így fogant meg Delilah is, ezt azonban nem tudja senki az édesanyján és Gauwalt feleségén kívül, még maga a férfi sem. A ház asszonya csak azzal a feltétellel engedte megszületni a gyermeket, hogy a férje soha nem tudhatja meg, hogy ő az apa. A házaspárnak addigra már született egy fiúgyermeke, Icham, az asszony azonban soha nem viselte volna el egy köztudott fattyú gondolatát. Delilah sorsa tehát már akkor megpecsételődött: megszülethetett, maradhatott, ám neki is az anyját kellett követnie a szolgasorban.
Túlságosan fiatalon el kellett kezdenie beletanulni az életébe. Még szinte gyermek volt, mikor a háziak már parancsokat akartak osztogatni neki, édesanyja pedig hiába szerette, óvta és sajnálta a lányát, nem volt más választása. Tanítani kezdte a háztartásbéli munkák minden csínja-bínjára, így Delilah-nak elveszett a gyermekkora is. Soha nem tanulhatott meg írni és olvasni, alapvetően intelligens, de műveltségnek azóta is híján van. Amióta az eszét tudja, csak a feladatok léteztek számára, na és persze a terror, amit a bátyja jelent neki, amióta csak elkezdett felnőtt nővé cseperedni. Sem Gauwalték fia, sem pedig ő nem tudja, hogy féltestvérek, ezért előbbi nem érez undort – utóbbi azonban még így is, és egyenesen retteg tőle. Icham soha nem ért hozzá – még –, egyértelmű utalásai és megmozdulásai viszont mindennaposak, ezért a lány tudja, hogy csak idő kérdése, míg összeszedi a bátorságát.
Delilah mára az édesanyjával ellentétben nem csak háztartásbeli cseléd, hanem amolyan mindenes lett. Amit a gazdáinak nincs kedve megcsinálni, azt vele végeztetik el, legyen az fárasztó, embert próbáló, piszkos munka, árufeltöltés és takarítás a kereskedésben, vagy akár egy egyszerű bevásárlás. A lány gyűlöli a mindennapjait és az egész életét, hiszen jóformán lábtörlőnek használják, de bármi történjék is, mindig erős maradt. Megacélozta a lelkét a megaláztatások és a verések ellen is, bár utóbbiak egyelőre csak a ház urának áldásai, ha nem tetszik neki Delilah munkája, viselkedése, arckifejezése, vagy hogy hogyan gyűrődik meg rajta a ruha. Csak tűr és napról napra él, mára már ő is egy értéktelen senkinek látja magát, aki számára nincs kiút abból a mélységből, ahová a gazdái taszigálják.