Belső:
Pozitív: megbízható; okos; gyorsak a reflexei; érzékeny; gondoskodó; álmodozó; kitartó; kíváncsi

Negatív: hamar megszületik a véleménye az emberekről; bíráskodó; szemtelen; szókimondó; néha okoskodó; makacs; lázadozó; büszke

Külső:
A derekáig érő hullámos barna haja van. Vékony testalkata van, mégis nőies a megjelenése. Szeret mindenféle karkötőket és egyéb kiegészítőket viselni. Sárgászöld szemeiből nehezen igazodik ki az ember, nem sokszor árulja el érzelmeit. Bőrből készült ruhákat hord, nadrággal. Sohasem szerette a szoknyákat, vagy az úri ruhákat. Köpenyt ritkán hord, legtöbbször egy vastag és nagy szövet darab- nevezzük egyszerűen pokrócnak –van rajta féloldalt, övével hozzáerősítve derekához. Haját általában kiengedve hordja, ritka mikor összefogja. Tündefüleiben egy-egy fülbevaló van. Bőrcsizmát hord melynek szárába általában egy-egy tőr van rejtve. Oldalán egy kard lóg, amit még egészen kis korában örökölt meg nagyapjától. Hangja selymes, sokszor nehezen veszi komolyan az ember szájából a fenyegetést. Mindössze 165 cm magas, de ez szerintem átlagosnak mondható. Mikor varázserejét használja egy különleges minta jelenik meg a szája sarkából kezdődően egészen a válláig, s halvány, fehér fénnyel világít.

We’ta  10 éves volt, mikor kiderült, hogy tud varázsolni. De nem is akárhogy! Tehetős családból származik szerető szülei voltak, és két testvére. Egy bátyja, valamint egy öccse. Kíváncsi lány volt mindig is, szinte minden érdekelte. Bár szülei nem akarták, hogy lányuk vívni tanuljon, bátyja hamar elkezdte tanítani őt. Egyszer aztán, pontosan 10. születésnapján, a család elment egy kis kirándulásra. Egy nagy rétre mentek, ahol az apjával kezdett fogócskázni, míg anyja és bátyja az akkor még kicsi öccsével foglalkoztak. We’ta édesapja felé nyúlt, és ekkor előtört belőle a varázserő, mely akkora volt, hogy megölte az apját. Az anyja teljesen magába fordult, testvérei pedig szörnyként néztek rá. A Nemetona Kőtornyaiban élő Rendhez vitték őt, ahol elkezdte megtanulni használni a benne lakozó mágiát. Majdnem hatvan évig élt a Kőtornyokban, és tanult. A hatvan év alatt, összesen két barátja volt; egy tünde fiú, aki pár évvel utána került oda, valamint egy ember, aki akkortájt jelent meg, mikor 65 lehetett. Olyan ritka és értékes barátság született hármójuk között,ami keveseknek nem adatik meg. Ez a lány, hatalmas szabadságvággyal rendelkezik, mégis évtizedeken keresztül csendben volt, s tanult. Egyszer aztán úgy érezte, eljött az ideje, hogy megszökjön. Mindkét barátja benne volt. Egy esős éjszakát választottak ki, mikor rosszak voltak a látási viszonyok. Mindhárman jól ismerték a helyet, könnyen kijutottak, de azután üldözőbe vették  őket. A tünde fiú maradt hátra először. Később az ember barátja. Hatalmas lelkiismeret furdalása volt, hogy csak neki sikerült elmenekülnie. Később hallott pletykákat, hogy az egyikükkel a saját varázsereje végzett, a másikat pedig elfogták. Sokáig bújkált a lány, ám pár hónapra rá, hogy megszökött találkozott egy tanult mágussal, aki folytatta We’ta oktatását, így jobban tudja kontrolálni az erejét. Boldog életet élt a másik mágus oldalán, de ez nem tartott pár évnél tovább. Mindkettőjüket elfogták mikor Rheya környékén kóboroltak. A mágust azonnal megölték a lányt viszont a városba vitték.  Kisebb galibát okozott szökése közben, de megszökött. Ám látott valakit. Az ember barátját, aki életben maradt. Ez okból a város környékén maradt. Néha besurran a városba álruhába, és kérdezget régi barátjáról Idő közben kiderítette, hogy Tate rengeteg emléket vesztett el, és talán azt sem tudja,ki a lány. We’ta csak akkor használja varázserejét, mikor muszáj. Vadászatból keresi kenyerét, az állatok bőrét pedig eladja. Kicsi, eldugott házikóban él, kb egy órányi lovaglásra Rheyától.