Üdvözöllek, Utazó!

Látom, megint betértél hozzám. Nagyszerű! Ez azt jelenti, hogy korábban felkeltettem az érdeklődésed. Jöjj! Foglalj helyet az asztalomnál! Csapos, bort a Barátomnak! Ételt! Bármit, amit megkíván!

Aglanir pletykái miatt osztozol a társaságomon, jól tudom. Talán vágjunk is bele, de nem kell ám sietni. Hosszú az este. Egyél! Ne nézz rám ilyen morcosan, no. Elfelejtetted, hogy ki vagyok?! Anders, Aglanir elsőszámú Krónikása. Most már engedj szólni, hisz ha folyton félbeszakítasz, nem tudok koncentrálni! Mit akarsz azzal a karddal? Éppen mesélek!

Történetünk szereplői szép lassan kelnek életre a krónikák lapjain, néhányan közülük talán csak futólag lesznek megemlítve, míg mások egészen a zárószóig kísérnek majd bennünket. Nem lehet tudni, hogy végül ki fejti meg a titkokat, és válik valódi hőssé, de ha figyelsz, talán időközben magad is a részévé válsz az eseményeknek.

A főváros zajos, színes forgataga tele van meglepetésekkel. A királyné újfent estélyt adott, ahová minden környékbeli befolyásos urat és hölgyet elvártak. Ez nem nyerte el a nép osztatlan tetszését, de mikor foglalkoztak  utoljára a koronás fők azzal, hogy mit mondanak a parasztok? Az estélyen Olwyn Főtanácsos is megjelent elragadó leányával karöltve, aki a rossznyelvűek szerint hamarost társaságra is lelt a királyné fivérében. Sir Thane Llewellyn rossz híre - már, ami a hölgyekhez fűződő viszonyait illeti - sem gátolta a kisasszonyt abban, hogy órákra eltűnjék vele a sötét folyosókon. A palotai pletykafészkek már harangzúgásról beszélnek, de ha engem kérdezel, kétlem, hogy oltár elé állnának.
Apropó házasság. A legtöbb aglaniri nemeshölgy legnagyobb rémálma, hogy olyan férfihez kell majd nőül mennie, akit kicsit sem szeret. Szegény Lady Isobel szörnyű találkozón esett túl a Castleroy család örökösével. Úgy látszik, a rang nem minden, ha az emberbe nem neveltek elég jómodort. Hiába az atyai akarat, ha a fiatalok nem egyeznek, és az elrendezett házasság mégsem olyan egyszerű üzlet, mint ahogyan azt Lord Vosburg eltervezte. Azt hiszem, ideje lenne, ha a hatalmat nem a gyermekei kiházasításában keresné, hanem megpróbálba saját erőből boldogulni.
A Sagramour család két tagja is diplomáciai útra indult, más-más érdekekből. Drusala hercegnő a tanulási vágytól hajtva Nemetona Kőtornyai felé vette az irányt, hogy a saját szemével tapasztalja meg azt, amit eddig csak könyvek lapjain olvasott. Celawan herceg ellenben a király apósát látogatta meg, hogy elmélyítse kapcsolatát a borzalmas urasággal. Félek, ha Howe Llewellyn és Celawan Sagramour összebeszélnek, abból nem sülhet ki semmi jó. Utóbbi, hogy ne üres kézzel térjen haza, betéved egy istállóba, hogy két nagyszerű hátassal gazdagodjék - jól megrémisztve ezzel szegény lovászfiút.
Hogy ne kanyarodjak el nagyon Rheyától még el kell, hogy mondjam; Azt beszélik, hogy egy bizonyos Lord Gethas  még évekkel ezelőtt jelentős összeget ígért annak a kalandornak, aki hajlandó előkeríteni egy szökött rabszolgát, aki orvul kihasználta gazdája jóhiszeműségét, és elhagyta őt. Mi több, az az arcátlan még meg is lopta jótevőjét! Hát nem felháborító?
Néhány  Begyűjtő érkezett a fővárosba, egy szakadár mágus nyomait követvén, aki egy szemtanú szerint gyakorta megfordul a környéken. Egyelőre nem akadtak rá a leányra, de ami késik, az nem múlik.

Figyelsz Te rám egyáltalán? Hé, Utazó! Hozzád beszélek!

Az Arduinnai rengeteg környékén is nagy a nyugtalanság. Mióta a Kolónia újfent tábort vert a fák között, gyakori összetűzésbe keverednek a territóriumukat óvó tündékkel. A látszólagos béke megőrzése érdekében ezek ritkán végződnek harccal, de a jó Fael Úrnő arra kérte gyermekeit, hogy amennyire lehetséges, biztonságuk érdekében maradjanak távol a barbároktól. Garaf Rochwador nemzetségfő is hasonló parancsot osztott az övéinek, amikor felhívta figyelmüket arra, hogy ne hagyják szem előtt a hegyesfülűek tetemét.
A Kolónia tagjai az elmúlt időszakban több, kisebb falut fosztottak ki a környéken, magukra vonva a főváros figyelmét - a Királyi Tanács sokat vitázik azon, hogy ideje lenne közbelépniük még azelőtt, hogy a nép között zúgolódás támad.

Huh, nem szeretem én ezeket a barbár népeket...

A tenger mentén egyelőre nyugodalmasnak tűnik a helyzet, bár egyre gyakrabban tűnnek fel kalózgályák a horizonton, és néhány kisebb hajót már meg is fosztottak a rakományától, de emberáldozatot ezen tolvajlások még nem követeltek. Kalózok! Te elhiszed? Milyen rég volt már, hogy utoljára eddig merészkedtek!
Aerten környékén mindenki a közelgő menyegzőre készül, talán Howe Llewellyn piszkosul fiatal menyasszonyát kivéve. Lehet, hogy a kisasszony még mindig arra vár, hogy valaki megmentse szörnyű sorsától; Egyelőre erre azonban nincs esély, az esküvő napja pedig vészesen közeleg.
A tengeri fővárosban két tolvajra adtak ki körözést, akik egyenesen a város bírájától emelték el értékes erszényét; A tartalmáról a pocakhuszár uraság nem beszél, de kétlem, hogy néhány aranyérme miatt hajtóvadászatot indított volna a két fiatal ellen.

Morrigui puszta dolgos népe jelenleg uráért aggódik. Úgy hirlik, hogy a jó Lord Agenyr hetek óta az ágyat nyomja, és fia, Tomas jár el minden hivatalos ügyben a nevében. Senki sem tudja, hogy milyen kórság emészti az öreg Rianon Agenyrt, de a gyógyító mágusok egymásnak adják át a kilincset az otthonában. Azt mondják, hogy az uraság mágusvérű fia, Trevan továbbra sem lépheti át a ház küszöbét - ideje nagy részét a fehér tornyokban tölti.
Apropó Nemetona. Említettem már, hogy igazán magasztos vendég érkezett a mágusiskolába Drusala Sagramour hercegnő személyében. A kisasszony érkezése nagy port kavart az intézményben; Theadas főmágus és Cyrus Morrowind lovagparancsnok még sosem estek ilyen éles szavakkal egymás torkának, mint most. A Begyűjtők vezetője sérelmezte, hogy a varázsló ilyen fontos ügyben döntött nélküle. A zsémbes lovagparancsnoknak azonban le kellett nyelnie ezt a keserű pirulát, hiszen egy királyi vendéget mégsem utasíthatott ki a fennhatósága alatt álló intézményből.

Várj, hová készülsz? Még nem fejeztem be... Hogy érted azt, hogy neked elég ebből a sok sületlenségből? Utazó? Jól van, menj csak! De legközelebb ne kérj, hogy osszam meg veled a pletykáimat! Mogorva fráter...

Az Istenek adjanak neked több türelmet!

Üdvözöllek!

Bizonyára elfáradtál, Utazó. Gyere, telepedj le a tűz mellé. Elfogadsz némi bort? Nem? Az sem baj. Több marad nekem. Aligha nem érdekel, hogy hová kerültél, és kit rejt a csuklya. Na, nem, nem holmi pap, vagy hittérítő vagyok. Ne nézz rám ily' ijedten.

A becsületes nevem Anders, de Te hívhatsz Krónikásnak. Utazó vagyok, dalnok, írnok, és fegyverhordozó. Afféle polihisztor, kinek célja, hogy Alganir összes hősének történetét megénekelje.

Óh! Csak nem érdeklődést látok villanni a szemeidben? Most, hogy így megnézlek, talán magad is valamiféle hős volnál. Lehet, hogy legközelebb már a Te történeted mesélem - ehhez az kell, hogy megtaláld a saját küldetésed.

Az Istenek mosolyogjanak rád ezen az úton.