FrissítésSúgó

Anders

2016.01.31. 19:25 -

A negyed utcáit mindkét oldalt üzletek szegélyeik. Vannak kisebb, szegényesebb boltok, amelyek ablakai sötétek és porosak, és vannak nagyobban, amik tiszták és világosak. Az üzletek előtt állandóak a kirakodások. A jobb, gazdagabb kereskedők boltjait külön személyzet védi. Időnként, hogy megszabaduljanak az elavul készlettől, kiárusításokat tartanak, ezzel is ösztönözve az embereket a vásárlásra. A negyed a kereskedők központja, itt található a legtöbb üzlet a városban.

[22-3] [2-1]

Kriszta

Előzmény | 2016.03.27. 20:39 - #2

Az emberek mind undorítóak. Egytől egyig. Szánakozó tekintettel néztek rám, ahogy elvonultam mellettük a palotában, és hallottam rosszindulatú susmorgásaikat. Ma három éve, hogy Mather meghalt. Hihettem volna jóindulatúan, hogy sajnálkozásuk fejezik ki a hátam mögött, de tisztában voltam vele, hogy nem mindenki lát szívesen a királyi udvarban. Őszintén szólva nem zavart. Tényleg nem. Nem barátkozni jöttem ide, leszámítva a kötelezettségem, hogy a királyné és a hercegnő hű bizalmasa és szórakoztatója legyek. Ezzel az egy céllal érkeztem ide. Régóta nem rendelkeztem a saját életem felett, így nem is terveztem semmit; felesleges lett volna a királyi családdal vagy a sógorommal szembeszállnom. Apró porszem voltam a világ sivatagában, férfiak, uralkodók, és istenek kezében. Meglepőmód jól éreztem magam minden atrocitás ellenére is. Minden fekete özvegyezés, minden fogadás arra meddig maradok itt csak még elszántabbá tett, megvetettem gyökereimet a palota padlózatában, mint valami makacs gaz, ami a sziklát is feltöri csak, hogy vízhez jusson. Valószínűleg ezt szerették bennem, akik mégis kedvelték a jelenlétem. Hogy nem sírok. Magamban tartok minden egyes cseppet, ami a túlélésemhez kell. A férjem halálának évfordulója, és a hercegnő távolléte révén ma kimenőt kaptam. Szívem szerint elhagytam volna Rheya-t, ha csak egy rövid időre is. Gyűlöltem az apámat, mert gyenge és gyáva volt, de irigyeltem is, mert boldog. Ha férfinak születtem volna, valószínűleg most is mellette lettem volna valahol a nagyvilágban, esetleg a helyébe léptem volna és magam utaztam volna körbe a birodalmat. Messze az udvari etikettől, a szűk fűzőktől, és a hamis mosolyoktól. Az igazság azonban az volt, hogy ez a honvágy (mégis miféle hon?) is csak ideiglenes volt. Nem vágytam én sehova, csak csináltam, amit mondtak, rábíztam magam mások jóindulatára. Hiába voltam független papnövendék. Hiába szereztem később rangot. Hiába kerültem az udvarhoz. Nem tudtam kitörni. Nem lehetett kitörni. Már meg se próbáltam, nem voltam vak bolond, aki egy eszme miatt fut a halálába. A természet szült, mint mindent itt, és ez mérhetetlen élet- és túlélőösztönnel járt. Az élet pedig megtanított alkalmazkodni, és beolvadni – már amennyire azt egy fiatal özvegyasszonytól a sok hajadon udvarhölgy között elvárható. Emiatt az utam nem kifele vezetett a városból, hanem még beljebb, a kereskedő negyed irányába. A sógorom legutóbbi levele mellé egy kis pénzt is csatolt – sose sokat -, hogy méltó külsővel képviseljem családját az udvarban. Egy finom szabású vajszínű ruhában, barna sállal a vállamon léptem ki az utcákra, és határozott léptekkel közelítettem meg úti célomat. Az egyszerű közemberek a városban már nem a hírnevem miatt néztek rám meredten, csupán csak amiatt, hogy kíséret nélkül, elegáns ruhákban rovom az utakat. Apró mosollyal biccentettem néhány szabadon játszó gyermek irányába, majd az ékszerbolt irányába vettem utamat.

Anders

Előzmény | 2016.01.31. 19:25 - #1

A negyed utcáit mindkét oldalt üzletek szegélyeik. Vannak kisebb, szegényesebb boltok, amelyek ablakai sötétek és porosak, és vannak nagyobban, amik tiszták és világosak. Az üzletek előtt állandóak a kirakodások. A jobb, gazdagabb kereskedők boltjait külön személyzet védi. Időnként, hogy megszabaduljanak az elavul készlettől, kiárusításokat tartanak, ezzel is ösztönözve az embereket a vásárlásra. A negyed a kereskedők központja, itt található a legtöbb üzlet a városban.

[22-3] [2-1]