Belső
Pozitív: kitartó, éber, türelmes, bátor, jó logikájú, határozott

Negatív: rideg, makacs, önző, elutasító, vakmerő, bizalmatlan, kissé adrenalinfüggő, szereti a veszélyes helyzeteket, szókimondó, büszke

Külső
Közel 170 centijével, barna hajával és hasonló színű, sőtét szemeivel könnyen elvegyülhet a tömegben. Járása kecses, de nem túlzottan nőies; akárcsak testalkata ami az átlagnál izmosabb. Foglalkozása miatt a testét gyakran különféle sérülések is tarkítják. Általában fekete vagy sötét színű ruhadarabokat hord, ami igen keveset mutat alakjából és sebeiből is. Leggyakrabban egy fekete csuklyás szettet visel, aminek szinte elmaradhatatlan kellékei a tegez és az íj; de a ruhája eldugott zsebeiből bármikor előhúzhat egy tőrt vagy hasonló éles fémdarabokat. Kardot ritkábban látni nála, de szükség esetén azt is tudja kezelni - csupán kevésbé kedveli. Felesleges ékszereket nem hord, mert csak akadályoznák a munkájában; ellenben a szeme környékét gyakran festi körbe szénnel, a sötétben így is kevésbé felismerhetőbbé válva. Egyetlen tetoválás díszíti a bőrét: egy, a csuklóján elhelyezkedő pár centis jel ami két összefonódó sárkány szerű lényt ábrázol.

Mint sokan mások, ő is a szüleitől örökölte a foglalkozását, pontosabban az édesapjától. Az édesanyja egyszerű kereskedő családból származott. A férfi épp átutazóban volt Aglanir részei közt. Sehol nem tervezett hosszú maradást, akárcsak gyereket sem - de egy mámoros éjszaka után megesett egy apró hibaként, hogy a kereskedő nő teherbe esett. A hír hallatán a kijózanult férfi felelősségteljes módon az azonnali távozás mellett döntött és több mint egy teljes évig senki sem látta őt újra a Tritón tenger környékén. Kelasea már majdnem két éves volt, amikor a férfi újra megjelent az éj leple alatt. Észrevétlenül tört be a családi házba és kilopta a lányt, amíg mindenki más békésen aludt odabent. Nem, nem az apai ösztön ébredt fel benne hirtelen - csupán szüksége volt egy gyerekre. Nem kevés zűrös ügye volt akkoriban a hírhedt fejvadásznak - sőt, talán még napjainkban is - és egy párat el tudott intézni, ha keres egy képezhető gyereket. Egy fiúnak jobban örült volna, de ha már lánya született, őt vitte magával. Az ajánló így is meg volt mellé: a saját vére. Csak örökölt valamit az apjától is...
Így került Kelasea egy rablással és gyilkolással foglalkozó csoporthoz. A tagjai bujkálva éltek és titokzatosak voltak. Keveset tudni róluk, számtalan néven emlegetik őket. A tagok pontos száma és kiléte ismeretlen, talán már a vezérük sem tudja, hogy ki tartozik a bandához és ki nem. Egy biztos: ha feladat van számukra, akkor bármelyik árnyékból előbukkanhat egy csuklyás alak, aki megfelelő fizetségért cserébe szól pár tagnak, akik elintézik az ügyet. Kevés gyerek élt abban a csapatban, ahová Kealsea került, a szegényes körülmények közt pedig a barátságok is nehezen alakultak ki. Általában ha volt mit enni aznap akkor mindenki szerette a másikat, ellenben a nehezebb időkben marták egymást: élelemért, ruházatért vagy pénzért, valami miatt mindig veszekedtek és verekedtek. Látszólag igencsak szervezetlennek tűntek, ám bevetés közben sokat javult az összhang. Mindenki tudta, hogy nagy a tétje: a napi betevőjük múlt a küldetések sikerességén.
Nagyjából ilyen, családiasnak nehezen nevezhető légkörben nőtt fel Kealsea. Időközben mindent megtanult, amit a többiek tudtak: harcolni, lopni, csalni, hazudni, lopakodni... Kiderült, hogy valóban örökölt valamit az édesapjától is. Már kisebb korában is meg kellett dolgoznia az élelemért és a szállásért, rendszerint kéregetett, lopott vagy hasonlók; kamaszkora után pedig már tudott annyit, hogy valamivel komolyabb feladatokat is teljesítsen egyedül vagy a csapattal együtt. Eléggé tehetségesnek bizonyult, ezért is tartották meg őt. Annak ellenére, hogy képességei lehetővé tennék, hogy egy népszerűbb bandához csatlakozzon, Sea még ma is velük él - ám gyakrabban vándorol el a törzshelyükről, általában munka miatt. Lehet, hogy máshol jobb sorsa lenne, de bármennyire is tagadja, valahol mégis a családjának tekinti a csapatát.
Már kiskorától kezdve ő volt a feláldozható tagja a bandának, emiatt előfordult, hogy elsőre kész öngyilkosságnak tűnő feladatokat kapott - de ha nem is sikerült mindegyiket pontosan teljesítenie, legalább túlélte őket. Kalandvágya valamelyest ezeknek köszönhetően alakult ki benne, emiatt pedig még ma is elvállal pár veszélyesebb feladatot is - amiket más kétszer is meggondolna, ő azonnal rábólint. Nem értékeli a saját életét, de másokét sem becsüli sokkal jobban - pont emiatt nem, vagy igen ritkán érez bűntudatot a munkája miatt. Csak azért teszi, hogy élhessen. Nem igazán fordult meg a fejében, hogy biztonságosabb és elfogadottabb módot is választhatna erre, ő szereti a jelenlegi életét is - sőt, az átlagosat kifejezetten unalmasnak tartja. Szeret egyik pillanatról a másikra élni.