Belső
Pozitív:
karizmatikus; becsületes; előbb gondolkodik, utána cselekszik; toleráns; minden erejével próbál megfelelni; a világ jó oldalát szemléli; kiváló vezető; a régi rendet tiszteli és követi; együttműködésre, békére hajlik

Negatív:
helyzetéből adódóan kiválóan hazudik; zárkózott; hadilábon áll önmagával; könnyen elbizonytalanítható, befolyásolható; nem ismeri jól az embereket; családjával szemben elfogult

Külső
Eirawen és Reese születésük pillanatától fogva olyanok voltak, mint két tojás, hiába volt nemük különböző. Reeset a sors nőiesebb, mondhatni kisfiús arcvonásokkal áldotta meg, míg Eirát férfias testalkattal, keskeny csípővel, széles vállal és lapos mellkassal; Épp ez a hasonlóság segítette a fiatal lányt abban, hogy feltűnés nélkül fivére bőrébe bújhasson. Néhány éve már annak, hogy nemes hölgyhöz illő szoknyáit és ruháit tűzre vetve vértet öltött, legyezőit kardra cserélte le, hosszú szőke hajától búcsút intve rövidre nyíratta a szálegyenes fürtöket. Habár egyébként szép vonásain látszik és vékonyabb hangjában hallatszik, hogy a gyengébbik nem képviselője, kiállása és viselkedése a legtöbb embert elbizonytalanítja. Férfiakat megszégyenítő magabiztosság és erő szorult az egyébként átlagos termetű lányba, olyan ami kiemeli az átlagemberek sorából. A lehető legnagyobb hitelességgel tudja előadni fivérét, saját berögzött mozdulataira és hanglejtésére már ő maga se tudna visszaemlékezni. Ruháit egytől egyig katonákra jellemző, nemes urakhoz már annyira nem illő megviselt ruhadarabok, ingek és páncélok adják amik mögött megbújva szinte lehetetlen észrevenni az egykori nemes hölgyet.

A Loften család sosem volt nagy hatalmú vagy befolyásos ház. Emberemlékezet óta az Aldayr család hű vazallusai voltak, hol az ő oldalukon harcoltak, hol pedig a területeiket megszálló nomádoktól óvták nagy kiterjedésű, de erdővel borított földjeiket. Nem voltak sokan, mégis egyike voltak azon házaknak akik, ahogy az elvárt lett volna a főváros és más, békés provinciák oltalmát keresik, hanem maguknak építették fel nem máshol, mint az Arduinnai rengetegben. Még Farkaserdő legelső ura fogadott hűséget az Aldayr dinasztiának, a kisebb család pedig egészen száműzetésükig becsülettel és méltósággal szolgálta a főnemesi ház utolsó Lordját, azonban kegyvesztésükkel együtt eljött az ideje annak, hogy saját talpukra álljanak.
Eirawen és ikertestvére, Reese ennek a felemelkedő, de nehézkes időszaknak a gyermekei. Apjuk, Rhistrat örömmel fogadta örökösét és mi tagadás lányának is épp úgy örült, hiába is tagadta ezt a későbbiekben nagy erővel. A testvérpár természetesen egymás mellett, közel egymáshoz nőtt fel, többször családjuk kárára, mint hasznára; Ugyanis míg serdülni nem kezdtek lehetetlen volt a két gyermeket megkülönböztetni egymástól. Rhistrat egy kétes természetű ember volt, hatalommániás, de mégis becsületes. Eira legélénkebb emléke apjáról az, ahogy az a tűzhelynél ülve a családi mottót hajszolja, a mottót ami hamar megjegyeztette vele, hogy a kötelesség előrébb való a haza javára, a kötelességeinknek való megfelelés pedig becsületet hoz a névre és mindenre amit az képvisel: "Kötelesség, haza, becsület." Rhistrat olyan üzletekbe folyt bele amit más nemes úr messziről került volna, alkut kötött a földjein fosztogató nomád törzzsel és mindezzel elérte, hogy családja segítség nélkül talpra állhasson.
Reese apjára ütött: hiába minden külső hasonlóságuk Eirával, egyforma belsőben már nem osztozkodtak. Míg fivére forrófejű, közvetlen és cselekvésre kész volt, addig Eira kimért, zárkózott és átgondolt. Reese igazi katona volt, Eira pedig igazi vezető. Hiába volt fivére Farkaserdő várományosa, Eira sokak szerint méltóbb és jobb lett volna úrnak, mert megvolt benne az ami előtte sok Loftenből hiányzott: a türelem. Mindezek ellenére sem vágyott többre annál, mint ami kijutott neki; Nem zavarta az sem, mikor apja végakaratában mindent fivérére hagyott, neki darabka földet sem hagyva amire rá tehette volna kezét, nem érdekelte az sem mikor édesanyja férjet választott számára, hisz mindez nemes hölgyként kötelessége volt... És ez volt az amit fiatal korától kezdve fejébe vertek. Őt nem képezték ki úrnak, ő nem tudott bánni karddal és nem értett a stratégiához, nem tudta mi jár azzal, ha a nyakába szakadna ennyi kötelesség. Ő csak tette amire őt tanították.
Szilárd hitet vetett abba, hogy az Istenek az ő kárán szórakoztassák magukat esküvője napja óta, ami addigra már megszokott életét gyökerestől felforgatta. Az ifjú Reese, a "Rettenthetetlen" Reese Loften még csak alig tizenhét esztendős volt, de már épségét fenyegette ellenségeinek száma, mégis ezt figyelmen kívül hagyva kísérte el testvérét  annak kézfogójára. Néhány nomád volt az, aki végzett az ifjú lány testvérével és úgy gondolta véget vetett Farkaserdei uralmának. Eira is épphogy megúszta ép bőrrel a támadást, de sokszor kívánta már bár ne tette volna. Tudta, hogy ha édesanyja terve szerint megházasodik a Loften név örökös nékül örökre eltűnik az idő homályába, ő azonban örökség nélkül nem fordulhatott vissza Farkaserdőbe és lehetett a ház új feje, hogy fenntartsa nevét. Mindenképpen Reesenek kellett az úrnak maradnia, mert az emberek őt követték és nem Eirát, akit addigra már férjhez is ígértek... Reese nélkül nem volt haza, nem volt becsület, nem volt ki teljesítse a kötelességét; Eira világa pillanatok alatt omlott össze, mikor fivére holtestét meglátta, de poraiból épült újra, mikor az arcára pillantott.
Attól a naptól kezdve Eirawen Loften halott volt, holteste eltűnt a világ szeme elől. Fivére minden erejével próbálta megmenteni, de maga is súlyos sebeket szerzett és már nem tudott segíteni az elvérző lányon; Azt senki nem tudhatta, hogy Ő lett Reese Loften, a Rettentethetetlen, Farkaserdő utolsó ura, akit soha nem tanítottak semmi úrhoz méltóra. A külvilág észrevette az örökös személyiségében végbemenő változást, kezdve akkor, mikor nem fogadott bosszút húga haláláért, de minden változásra csak legyintettek és elkönyvelték a tragédiák és veszteségek mellékhatásának, amik a fiatal urat érték. Úgy tarjták Reese Loften jobbjára változott húga és anyja halálát követően, nincs aki ne azt mondaná, hogy ne követné a halálba a fiatal urat. Eira azonban sokszor megkérdőjelezi saját döntése igazát, ahogy a hazugságokból épített törékeny trónján ül. Csak néhány embert engedett közel magához ez alatt a hét esztendő alatt, köztük Roderick Sieffrét, aki végül legfőbb tanácsadója és barátja lett Eirának és nem rest segíteni urának - azaz úrnőjének - mikor a szükség úgy hozza; De még ő se tud Reese valódi mivoltjáról.