Belső
Pozitív:
rendíthetetlen; magabiztos; fegyelmezett; nyugodt; ravasz; kivételesen intelligens; jó stratéga

Negatív:
kritikus; büszke; önalávető, szüksége van arra, hogy szolgáljon; bizalmatlan; manipulatív; önző; kegyetlen

Külső
Átlagos magasságú, de kivételesen vékony testalkatú férfi, mely a magasság látszatát adja neki. Bőre és haja kifakult, az idő múlásával mindkettő elvesztette pigmentjeit és míg rövidre nyírt szürke haja tünde mivoltjának belátható, természetellenesen sápadt bőre valami egész másról árulkodik. Arca beesett, sárgás-barna színű szemei körül a bőr pedig sötét, mintha csak mindig kialvatlan lenne. Lépései könnyedek és alig hallhatóak, azonban árulkodnak arról, hogy Thadal nemrég tanult meg újból talpra állni - ugyanis felébredésekor elgyengült csontjai és izmai alig tartották meg. Az arcán lévő tetoválás nem csak homlokán és orcáján fut keresztül: haja alatt háta közepéig és vállaira, felkarjára átnyúlva kanyarog tovább a zöld színű famotívum, mely egykoron szimbolizált is valamit. Megjelenése nem épp bizalomgerjesztő, sokkal inkább hasonlít egy holtra, mint egy élő személyre; Mágiával és sötétséggel átitatott aurája pedig meg is erősíti az embert abban a tudatban, hogy messziről elkerülje őt.
Arcát és vonásait kivétel nélkül csuklya mögé rejti, mely mögé bújva könnyebben utazhatja át a világot. Páncélján már távolról látszik, hogy tündekéz munkálta, de csak aki közelebb ér láthatja, hogy öltözete egy régi, gazdag korból való. Valószínűleg páncéljának egy darabkája felbecsülhetetlen eszmei értékkel bír, mellyel egyáltalán nincs tisztában. Varázsbotját, melyben egy ősöreg kő ül és hollóját, Kebert soha nem hagyja maga mögött; A bot és a benne lappangó energia az, mely lehetővé teszi számára a mágiahasználatot, Keber pedig segítője és felderítője az úton.
 

Thadalnak számtalan története lenne, amit az aglaniri népek kivételes figyelemmel hallgatnának végig. Történetek tudna zengni a Lidérckirály előtti időkről, a sötétségről, mely eljövetelekor bekövetkezett, a pusztításról és Iwein Sagramour végzetes csapásáról, mely véget vetett egy időszaknak. Válaszolni tudna a történészek minden még ma is kétkedve feltett kérdésére... és mindezt azért, mert ő ott volt, ő látta mindezt.
A még virágzó Berith vidék gyermeke, egy olyan kor szülöttje ahol nem volt bűn mágusnak lenni. Tünde volt és mágus, családjával mégis úgy élt, ahogy azt egy nemes is tenné. Mágiával átitatott vére gazdagságot és megbecsülést hozott számára, erejét fia épp úgy örökölték, mint lányai. Thadalnak minden megadatott amiről mások csak álmodoztak; Neki mégis több kellett, olyan is amire józan ember nem vágyott volna.
Családja sem tudta visszatartani a Lidérckirály felemelkedésekor, mint hű szolga állt mestere mellé és vívta meg oldalán a háborút. Mindig volt benne valami különös, valami romlott, mely a tűzhöz vonzotta. Képességeinek hála esélye volt közelebbről megismernie a kegyetlen uralkodót, erőfeszítései kifizetődtek, ahogy egyre magasabb pozíciókba került. De ekkor még se ő, se senki más nem tudhatta, hogy minden erőfeszítés felesleges, szinte biztos volt, hogy az ismert világ a sötétség markaiban morzsolóik szét.
A bizakodó tündét lesújtotta a vereségük; Maga látta, ahogy Iwein Sagramour végez mesterével és abban a pillanatban tudta, hogy minden elveszett, szolgálóit már nem tartotta össze az egység. Menekülnie kellett, de nem volt hova, nem volt senki akire számíthatott. Már ő se tudja miként volt ereje egy olyan mágiához, mely hosszú álmot bocsájtott rá, burkot emelve köré és a világ közé.
Egy esztendeje sincs, mikor magához tért emlékeitől és mágiája java részétől megfosztva. Saját erejéből nem lett volna képes felébredni, néhány szakadár mágus volt az, akik felébresztették évszázados álmából. Nem emlékszik arra ki volt, honnan jött és hogy került oda ahol rátaláltak, de érzi, hogy nem abba a korba és világba való ahol most él. Egykori dicső mágiája még érződik, közelébe lépve az ember szívét egészségtelen szorongás tölti el, de botja nélkül már néhány lángcsóva megidézésre sem képes. A szakadár mágusok tudták, hogy jobb mihamarabb megszabadulni tőle. Elárulták neki hol van helye a világban abban a reményben, hogy soha többet nem látják viszont: Ulric Rimadar, a Lidérckirály egyik utolsó hithű szolgájához tart, hogy mellette szolgálhasson.