Belső
Pozitív: hazafias, ragaszkodó, barátságos, lelkiismeretes, javíthatatlan romantikus, melegszívű


Negatív: sokat rágódik a múlton, pazarló, gyakran túl szentimentális, hiszékeny, kissé sértődős

Külső
Nagydarab, izmos férfi, tipikusan katonaalkat. Ami egyből feltűnik rajta az a vörösesbarna hajkoronája, ami valahogy mindig túl hamar nőtt vissza, hiába vágta le, így egy ideje fel is adta a megregulázási kísérleteket. Magabiztos kiállása van, nem igazán az a "beleolvad a tömegbe" típus. Az arcán mindig látszik a jellegzetes, féloldalas mosoly és gyakran tűnik úgy, mintha még kék szemei is ragyognának mellette. Kellemes, bizamat keltő baritonja egyik pillanatról a másikra tud fenyegtően hatni, ha számára ellenszenves emberhez beszél. Hivatásából adódóan nem egy heg található rajta, de csak a bal kézfején van olyan, amit észre lehet venni.
 

Felhőtlen kisgyermekkora volt, naphosszat játszott vagy az anyja körül sertepertélt, amikor az apja este hazaért akkor pedig rajta csüngött újabb és újabb történetet követelve leginkább bátor lovagokról és csodaszép hajadonokról. Bár szegénynek voltak mondhatóak, Bodwyn sokáig nem érzékelte ezt. Hihetetlenül izgatottan várta a kistestvére érkezését és azóta is szörnyű szomorúság tölti el, hogy az apja és a húga nem ismerhették egymást. Nehéz volt, de hármuk összetartása révén valahogy mindig túljutottak a nehézségeken. Bodwyn már nagyon fiatalon elvállalt kisebb munkákat, hogy ezzel is segítse a családját. Így történhetett, hogy amikor Arának a legnagyobb szüksége lett volna a bátyjára nem lehett ott, hogy megvédje. Amikor meghallotta mi történt, hiába meséltek mindenfélét a mágusokról, nem tudta elképzelni hogy éppen a kishúgától kéne félniük az embereknek és mérgében megérdemeltnek találta a gyengébbekkel kötekedő fiút ért sérülésket. Bármire hajlandó lett volna azért, hogy Ara ne kerüljön el tőlük, ám mit sem tehetett a törvény ellen. A nap amikor a Begyűjtő eljött a húgáért élete legrosszabbja volt. Nehezen bocsájtott meg magának, csak felnőve látta be hogy kis tízévesként örülhetett, hogy az utóbb általa jól megruházott gazdag kölykök eléggé féltek tőle ahhoz, hogy ne merjék elmesélni senkinek kitől kaptak akkora taslit, hogy napokig be voltak dagadva. Vajmi kevés elégtétel, de ezzel kellett beérnie. Főleg azért, mert az anyjára kellett vigyáznia, aki a sok veszteség után sohasem állt igazán talpra. Igyekezett rendes életet élni és segíteni őt, bár nem gondolja hogy tökéletesen sikerült neki. Az édesanyja halála után magára maradt, senkivel sem ápolt igazán szoros viszonyt. Egy ideje fontolgatja, hogy inkább Begyűjtőnek áll hátha úgy újra találkozhat a húgával, akit 18 éve nem látott.