Belső
Pozitív: optimista, hősies, bátor, segítőkész, nagy az igazságérzete, humoros, udvarias, megbízható, hűséges, őszinte és szókimondó, bohókás, szereti a kihívásokat, mindenkit mosolyra és jobb kedvre derít, szereti a gyerekeket, okos, művelt

Negatív: gyerekes, szeretet- és figyelemhiányos, meggondolatlan, makacs, gyakran pimasz, túl vakmerő és túlzottan hősies, türelmetlen, elfojtott indulat feszít benne, robbanásra készen

Külső
Az első, ami feltűnik Nicholas Ravenwoodon, főleg a közös családi ebédeken, hogy ő az egyetlen, akit rikító, szénaszőke hajjal áldott meg az anyatermészet. A hivatalos verzió szerint, melyet Nick boldogan és nagylelkűen terjeszt bárhol a világon, szívtelen és rideg apjának viszonya volt egy szőke tehenészlánnyal, ebből fogant ő, és ezért egész gyerekkorában verték, testvérei pedig kiközösítették - az istállóban kellett aludnia. Mondanom sem kell, ez a verzió igazán népszerű azon hölgyek körében, akik aztán vigasztalás közben az ágyában kötnek ki. A nem hivatalos verzió szerint Nick anyai ágról örökölte szőke haját, mégpedig dédapjától; állítólag megjelenésben és személyiségben is az öreg kiköpött mása. Bongyor, szőke fürtjeihez a Ravenwoodok jellegzetes, égszínkék szeme társul, amit egy csibészes, kisfiús mosoly varázsol még angyalibbá. Figyelmeztetlek: nincs a városban még egy olyan férfi, aki annyira elárvultan és ártatlanul tudna rád nézni, mint ő. Főleg ha beveti "azt", leggonoszabb trükkjét, amit a legtöbben csak "sármos vagyok és tudom" mosolynak hívnak, és garantáltan leolvaszt minden réteg fehérneműt.
De hát Nicknek van mire büszkének lennie: apja szigorú kiképzéseinek köszönhetően magas, daliás, vállas férfi lett belőle, fürge, könnyed járású ifjú. Ápolt, jó megjelenésű, szereti gazdagabbnak láttatni magát, mint ami. Szereti a hivalkodó ruhákat, ha pedig felettesei az utcán kiabálnak vele, biztosan a hanyagul begombolt ing is a problémák közt szerepel; szereti a maga ízlése szerint átalakítani a munkaruháját, amihez a mellkasig kivágott ingek társulnak. Ha meglát, összezárja a sarkát és derékből meghajol; haja ilyenkor mint a szénaboglya, össze-vissza áll. Határozottan megszorítja a kezed, vagy épp lágy kézcsókkal illet. Hangja mély, szinte duruzsol, keze pedig az illendőnél egy szívdobbanásnyit tovább időzik a tiédben...

Hazudnék, ha azt mondanám, Nicholas Ravenwoodnak huszonnyolc év után sem sikerült felnőnie. Egyszer sikerült. Belekóstolt a felnőttek világába, aztán azt mondta, köszöni szépen, nem kér belőle. Ez a mese egy nagyra nőtt gyerek bohókás, elkeseredett, néhol egyoldalú küzdelme.
"A Ravenwood dinasztia egy megkopott hírű, elszegényedett kisnemesi család valahol a Taranis elfeledett vidékein." Mára már csak üres név és némi vagyon maradt belőlük, bár az apjuk mindent megtett, hogy fiait előkelő státuszba juttassa. Nicholas legkisebbként született Sebastian és Roland fivére mellé - utóbbi hat évvel idősebb nála, így a szakadék, amit át kellett hidalnia, leküzdhetetlennek tűnt. Amikor Nicholas emberi korba lépett, testvérei már javában kardforgatást tanultak. Valahányszor játszani akart velük, lerázták, így hát megtanulta, hogyan szórakoztasson másokat és saját magát. Nagy mókamester lett belőle már hat évesen, de ha apja bohóckodáson kapta, mindig durván leszidta; ilyenkor sem az anyja ölelésére, sem a fivérei védelmére nem számíthatott. Aztán ahogy elkezdődött az igazi kiképzés, Nicholasnak fel kellett nőnie az elvárásokhoz; egyedül, magányosan, mosolytalanul. A gyerekkora edzésekből és könyvekből állt, hideg, fojtogató, üres szobákból, egyedül koptatott ösvényekből, lovaglóórákból. Míg apja súlyos keze a vállán pihent, nem látták nevetni, ellenben mindenki büszkén figyelte és nagy reményeket fűzött a jövőjéhez.
A besavanyodott kamasz Rheyába került, ahol megkezdte karrierjét a városőrségnél. Naphosszat a falakon üldögélt vagy a társaival járőrözött. Apja óvó szeme és fivérei példaként fölé magasodó árnyéka messze volt tőle; végre újra kapott levegőt. Signus Martengold, az osztaga kapitánya karolta fel. Megtanította kártyázni, kockázni, lanton játszani és inni; bevezette őt a nők és a szerelem világába, Nicholas pedig úgy kapott utána, mint szomjazó a vízért. Az őrjáratok után kocsmákban múlatta az időt, az éjszakát puha keblek ölelésében töltötte, nappal pedig szép szóval újból csábított. Újra teremtette maga köré a gyermekkort, az anyai törődés hiányát nőkbe, fivérei és apja figyelmének és elismerésének hiányát pedig a munkájába ölte bele; minden másra ott volt az ital és a szerencsejáték. Jó kedélyű, bohókás, életerős férfivá cseperedett, remek harcossá, de a jellemével bizony számtalan felettesének meggyűlt a baja. Olyan volt, mintha mindenki apja és fivére volna az osztagban. Már-már szokássá vált, hogy folyton szidják és kiabáljanak vele vakmerő, meggondolatlan, önfejű húzásai és túlzott hősködése miatt, de amikor komolyra fordult a helyzet, a társai tudták, hogy számíthatnak rá.
Egyszer bizony komolyra fordult. Nicholas előkelő helyre tornázta fel magát a városőrségben, így hát áthelyezték a királyi testőrségbe. Nem örült neki, hogy újra zöldfülűként kezelik, megnyerő modora miatt mégis hamar barátokra tett szert. Bár a testőrség tagja volt, hosszú évekig még csak nem is látta közelről a királyi családot; a munka piszkosabb és nehezebb részét végezte, besúgókra és merénylőkre vadászott. A királyi család azért élhette békében az életét, mert a készülő merényletek és elindított támadások nagy részét az ő csapata fogta fel. Így esett meg, hogy huszonhat évesen életében először kiontotta valaki életét.
Engedd meg, hogy röviden beszámoljak arról az éjszakáról! Meghatározó ifjú hősünk életében, még ma is rémálmok gyötrik miatta. Signus Martengold már évekkel korábban megmondta Nicholasnak, hogy a lelke nem háborúra termett - sajnos igaza volt. Esős nap volt, de ott és akkor nem esett. A fű még harmatos volt, a hold fénye vakítóan erős, a levegő szinte ropogott a feszültségtől. Az ellenfél támadott először, de Nick fejezte be. Egy jól irányzott döfés, átszakítva a gyomrot. Nehéz volt kirántani a pengét, a csizmája csúszott a sárban. Hányt. Nagyon sokat. Mielőtt a társai felkarolták volna, ellopott valamit. A súlyos medált a hozzá tartozó, kopott, ezüst lánccal azóta is a zsebében őrzi. Az esetről senki sem tud.
Mára már a királyi testőrség nagyra becsült, de legtöbbet szidott tagja. Gyakran látni bájos hölgyek oldalán; hol munkában, hol azon kívül. Ha szép szavakkal bókol, jobb, ha nem dőlsz be neki; tisztességes, de tisztességesen össze fogja törni a szíved - az egyetlen férfi a városban, akiről ex-szerelmei ábrándozva, boldogan és neheztelés nélkül áradoznak. Ő ugyanis minden nőbe szerelmes, akivel kezd, ám csak egyetlen éjszakára; a szívét még senki sem tudta hosszabb időre megkaparintani. Gyakran láthatod az utcán parádézni; ha edz, sosem zárt falak között teszi, hanem félmeztelenül, ábrándozó női szemek kereszttüzében. Ha megpillantod a dohányfüstös kocsmában a habzó sör mögött komisz mosolyát, eszedbe ne jusson leülni vele kártyázni! Te még nem tudod, Nicholas Ravenwood milyen ember is valójában...