Belső
Pozitív: gyorsan tanul; illedelmes; tanult és művelt; érdeklődő; lelkiismeretes; jószándékú; diszkrét; pontos; intuitív; következetes, logikus; komoly;

Negatív: önző; nagy jelentőséget tulajdonít a rangnak és pénznek; sokszor bántóan őszinte; legtöbbször közömbösnek tűnik; idegeskedő; kritikus; az ésszerű dolgokon és a valóságon túl nem érdekli más; túlbuzgó;


Külső
Első pillantásra törékeny porcelánbabának tetszik, sőt, másodjára és harmadjára is, és aki ezt gondolja, akkorát talán nem téved – Mella sohasem végzett semmiféle fizikai munkát, alabástrom bőre mindenféle hegtől és hibától mentes, s ami mégis látszana, azt gondosan kencék mögé rejti. Különleges érzéke van ahhoz, hogy mind az arcfestékek, mind ruhák és kiegészítők terén kevés pénzért szerezzen drágának tűnő holmikat, majd valódi árukat eltitkolva, büszkén viseli őket. Aranybarna, kissé vöröses haját is épp ilyen gonddal rendezgeti el minden reggel, hogy tetszetős hullámokban omoljon egészen a háta közepéig. Aprócska termetű, alig 160 centiméter, ez pedig csak hozzátesz kislányos vonásainak bájához, ahogy ragyogó mosolya is, melyet azonban csak igen kevésszer látni; arcán legtöbbször nem ül, nos... Semmiféle érzelem.
 

A Salwyck család, ahogy annyi másik, valaha gazdag volt, Mella nagyapja még egész életét a tengeri kereskedelemnek szentelte, fűszerekkel és egzotikus borok eladásából finanszírozta a megélhetésüket. Mella apja, Joran második gyermek volt, sosem kereskedőnek, hanem ész-embernek taníttatták, s talán ennek köszönhető, hogy mikor a két hajójuk közül a nagyobbik egy vihar során elsüllyedt, drága rakományával együtt, Ő nem volt a fedélzeten, ellentétben bátyjával. Hamar rengeteg adósság zuhant a nyakukba (nem csak az odaveszett áruk és a hajó, de az odaveszett tengerészek családjai részére járó pénz is), melyet nem voltak képesek kifizetni, el kellett adniuk a megmaradt hajót, és meghúzni a nadrágszíjat. Mella ekkor négy esztendős volt, ám még vannak emlékei arról, milyen hirtelen is tűntek el a gyönyörű ruhák és csillogó ékszerek édesanyja holmijai közül, és hogy az otthonukat is maguk mögött kellett hagyniuk. Három évre rá a lány anyja ismét teherbe esett, ám Joran már az elejétől érezte, hogy valami nincs rendben körülötte, mégis, ez a gyanú sem volt elég ahhoz, hogy végül ne törjön össze, mikor az asszony belehalt a szülésbe – a született csecsemő sem élt sokáig, néhány napra rá láz vitte el. Mella meg van győződve arról, hogyha akkor és ott nem ők lettek volna, hanem egy nemes, akinek elég pénze van kitűnő gyógyítókat és bábákat fogadni, ha nem kellett volna spórolniuk az étellel és az édesanyja elég erős lett volna, akkor mindketten élnének. 
Korán rájött, hogy a munkájába temetkező, szórakozott édesapjának támaszra van szüksége, ő pedig kész volt ezt megadni neki; elhatározta, hogy jobb sorsot szán saját magának, s amikor Joran egyre nemesebb és gazdagabb emberektől kapott megbízásokat (hol írnia kellett, hol olvasni tanítani, hol pedig az általa olyannyira imádott történelemről és földrajzról okítani), nem habozott kapni az alkalmon, és négy évvel ezelőtt összeismerkedett Lynet Llewellynnel. A főnemesi sarj és ő külsőre meglepően hasonlítanak, ám belsőre mint ég és föld, ezt pedig sosem volt rest vállalni Lynet előtt, aki tudván, hogy Mella mit sem törődik a férfiakkal (akiknek figyelmére Lynet minduntalan vágyik, s ezért nehezen tűrt meg maga mellett olyan hölgyet, aki elhalványíthatta volna a fényét), boldogan fogadta maga mellett. A társaságáért cserébe Mella megkapja, amit mindennél többre tart: a tudást, hiszen hozzáférhet a Llewellynek könyvtárához is, illetve lehetőséget, hogy saját és szeretett édesapja helyzetén javítson, akárcsak ismertségek, akár érdekkapcsolatok formájában...