Aglanir vallásáról általában
Aglanir vallása erősen összetett; számtalan nép kultúrájával mutat átfedéseket, és összefüggéseket. Sok különböző emberi vallás létezik, némelyik erősebb, némelyik gyengébb hatást gyakorolván a népre. A legfőbb istenség Dagda, a Mindenek Atyja - Őt pedig szorosan követi leánya, Brighid anyaistennő. A vallási fanatisták sok legendát elferdítettek, de mint mindenhol, itt is léteznek igaz hívők, akik egész életüket Istenük imádásával töltik.
A legtöbb politeista vallású fajhoz hasonlóan az aglaniri nép is az élet bizonyos területeihez rendelt istenekben hisz; például Branwenben  a szerelem istennőjében, vagy Agronában a Mészárosban a háború fejedelemasszonyában. Sok területnek, sőt még egyes falvaknak is megvannak a maguk kultuszai, melyek olyan kisebb istenségek köré összpontosultak, akiket jóformán sehol másutt nem is ismernek. Egyes istenek körül sokkal szervezettebb kultusz és papi rend alakult ki, mint mások körül. Időnként a fanatizmus is felüti a fejét a vidékeken, de ezeket mindig időben igyekeznek megfékezni.
Az aglaniri papság más, mint a legtöbb vallási szervezetben; Asszonyok, és férfiak is terjeszthetik a hitet, így egyaránt léteznek papok és papnők. A házasság, és a gyermeknemzés általában véve olyasmi, amit ezek a „szentéletű” emberek megtagadnak maguktól, de egyes istenségek lelki vezetői nem veszik olyan szigorúan a cölibátus szentségét. Azon sem kell különösen meglepődni, hogy némelyik rend felszentelt tagjai kifinomult harci és taktikai képzésben részesülnek. A lojális testvérek elengedhetetlen talentuma az írás, és az olvasás elsajátítása, valamint a kisebb sérülések, betegségek kezelése – ha valakinek nem telik orvosra, „önzetlen” segítségre számíthat a papságtól.

Ismertebb istenek:

Dagda: Főisten, úgy is ismerik, mint a Mindenek Atyja, vagy a Szakállas Isten. Nevének jelentése "a jó isten". Az legendák hatalmas erejű alaknak írják le, aki kezében mágikus botot tart. A bot egy csapásra kilenc embert ölhet meg, de fogójával az isten visszaadhatja az életet a megölteknek. Az aglaniri teremtéstörténet szerint Dagda volt, aki legendás botjával elválasztotta a fényt, és a sötétséget egymástól, és megteremtette az istenek és az emberek világa között húzódó hidat.
Istene: minden tudás, beavatás, a papok patrónusa, a Nap, gyógyítás, regeneráció, növekedés, védelem, erő, harc
Ünnepe:
A Teremtés napja: Késő tavasszal ünneplik, az ország minden pontján, de eltérő formában. A Tritón mentén ilyenkor rendezik meg a birodalom legnagyobb lovagitornáját, amelynek győztese egy évig viselheti "Az Istenek Bajnoka" megnevezést. Az ország más pontjain gyakran felvonulásokat tartanak, ahol a sötétség elűzéséért szalmabábokat égetnek.

Brighid: Dagda legkedvesebb leánya, anyaistennő, Branwen szerelemistennő féltestvére. nőiség három aspektusát testesíti meg: a fiatal szüzet, a gondoskodó és szerető anyát és a bölcs asszonyt. A család, és az otthon patrónusa, a születendő gyermekek védelmezője. Szenvedélyesen oltalmazza, és szeretettel megtisztítja azok lelkét, akik őt szólítják.
Istene: bölcsesség, harciasság, tűz, termékenység és földművelés, a családi otthon,  gyermekáldás, minden női művészet és szakma, gyógyítás, gyógyítók, a születendő gyermekek, és a védelmezés istennője
Ünnepe:
Imbolc-napja, vagy az Örömtüzek napja: Február eljén ünneplik Brigitet, amely a tavasz kezdetét és a nappali világosság hosszabbodását jelzi. A földművesek országszerte tüzeket gyújtanak a tiszteletére, cserébe az istennő végigvonul a kopár földeken, és amerre zöld köpenye végigsöpri azokat, a talajban éledni kezdenek a magvak, bő termést hozva a következő évre.
Szintén hagyomány, hogy a gyermektelen párok ezen a napon szalmából keresztetfonnak, amelyet különböző színes szalagokkal díszitenek - minden egyes szalag egy olyan tulajdonságot jelképez, amelyet a születendő gyermeküknek szánnak; ezt a bábot aztán a bejárat felé tűzik, és együtt töltik az éjszakát. Ha a bábu reggelre leesik, vagy eltűnik, az azt jelenti, hogy az istennő meghallgatta az imájukat, és hamarosan gyermekük fog születni.

Taranis: Szakállas óriás képében megjelenő viharisten. Fegyverei a villámok.  Jelképe a napkerék, napkorong, villám, spirál. Melléknevei a Mennydörgő és a Villámszóró. Ő a mennydörgés és a tűz ura, teremtő és alvilági isten. Csodafegyverei az elemi erők tiszteletét mutatják.

Branwen: A szerelem és szépség istennője, Brighid féltestvére, Dagda leánya. Rendkívül szeszélyes és bohó istennő hírében áll, akinek több szent állata is van: tisztasága miatt a galamb, kecsessége miatt a hattyú, termékenysége miatt a nyúl.
Ünnepe:
Branwent az év minden szakában ünneplik követői; Papnői azon rendek egyikébe tartoznak, akik nem tartanak cölibátust - sokszor éppen ők üzemeltetik a bordélyházakat, ahol a nagy lakomák során erotikus táncot lejtettek

Liyr: A tenger és tengerjárók, viharok, tengeri időjárás, termékenység, vitorlázás, időjóslás, művészetek, kereskedelem, kereskedők, újjászületés tartoznak a fennhatósága alá.

Argona: A Mészáros. Ő a háború sors és halál istennője. A dögevő varjú a kedvenc álcája. Megfelelő istenség az erős, független embereknek, különösen azoknak, akik a harcosok útját járják.

Tolvaj Céh

– köszönjük winnie-nek a segítséget -

Már az idők kezdete óta léteztek olyanok, akik késztetést éreztek arra, hogy letérjenek az istenek által megszabott nyílegyenes ösvényről, hogy aztán egy éles bal kanyart véve, életüket nem éppen becsületes munkával tengessék.
Voltak olyanok is, akik meglátták az üzletet ebben a becstelenségben s kényszerből vagy épp kedvtelésből a tolvajlás útjára léptek. Aglanirszerte találkozhatunk hivatásos tolvajokkal (Melyik magára valamit adó gazember ne hallott volna a méltán hírhedt Zsebmetszőről?!), és olyanokkal is, akiket csupán az elkeseredés sarkallt efféle alantas tettekre. Néhány zsivány zsoldoscsapatokba tömörül, vagy egyedül járja a vidéket, hogy szabadúszóként a legtöbbet leakaszthassa az idegenek övéről.
Főleg Berith sötét vidékein sokan álltak közönséges banditának, de voltak olyanok is, akik a szervezett bűnözés útjára léptek. Nehéz lenne megmondani, hány tolvajcéh folytat üzelmeket a Királyságban; a céhek közti kommunikáció nem túl nagy erényük.
A legjelentősebb tolvajcéh a főváros földalatti csatornarendszerének rejtekében működik, bizonyítva hogy még a legszikrázóbb erődök mélyén is ugyanúgy gyökeret ver a sötétség. A szervezet nagy múltra tekint vissza, ám ennek ellenére a mai napig ugyanolyan nehéz kiirtani, mint a csatorna másik ügyeletes lakóját. Hiába kutatták át a főváros mélyét, a városőrség minden igyekezete ellenére, szinte lehetetlen rábukkanni a céhre (kivéve, ha az ember tudja, hogy hol keresse). Miután vízelvezető rendszer első tervrajzai végérvényesen eltűntek a királyi archívumból, Rheya mérnöki csodája egyúttal megmentője is lett a bűnszövetkezetnek, ami azóta is gőzerővel okoz fejfájást a Királyságnak.
A tolvajcéh élén az úgynevezett nagymesterek állnak, kivételes képességű zsebmetszők, akiket egy rangidős tolvajokból álló kör választ meg a céh működéséhez nélkülözhetetlen pozíciókra. Hagyományosan négyen képviselték a címet, ám az elmúlt években létszámuk három főre redukálódott, hiszen a Céh nem tolerálja, ha bemocskolják a hírnevét a nyilvánosság előtt....
Nem sok történet szól arról, hogy egy nemesember zsebesnek áll, ám Piperkőc kész volt otthagyni az fényűzést egy kis kaland kedvéért. Na, persze csak részlegesen, hisz' ideje zömében kapcsolattartóként működik Rheya vagyonosabbjai és az alvilág között. Jelenléte a felsőbb körökben s országon át ívelő besúgóhálózata sok esetben könnyíti meg a céh tevékenységét. A bűnszövetség vezetőinek legidősebb alakja Bűvész, a mágus, akinek varázsvérűségét a Begyűjtők sohasem tudták kiszagolni. Ravasz vén róka, hatalmas és tapasztalt varázsló hírében áll. Generális a maga harmincöt évével a nagymesterek legfiatalabbika, ám kétségkívül a legnagyobb koponya mindközül. Ambiciózus és alávaló, éleslátásával és ezzel megegyező becstelenségével sok-sok aranypénzt hozott már a tolvajcéh konyhájára. A hierarchiában a nagymesterek alatt helyezkednek el a rangidős tolvajok, őket követik a céh teljesjogú tagjai, s a ranglétra legalján állnak a zöldfülű, próbaidős zsebesek.

Tolvajok istenei: Kisebb istenségekről beszélünk, akik nem túl nagy körben ismeretesek. Néhány vallásos szöveg egy istenként ábrázolja őket, mást tájakon külön istenségekként tisztelik személyüket.

Ez a nevem. -A titkot tudója. Birtokolja a kulcsot, ami minden zárat kinyit, titok nem maradhat előtte felfedetlenül, a kézben kulcsot tartva ábrázolják.
Ez a nevem. - Az éjszaka istennője, a sötétség leplét viseli, elrejti, és könnyed léptekkel ajándékozza meg a kegyeltjeit.
Ez a nevem. - Jó kedélyű istenség, szélhámosok és szemfényvesztők istene.

Sustugriel Gyermekei

jelenlegi vezetőjük: Avena Caerydan
 

Sustugriel egy démon – mágiát és familiáris szellemeket ad, de mindezt nem ingyen teszi. A tőle származó mágiának köze sincs a természetes eszenciához, ami az igazi mágusok legfőbb ismérve. Sustugriel gyermekei sok szempontból rendhagyó boszorkányok, akik lehetnek férfiak, vagy nők egyaránt. A titkos boszorkányrend sok idővel ezelőtt született, Tritón egy jelentéktelen kis városában, Skyllában. Alapítója egy különös kalandozonő, Aralea Longhorn volt, akinek nemesi származása ellenére idegen volt az unatkozó udvarhölgyek élete. Rátermettsége és kalandozó vére nem hagyta nyugodni egy pillanatra sem. Egy régi könyv lapjain talált rá a Sustrugriel megidézéséhez szükséges varázslatra, és hiába volt a könyv lapjain lejegyezve egy sor figyelmeztető üzenet, a lány végrehajtotta a litániát, s bár nem mágiával a vérében született, cselekedetéért Sustugriel hatalommal ajándékozta meg. Arról nem szól a fáma, hogy mi minden történt ezután, de Aralea lett az első Nagyasszonya, aki rendületlenül gyűjtötte a követőket frissen meglelt Urának.
A Sustugriel Gyermekei a mai napig egy titkos rend; Tagjai mindig nagy bizalmatlansággal viseltetnek a kívülállók és a leendő tagok felé – utóbbiaknak számos próbát kell kiállniuk azért, hogy a végül a Nagyasszony elé kerülve megjutalmazzák őket a kitartásukért. Fontos tudni, hogy Sustugriel követői nem született mágusok, de mind fogékonyak a mágiára. Míg a Mágusok a saját életerejükből, és a természetes adottságaiból adódóan képesek a varázslatok végrehajtására, addig a boszorkányok tulajdon környezetükből szívják el az erre szükséges energiát, amely képességgel maga a démon ruházza fel őket. Minden hónapban, amikor a Hold a legmagasabban jár az égen különös rituálékat végeznek; összegyűlnek az erdőben, tüzet gyújtanak és meztelenül táncolnak a fényében, miközben Urukat éltetik. Évente egyszer, mielőtt még a földbe elvetnék a magokat, a bőséges termésért, vagy a gyermekáldásért véráldozatot mutatnak be Sustugrielnek, amely lehet egy nem rég született állat, vagy akár ember is… Attól függ mekkora a kívánság.
Rituáléik között nem ritkák a szerelmi mágiák; oldás, kötés, bájitalkeverés, amelyet szívesen bocsájtanak áruba elfelejtvén megemlíteni, hogy minden varázslat megköveteli az árát – mondjuk, hogy a varázslat alá vont fél a keblében felgyulladó szerelem hevében megfojtja azt, aki a varázslatot kérte, vagy éppen elsőszülött gyermekük lelke magát az Sustugrielt illeti majd.
Sustugriel nagy lélekgyűjtő hírében áll; Minden boszorkány, akit a kegyeibe fogad úgy adózik számára, hogy lelkük az Árnyékvilág helyett Urukhoz tér meg. Sustugriel senkit nem enged el azután, hogy karmát már a húsába mélyesztette…
A tanoncok az idősebb boszorkányoktól (akit Mesternek szólítanak) tanulnak, kezdetben csak ráolvasni és bájitalokat készíteni; Csak aztán válnak teljes jogú taggá, hogy a Nagyasszony meggyőződik rátermettségükről, de a végső döntés a démoné;
- ha elfogadja a felkínált újoncot, akkor vele hál, megajándékozva Őt a nagyobb erőkkel; ekkor kapják meg a familiárisukat egy állat képében (rendszerint valami kisebb emlős, vagy kétéltű), akit aztán nekik kell táplálniuk
- ha alkalmatlannak ítéli, végez vele és azon nyomban elrabolja a lelkét.
A boszorkányok voltaképpen minden varázslatot használhatnak, ami hatalmukban áll (repülés, tárgyak lebegtetése, néha láthatatlanná válás), de ügyelniük kell rá, hogy fedhetetlenek maradjanak.
A rend tagjai egy kecskefej medált viselnek magukon, hol a nyakukba, hol a csuklójukra kötve.

Istenük: Sustugriel a démon – alakváltó, aki olyan formában jelenik meg, amely éppen neki tetszik. Szívesen bújik egy fekete kecske bőrébe.

A bestiárium összeállításában a Dungeons and Dragons Szörnyek Könyve volt segítségemre!

Aboleth: A Tritón tenger egyik leggusztustalanabb teremtménye.Undorító, halszerű kétéltű, amely a tengerben él. Leginkább őskori halhoz hasonlít, hossza úgy húsz lábnyi,  zömök feje mögül tíz csáp tekreg elő, amelyek egyenként tíz lábnyi hosszúak.Érdes bőre kékeszöld, az oldalán narancsságra foltokkal. Roszaszín hasa az angolnához hasonló szájjal kezdődik, és négy vörös szemben végződik. Ha veszélyben érzi magát, vagy a tojásait, azonnal támad; Hosszú, nyálkás csápjaival csapkod, amelyekkel méreggel teli nyálkát jutat ellenfele testébe.

Álsárkány: A birodalom sok pontján (vadonban, távol az emberektől) megbúvó apró, félénk teremtmény. Az álsárkány pici, játékos tagja a sárkányok népes családjának. Leginkább kicsinyített sárkánynak néz ki, színe vörösesbarna, vagy mélyvörös. A pikkelyei kemények, a fogai és szarvai élesek. Az álsárkány farka úgy két láb husszú lehet, szinte kétszerese testhosszának, tüskés és nagyon rugalmas. Állati hangok kiadására is képes, mint pédául a dorombolás, sziszegés, halk nyüszítés, vagy morgás. Az álsárkány ritkán halálos ellenfél, de harapása elég kellemetlen. Nehezen bízik meg az emberekben, de nagyon ritkán előfordul, hogy a társául szegődik valakinek.

Árny: A Berith vidék gyakori lakója. Testetlen, élőholt teremtmény.Az árny az élő sötétség teremtménye, egyformán gyűlöli a fényt és az életet. Érintése a nemlét fájdalmas hidegét hordozza, és így veszélyes ellenféllé tesz. Ahogyan a neve is mutatja, külsőre pusztán árnyékbak tűnik. Tőbbé-kevésbé humanoid formájú, sötét vagy félhomályos helyeken észrevehető. Természetes ellensége mindennek, ami él.

Bányarém: Taranis földalatti járatainak eme lakója intelligencia nélküli bestiának látszik, de valójában egy hihetetlenül gonosz teremtmény. A hüllőszerű szörny tartása görnyedt, a végtagjai hatalmas karmokban végződnek. A feje olyan, mint egy nagy csó, vonások nélküli simaságát csak a nagy füle, és kerek, formátlan szája bontja meg. A bányarém fülei összetett felépítésének hála a hangoknak olyan széles skáláját képes érzékelni, amit az emberek nem. A hallása segítségével tesz mindent, vaksága nem akadályozza a vadászatban sem. Csőszerű szájából különféle hangenergiákat képes kiadni, és gondosan fókuszálni azokat egy-egy célpontra. A pusztító energiákkal akár egy kőfalat is lerombolhat.

Csontváz: A bárhol előfordulhat, hiszen egy nekromanta mágus könnyedén szerttehet ilyesmire. Mágikusan mozgatott csont, amely nem rendelkezik önálló akarattal, pusztán mestere parancsait követi. Öltözete a saját valaha volt ruházata és vértezete, valamint rothadó maradványai. Üres szemgödreiben tűhegyni fény ég.

Csoszogó: Arduinnai rengeteg lakója. Kívülről a csoszogó rothadó növények halmára emlékeztet. Viszonylag intelligens növénylény. Ragadozó növényként nagyon csendes, és természetes környezetében szinte észrevehetetlen. Gyakran csak ki kell nyúlnia az áldozatért, amikor türelmesen várakozva megtelepszik a bozótosban, és a zsákmány szinte egyenesen a karjaiba sétál. Könnyedén átel a vizen, és állítólag éjszaka bekúsztik a gyanutlan utazók táborába is.A csoszogó két hatalmas, indaszerű végtaggal ragadja és szorítja meg ellenfeleit.

Démonok: Leggyakrabban az elhagyatott Berith vidékeken fordulnak elő, de találkoztak már démonokkal az ország belső szegmenseiben is. A démonok az Árnyékvilág, a legteljesebb káosz és gonoszság síkjának lakói. Ők a legerőszakosabb, a legkapzsibb és legperverzebbek minden pokoli teremtmény között. Sok démon nem elégszik meg saját hatalmával, ez okból és puszta szeszélyből intelligens lényeket környékeznek meg, hogy eltorzuljon a lelkük és hasonlatos legyen az övékhez.Sokféle démon létezik, eddig még senki sem írta össze minden fajtájukat.

Driád: Kivételesen szépséges fatündér, akit a legnagyobb erdőségek mélyén lehet fellelni. A kalandozók számára néha hasznos információk forrása lehet. A lény még a többi erdőlakó számára is misztikus teremtménynek tűnik. A megbomlott elméjű driádok jóképű tünde és ember férfiakat csábítanak el, és fognak el. A driád külsőre tünde nőnek látszik, szemei erőteljes színűek, leginkább borostyán, lila vagy smaragzöldek. A bőre és a haja színe az évszakokkal együtt változik. Tavasszal és nyáron a bőre enyhén bronzos tónusu, a haja tölfa levelének zöldjében pompázik, ősszel pedig aranysárgára vagy vörösre változik, bőre pedig kifakul. Télen a haja, és bőre egyaránt kifehéredik. A driád szégyenlős, intelligens és erőszakellenes. Megveti a harcos, ha teheti elkerüli. Minden driád életereje egy közönséges fában van megkötve, ezért háromszáz méternél távolabb nem szakadhat el tőle.

Éjboszorka: A Berith lakója. Könyörtelen és kényszeresen gonosz. Az éjboszorka az alsóbb síkokról származik, amelyeknek lakói éheznek az élő húsra és az ártatlan lelkekre. Külsőre először iszonytatóan ronda ember-nőnek tűnhet. A bőre kékeslila, mintha egyetlen hatalmas zúzódás borítaná el az egészet, számtalan var, hólyag és fekély tarkítja. A haja hollófekete, és töredezett fogai olyan veszélyesek, mint egy oroszlán agyarai. A szemei izzanak, mint két felhevített széndarabb, és halovány vörös színt árasztanauk magukból, ami a  szóbeszédek szerint a bennük rejlő gonosz kisugárzésa. Varázsereje van, és elég intelligens ahhoz, hogy emberi nyelven szóljon.

Fadémonok: Időnként életrekelő, gyilkos temészetű fák a rengeteg mélyén, melyek gyökereikkel béklyóba fogják áldozatukat, majd agyonnyomják vagy szétmarcangolják őket.

Főnix: A főnix mitikus tűzmadár. Legismertebb leírása szerint a főnix gyönyörű vörös-arany tollazatú hím madár, mely élete végén fahéj-ágacskákból fészket épít, meggyújtja, és vele együtt porrá ég. A hamvakból ezután egy új, fiatal főnix születik. Éneke mágikus erővel bír: úgy tartják, hogy bátorságot önt a tisztaszívűekbe, és rettegéssel tölti el a gonoszokat. A főnix könnyének gyógyító hatásai vannak.

Gnóm: Bárhol felbukkanhat, néha még az emberi városokba is bemerészkedő aprószerzet - nagyon ritkán lehet találkozni velük, mert mára csak néhány tucatnyi él belőlük. Fáradhatatlan felfedező és feltaláló. Egyaránt tehetsége vam a szemfényvesztéshez és az alkímiához. A nőre sötét bronzszíntől a fák barnájáig terjed, a haja szőke, a szeme színe a kék árnyalatait veszi fel. Rendszerint bőrbe, vagy földszínű ruhákba öltözik, amelyeket bonyolult himzésekkel, ékszerekkel díszit.

Griff: A griff vagy más néven griffmadár egy legendás mitológiai állat, amelyet oroszlán testtel, sas szárnnyal és fejjel. Ahogy hagyományosan az oroszlánt tekintették az állatok, a sast pedig a madarak királyának, úgy a griffet is különösen hatalmas, fenséges állatnak, minden teremtmény urának tartották - nem véletlenül lett Ő a Sagramourok címerállata. Leginkább a magaslati, sziklás vidékeket kedveli, de számuk az évek alatt úgy megcsappant, hogy manapság csak elvétve botolhat beléjük az ember.

Halla: A halla az tündék szent állata. Méreteit tekintve nagyobb egy átlagos szarvasnál. A bikák szarva szerteágazó, és annyi ágat növeszt, ahány éves az adott állat. Szőre fényes, fehér vagy nagyon világos szürke. Szemei feketék, melyek mélyéről évszázados bölcsesség sugárzik. A tündék úgy tartják, hogy a hallák valójában tudnak beszélni, de túlságosan is okosak ahhoz, hogy megtegyék. Az állat elpusztítását hatalmas bűnnek tartják.
A halla a tündék mindennapi életében is részt vesz. Néhány szelíd példány a táborban is előfordul, és éppúgy használják őket teherhordóként, és hátasként, mint a lovakat. Fontos megemlíteni, hogy sosem fognak be hallákat - a legenda szerint mindig a halla választ magának gazdát, nem pedig fordítva. Nagy tisztességnek számít, ha valakit egy eféle szent állat társául fogad.

Hidra:  A hidrák különös lények, egyesek elképzelése szerint a sárkányok egy elfeledett fajába tartozik. Jellemzője hogy egynél több feje van, a legtöbb esetben három, de léteznek öt, illetve hétfejű példányok is - minden esetben páratlan számban nőnek. Szárnya nincs, így repülésre képtelen. Nincsenek pikkelyei, ezért kézi fegyverekkel is sebezhetők, de fejük levágás után visszanő. A legendák szerint a fejét tüzes vassal kell levágni hogy ne tudjon újranőni. A sárkányoktól eltérő módon nem tűzet hány, hanem bénító, égető savat köp. A hidrák általában mocsarakban, vagy tengerekben élnek. A mocsári hidra színe fű zöld, mély zöld, barnás zöld, míg a tengeri hidráé általában kékeszöld.

Kíméra: Három feje van: elöl oroszlán, középen (a hátán) kecske, hátul (farok helyett) kígyó (egyesek szerint sárkány), és lángokat okád. Úgy tartották, hogy megjelenése vihar, hajótörés, vulkánkitörés vagy más szerencsétlenség előjele. Veszedelmes teremtmény, és szinte leggyőzhetetlen. Leginkább a Berith vidék eldugott szegleteiben tanyázik.

Kraken: A kraken, vagy más néven Leviathán, tengeri mondák szüleménye. A lény egy hatalmas fejlábú több szemmel. Ha valaki belenéz a szemébe, a kraken irányítása alá kerül. A hiedelem szerint hajókat támad meg. Mivel zöld szemei vannak, a hajósok utazás során irtóztak a zöld színtől.

Lidérc: Tulajdonképpen több, egymástól bizonyos fokig megkülönböztethető és több esetben területileg is elkülönülő lény gyűjtőfogalma, amelyek azonban egy vagy több ismérvük révén összefüggnek egymással. Nem világos, hogy az egyes alakok eredete mennyiben volt közös. Olyan szellem, amely tüzes fénnyel, zavaros lángocskával száll végig az éjszakában. A néphagyományban a lidérc számos kultúrában megjelenik, akár ugyanolyan formában akár feltűnően hasonlóan. Néha legendákban, de a leggyakoribb a régi vallások legendái szerint találkozhatunk velük.

Lidércfény: A lidércfény, mely a mocsár felett halványkék fénnyel imbolyog a legendák szerint arra hivatott, hogy a biztos halálba csalja az óvatlan utazót.

Sárkányok: Leginkább a Taranis vidékén elterjedtek, de néhány alfajuk az ország más pontján is elboldogul. A nőstényeik általában nagyobbak és agresszívebbek a hímeknél. A sárkánybőr, - vér, - szív, -máj, -szarv és -agyar igen keresett cikkek a sötét körökben, nem beszélve a tojásokról. A sárkányok családjába több alfaj sorolható; léteznek egészen apró, de igen méretes példányok is. Testüket rendszerint durva pikkely borítja (egyes elbeszélések szerint léteznek tollas változatok is!). Sok egyed hátán borotvaéles taréjsor fut végig, farkuk általában nyílhegy alakú tüskében végződik. Fő táplálékuk a szarvas, és a hegyikecske, de néha nagytestű kutyákat, sőt szarvasmarhákat is elragadnak. Nehezen elpusztíthatóak, és manapság már csak elvétve lehet találkozni velük, de jajj annak, aki véletlenül betéved egy sárkány vadászterületére. A legendák szerint szívesen rabolnak el ártatlan szűzeket, hogy aztán a barlangjukban tartsák fogva őket - ez részben igaz is, de csak ritkán hagyják életben áldozatukat.

Télfarkas: A Taranis és általában a hideg területek veszélyes ragadozója. Ritkán hagyja abba a zsákmány üldözését, amíg nem kényszerítik rá. Szaglása, mint a legtöbb farkasnak kíváló, ami lehetővé teszi, hogy akár a friss hó leesése után is követi a kiszagolt prédát. A télfarkasok jóval intelligensebbek az átlagos farkasnál, és néha társul a fagyos vidékek gonosz légnyeivel. Nagy, fehér farkasnak tűnik, jegeskék szemekkel. Teshosszuk úgy nyolc lábnyi, marmagasságuk négy és fél lábnyi.

Troll: Általában a Taranis környékén lévő elhagyott bányákban tanyáznak. Zömök, közepes formátlan kétlábú. Teste  szabélytalan gömb. Hihetetlenül erős, a legtöbb ellenfelét péppé zúzza. Az alsó állkapcsából a vaddisznőéhoz hasonló agyarak növekedtek, és lógnak ki a húsos ajkak közül. A többi foga apró, olyan, mint a sertésé. Szemei picik, orra kicsi. A füleik gyakra féloldalasak, egyik nagyobb, mint a másik. Rendszerint szörmékbe, rongyokba öltözködik, mivel ritkán fürdik, rendkívül büdös. Hajlamosak sziklákkal, kövekkel dobálózni. Roppant primitív teremtmények, akik csak egy-egy szó erejéig képesek emberi nyelven szólni, általában morognak.

Aglanir egy éve 356 napot számlál, kivéve a szökőéveket. A Közös Naptár mindenhol ismert (a Berith-en csupán elszórva, inkább falusi vagy akár házi szinten is saját napszámlálást alkalmaznak) és használt, ám a Taranis rideg tájain valójában a birodalmi négy helyett (tavasz, nyár, ősz, tél) leginkább csak a nyár és a tél kergeti egymást, míg a Tritón-mentén havat alig látni, ellenben két nedves évszak és két száraz, egy-egy meleg és hideg is akad, így az ott élők a Közös Naptár mellett a sajátjukat is használják.
A négy évszak három-három hónapra oszlik; ezeknek a Közös Naptárban nincs külön megnevezésük, csupán az Újesztendőtől kezdve számozzák őket, a különböző tájakon megnevezéseket is kaptak attól függően, az ott élőknek mit jelentenek; ezekről bővebben lentebb lehet olvasni.
Minden hónap 30 napból áll. Az ötödik és a hatodik hónap között akad három nap, melyeket nem jeleznek a hét napjainak neveivel (hétfő, kedd, szerda, csütörtök, péntek, szombat, vásárnap), és nem is tartoznak egyik hónaphoz sem, bár a tavasz végét jelzik, s minden napját Dagdának szentelik; úgy tartják, ezeken a napokon alkotta mindazt, mit ma a világon látni lehet.  Az első a Születés Napja, a második a Teremtés Napja (mely Dagda hivatalos ünnepe), a harmadik pedig az Elmúlás Napja; minden negyedik esztendőben ezután következik egy úgynevezett Mindenség Napja, a másik hárommal együtt ez is ünnepnapnak számít.