Belső
Pozitív: imádja a fekete-humort, vidám alaptermészetű, kalandkedvelő és vakmerő, bizonyos mértékig kíváncsi, tehetséges harcos, segítőkész

Negatív: kéretlenül szókimondó, lobbanékony, faragatlan, iszákos, néhanapján túl merész, sokszor nem tanul a saját hibáiból

Külső
Talán nem túloz az ember, ha azt mondja rá, hogy alacsony. Mi mást is mondana, hiszen egy törpről beszélünk az istenek szerelmére?! Száznegyvenhét centiméteres magasságával tényleg nem emelkedik senki fölé, ellenben öblös, törp-akcentust hordozó hangjával még a legzajosabb forgatagot is túlordítja. Termete miatt alkata inkább tömzsi, ám kifejezetten izmos és harcedzett. A törpökre jellemzően sokkal jobban bírja a fizikai megpróbáltatásokat, na és a hideget is. Haja sötétbarna zuhatag, amit a praktikusság kedvéért általában összefog, vagy fonatban hord. Szemei vidáman, kékeszöld árnyaltban csillognak, főleg ha valamiféle alkohol is kerül az asztalra. Szinte mindig magával hordja rézből készült, üllőre emlékeztető medálját, ami eredeti, ha nem is az igazi családjára emlékezteti.

A nyelvek szerint isteni közbenjárás volt az, ami a Brant házaspárral történt, amikor az egyik szolgálatban lévő katona egy csecsemővel a karján állított be a családhoz. Ernest és Talia Brantet hosszú évek óta elkerülte a gyermekáldás és már csak az istenek irgalmában reménykedhettek, amikor megtörtént a váratlan. Az őr elmondása alapján, szolgálat közben találták a gyermeket a közeli erdőben. Csodával határos módon: épen, egészségesen. Két dolog utalt a baba eredetére: egy míves, ércből készült nyaklánc, és egy ’Gwynnan’ névvel ellátott kendő.
Branték öröme nem is lehetett volna felhőtlenebb, ám hamar rá kellet jönniük, hogy a kislány nem olyan, mint a többi gyermek. A gyanú fokozatosan vált igazsággá, mikor Gwynnan tizenéves korában teljesen megállt a növésben. Az gyermekévek elmúlásával, a pár sejtelme beigazolódott: lányuk minden bizonnyal törp származású.
A rossz pletykákkal ellentétben a hír nemhogy megrengette, inkább megerősítette a család már így is szoros kapcsolatát, sőt anyja és apja egyenesen büszkék voltak gyermekük különleges származására.
A família tagjai szerény életterük ellenére boldogan éltek, nem szenvedtek semmiben hiányt, ám a sors kegyetlen úr. Nem sokkal Gwyn tizenötödik születésnapja után édesanyja egy hideg, hóviharos éjszakán ágynak esett, és az amúgy is gyenge fizikumú nő nem élte meg a hónap végét.
Ernest teljesen összetört, és még többet dolgozott a környező bányákban, csak ne kelljen szembenéznie a szörnyű igazsággal. A háztartás súlya Gwynre nehezedett, aki minduntalan ellentmondott apjának és inkább a hegyek vadjait hajkurászta és sárkánylesre ment a barátaival, mintsem a ház körül tevékenykedjen.
Egy bányabaleset után Ernest úgy döntött, hogy energiáját új, kevésbé veszélyes célokba öli, így elhatározta, boltot nyit Ansarban. Az üzlet kínálata szerény, de még így is egyszerűbbé teszi a szegényes település napjait.
Ahogy nőtt, Gwynnant egyre inkább érdekelni kezdte a fajtája múltja. Főleg a hadviseléssel kapcsolatos múltja. Szinte mindennapos látogató volt az Ansarban lakó néhány törp otthonában, hogy kielégítse kíváncsiságát a témával kapcsolatban. Ezek után pedig a település katonáit „terrorizálta” véget nem érő gyakorlási vágyával. Nevelőapja, látva lánya rendíthetetlenségét az ügyben, egy idő után feladta a próbálkozást, hogy akár meg is próbálja lebeszélni.
Hiába emberek között nevelkedett, Gwyn nem vesztett sokat jellegzetes törpségéből. Nevelőapja rosszallása ellenére kéretlenül iszik, és átkozott jól harcol. Kicsi törpként mindig abban reménykedett, hogy egyszer a Dagda-erőd híres harcosa lesz, ám idővel letett az álmáról, és édesapja üzletében segédkezett, illetve vadászta le a napi betevőt a környező hegyekben.
Manapság az emberfia nem mindig találja Gwynt Ansar környékén, hisz’ a lány szívesen csatlakozik zsoldosként minden expedícióhoz, ami Taranis hegység csúcsai irányába, vagy netalán Aglanir más vidékei felé veszi az útját.