Belső
Pozitív: barátságos, megbízható, segítőkész, jól informált, álmodozó

Negatív: sértődős, hiszékeny, őszinte, kíváncsi, olykor figyelmetlen

Külső
Arwathil egy bájos teremtmény. Magassága csaknem meghaladja a 180 cm. Testalkata karcsú de izmos. Mozgása olyan kecses akár egy szarvasé. Ha valaki esetleg a közelébe tud jutni máris felfedezheti,
hogy igazak a tündékről szóló mondák. Bőre hamvas, haja hó fehér, smaragd zöld szemei csak úgy kápráznak, ajkai pedig mint egy jól megtermett barack.
Ruházata alkalmazkodott az erdei kultúrához. Eleinte majdhogynem mindenki hosszú, elegáns szoknyákat hordott, de az idő múlásával ez a hagyomány elhagyatottá vált. Így döntött ő is úgy, hogy praktikusabb öltözéket alakít ki magának. Egyszerű hosszú ujjú felsőt, egy szőrme mellénnyel,
valamit nadrágot és bőrből készült csizmát hord.Különlegesség talán még az lehet, hogy egy érdekes madár tollából készült fülbevalót hord a jobb fülében amit egy kalandja során talált. A bal fülében pedig egy törpkovács által készített toll és lánccal díszített fülbevalót hord. Ezt még anyjától örökölte meg. A hangja kedvesen csengő.

Arwathil az Harmadik kor közepén született. Már a
születési körülmények is nehézséggel kezdődtek. Apját megölték miközben feleségére vigyázott szülés közben. A Lidérckirály emberei törtek rájuk. Az
asszonyt és a pár perces csecsemőt túszként magukkal vitték, hogy majd
rabszolgát faragnak belőlük. Malwen állapotát kihasználva és folyamatos
fenyegetés és zsarolásnak köszönhetően a lánya érdekében mindent megtett amit csak kívántak tőle. Amikor a tündék, törpök és emberek összeálltak akkor csillant fel egy remény sugár. A bandát ahol Arwathil és anyja volt fogságban elkapták egy emberekből és tündékből álló csoport. De még mielőtt a gyermek és az anyja megszabadultak volna tőlük egy mágus elátkozta Malwen-t. Ekkor még nem sejtette senki mi történt, vagy legalább is nem foglalkoztak vele annyira. A csecsemőt és Malwen-t biztonságos helyre vitték, még le nem csendesülnek a kedélyek. Hónapokba, évekbe tellettek. A kicsi csecsemőből lassacskán játékos gyermek lett. Anyja betegségei ekkor jelentkeztek előszőr. Szúró fájdalmak a mellkasban, olykor ájulás és szédülés. Lány semmit sem sejtett, de érezte valami nincs itt rendben. Mivel már elég nagy volt, hogy hosszabb utakat megtegyenek ezért a csapattal neki indultak , hogy vissza térjenek az otthonukba, Arduinnai rengetegbe. Gyakran még ilyenkor is bujkálniuk kellett, hogy a
Lidérckirály emberei nehogy rájuk találjanak. Egy ilyen bujkálás során
talált rá a kicsi Arwathil egy furcsa madár tollára. Anyja, ebből fülbevalót csinált neki. Újabb évek teltek el mire elértek a rengetegbe.
De itt még nem voltak teljes biztonságban. Vesna városába igyekeztek, majd csak akkor döbbent rá a csoport , hogy nincs többé a város. Mindenhol romok hevertek. A városban akadtak még túlélők. Arwathil felcseperedett, fiatal, gyönyörűséges leánnyá nőtte ki magát. Anyja ekkora már annyira beteg volt, hogy az ágyból nem tudott már felkelni. A lány mindent megtanult a gyógyításról, a gyógynővényekről. Malwen a halálos ágyá mondta el a lányának, hogy mi történt még kicsi volt, és a kezébe adta az Ő régi fülbevalóját. Arwathil évekig gyászolta családját, és felesküdött rá, hogy segíteni fog minden betegen és rászorulón.