Belső
Pozitív: független, magabiztos, kitartó, merész és bátor, ragaszkodó, ravasz, lendületes, gyors, racionális

Negatív: vaskalapos, alattomos, manipulatív, hazug, önhitt, szarkasztikus és cinikus, birtokó, rideg, érzéketlen, erőszakos, hedonista

Külső
Dolven Odhron szigorú megjelenése már az első pillanatban arra ösztönzi a legtöbb embert, hogy tegyen egy lépést hátra. Majd' kétméteres termete, széles vállai, és jegesen szikrázó kék szemei tekintélyt parancsolnak, amit a bőrváltó egyébként is elvár. Külseje inkább emlékeztet egy marcona medvére, mint egy könnyedléptű farkasara.
Haja sötétszőke, amit két oldalról leborotváltak, de a feje tetején hosszúra hagytak; Így fonata egészen a háta közepéig ér. A szabadon maradt részeken, különös vonalak rajzolódnak ki, első ránézésre nem ábrázol semmit, de ha az ember közelebbről megtekinti a tetoválásokat felfedezhet ezt-azt. Dolven karakteres arcát tovább szigorítja a szakálla a kusza szálaival.
Öltözködése a természet gyermekeihez mérten egyszerű. Általában könnyű bőrvértet visel, amiben egyszerű mozogni. Ehhez társul a csizma, és a köpeny, amennyiben hosszabb küldetésre készül. Úgy tartja, hogy a férfi ékszere a fegyvere, így a kardján és csatabaltáján kivül nem hord magánál semmi csillogót.
Mozgását tekintve halk, léptei méretéhez képest könnyűek, de harcra kerűlve a csapásai kíméletlen erővel törnek az ellenségre.
Hangja mélyen zengő, már-már morgolódó.
A másik alakja, a farkasé; Robusztus termetű, viharszürke fenevad, amelynek a szeme ugyanolyan alattomos kék színben ragyog, mint Dolven emberi alakjáé.

Dolven egyik őse az elsők közül való, akit a Belső Kör befogadott. Hosszú nemzedékek sora óta szolgálják hűséggel a klánt, és a Nemzetségfő családját - megérdemelt bizalmat élveznek a törzsben, amellyel csak nagyon ritkán élnek vissza.
Dolven apja a törzs nagytiszteletben álló harcosa volt, míg anyja egy egyszerű, külhoni szajha; Ura egy fosztogató hadjárat után hozta magával, és tette asszonyává. Két fiút, és egy leányt szült neki; utóbbi ölte meg az asszonyt, még a szülőágyon, hogy két nap elteltével maga is kövesse anyját az Árnyékvilágba. Innentől kezdve a fiúk élete még keményebb szakaszba lépett, hála apjuk vasszigorának, aki mindig is nagy elvárásokat támasztott gyermekeivel szemben.
Dolven volt az idősebb, az első rangú, különösen azután, hogy kiderült, öccse semmit sem örökölt a bőrváltó génekből - a későbbiek során sem ajándékozták meg a keggyel, mert nem tartották rá érdemesnek, amiért mindig is egy kicsit irigyelte a bátyját, de összetartásukon nem változtatott. A mai napig jó testvérek, akik közel állnak egymáshoz.
A fiúkat már kisgyermekkorban úgy nevelték, hogy hasznos részei legyenek a törzs életének. Dolven nagy termete miatt leginkább a harci technikák kitanulásának hódolt, míg Daven a felderítésben jeleskedett. Megszokták a nomád életet, hogy soha nem töltenek sehol hosszabb időt. Dolven a maga harminc esztendejével is sokat tapasztalt már vándorlásaik során, aminek hála félelmetes harcos hírében áll; Mind emberként, mind pedig farkasként. Kedveli a harcot és a rablást, amelyet akár kedvtelésből is űz. Kamaszkorától kezdve részese a falvak fosztogatásának, és felperzselésének. Kezdetben nehezére esett, de mára már az élvonalban küzd vállvetve a társaival. Megtanulta, hogy az életben maradáshoz időnként ölésre, és erőszakra van szükség, a kíméletesség nem az Ő fegyvere. Azonban korántsem szörnyeteg, a vastag bőre alatt, jó mélyen eltemetve vannak érzései.
Az Arduinnai rengeteg jelentős szerepet tölt be az életében, hiszen nemcsak, hogy itt született, de az anyja és kishúga hamvait is itt szórták szét. Ennél dominánsabb érzelmek is ide kötik, hiszen tizenhét esztendős korában itt ismerkedett meg a valódi szerelem testi-lelki mivoltával, köszönhetően a törzs egyik tapasztaltabb, idősebb orvgyilkosának, Sonica Ardunarnak - nem sokkal ezután a lány egy küldetés során életét vesztette, amit Dolven sosem tudott megbocsátani neki, és a megbízójának..