Drága Barátom! Ölelj meg!

- Mi? Miből gondolod, hogy részeg vagyok? Kikérem magamnak! Én nem vagyok részeg, csak innom kellett a nagy örömre, hogy meglátogatsz. Hogy, honnan tudtam? Hát Ő mondta! Furcsa egy fruska volt, annyi szent, és mennyit beszélt! Komolyan mondom barátom, azt hittem, hogy a nyelvem a szájpadlásomra ragadt, mert meg se bírtam szólalni mellette. Először azt hittem, hogy az újdonsült hercegné egyik ismeretlen társalkodónője lehet, de aztán felvilágosított, hogy Ő az admin… Mi az, hogy nem tudod, hogy mi az az admin?! Én sem tudom… Azt reméltem, hogy Te majd megmondod.

Bármi is legyen ez a fecsegő asszonyállat, aszonta, fontos az üzenet, amit át kell adnom neked, szóval nyissad ki a hallókádat, és figyelj jól;

Azon aglaniri polgárok, akik a tornán, mint nézők, vagy részt vevők megkívánnak jelenni, július idusáig fejezzék be tevékenységeiket, és induljanak meg a tenger irányába!

- Honnan tudjam, hogy mit jelentsen ez?! Örvendj, hogy ennyit ki tudtam hámozni az áradatból, amit rám zúdított. Ha meg akarod fejteni, akkor eridj a többiekkel a tengerhez, engem pedig hagyj békén! Van nekem elég bajom nélküled is; elvégre, ez az admin-nevű az én két szép szememet dicsérgette, nem a tiedét!

- Ne, ne menj el, barátom! Hát nem érdekelnek a pletykák?

Sajnálatos módon nem sokkal szolgálhatok, hiszen az országban a vizsga-nevű szörnyeteg szedi áldozatait – ezt is az a nőszemély mondta. Ülj már le, kétlem, hogy levadászhatnád eme fenevadat, ha még neki sem sikerült. Nekem elhiheted, simán halálra untatná…

Rheya alvilági figurái megsúgták nekem, hogy nagy Aeron Erthadril érkezett a főváros sziporkázó falai mögé, hogy rendre intse az egyik beszervezett kémecskét; Azt is mondják, hogy azaz álnok kis vipera a legártatlanabb bárány képében tetszeleg, és bárkit az ujjai köré csavar, ha úgy kívánja – meg se gondolnánk, hogy kiben rejtezik annyi sötétség, hogy képes elárulni uralkodóink titkait Rimadar embereinek.
A radaganok nem sok vizet zavarnak a fővárosban; Úgy tűnik, hogy szeretett királyunk nem kíván közösködni eme távoli országgal, és kínosan kerüli annak lehetőségét, hogy a nagykövet sarokba szorítsa.
Ha már a királyi családnál tartunk; Celawan herceg és meseszép hitvese végre hazatért. Úgy hírlik, hogy Earyn Sagramour nincs elragadtatva Lady Tyria szabad szellemétől, de még bízik abban, hogy megtörheti. A palota pletykafészkei az orromra kötötték, hogy nem a herceg az egyetlen, aki hamarosan házasságra lép; Az egykori hercegné lázasan keresi a megfelelő nemes urat lánya, Drusala hercegnő számára – a rossznyelvűek szerint, a törékeny rabmadár azonban nagyon is rangon alul keresné a boldogságot…

Az egyik barátom a minap, hogy szomját oltsa, betért a Daloló Szirén nevű kocsmába a Tritónnál, és képzeld kit látott ott! Maga Thane Llewellyn iszogatott nagy vidámságban két rosszarcú alakkal. A cimborám megesküdött rá, hogy kalózok voltak! Ha nem tudnám, hogy lehetetlen, azt mondanám, az a bájgúnár így akar borsottörni tulajdon fivére orra alá. Lepaktálni az ellenséggel! Micsoda merészség!
Most, hogy így szóba kerültek a Llewellynek… Van annak a családnak egy tanítója, Joran Salwyck. Elsőrendű koponya, nekem elhiheted, volt már szerencsém egy alkalommal találkozni vele. Szóval ennek a Jorannak van egy csodaszép leánykája, fiatal és zamatos, akár egy piros alma… Nem, nem szoktam én kislányokról ábrándozni! Mit képzelsz Te én rólam? No, ez a lányka, Mella, közeli barátságban áll Lady Llewellynnel, de egyesek megesküdnek rá, hogy még közelebbit szeretne az ifjú, és elesett Lord Drystannal; Szegény fiú, ha nem vigyáz, hamar azon kaphatja magát, hogy kötelességből nősülni kényszerüljön… Az asszonyoktól minden kitelik.

Azt mondják, hogy miután Lady Tyria elhagyta a Pusztát, Lord Tomas megpróbálta a bánatát ivásba fojtani; túl későn jött rá, hogy ama álnok bestia tud úszni. Nem tudom, talán még most is az asztalon hever…
Néhány nomád harcost láttak átkelni a Morrigui lápvidéken. Nem tudom, hogy mit keresnek arra, de bármit is, jelenlétük semmiképpen sem jelent jót!

Taranis sem éppen csendes, vagy nyugodt. Azt hallottam, hogy két idősebb Deatrys éppen a havas vadonban kalandozik, hogy levadásszanak valami lényt… Ne kérdezd, hogy micsodát. Nem tudom. Nem mondták.

Szörnyen kiszáradt a szám…

- Csapos! Hozz valamit! Kösz… Neked kell valami, barátom? Sosem iszol velem! Bezzeg az admin! Aszonta, hogy bánatában…

Bárhogy is mondod, esküszöm, hogy itt járt! Nem csak beképzeltem! Már megint itt hagysz? Jó, talán jobb is, ha mész – még egy korty ebből a gatyaszaggatóból, és viszont fogom látni az asztalon.

Az Istenek mosolyogjanak rád, aztán vigyázz, nehogy összefuss a vizsga nevű szörnyeteggel! Borzalmas lehet…