Drága Utazó!

Szóval még a helyén van az a ronda fejed? Már kezdtem aggódni a valagadért! Szabad ilyen hosszú időre hír nélkül hagyni a legkedvesebb ivócimborádat? Szégyelld magad! Remélem, hogy a türelmed ma is határtalan, mert garantáltan olyan híreim vannak, hogy garantáltan ketté áll tőle az a nagy füled, de előtte…

- Csapos, itókát! Hadd öblítsük le az út porát!

Mint tudod, sok jóbarátom van országszerte… Mi, mi az, hogy nem tudod? Így van biz’ az, vagy ne legyen a nevem Anders Glandir, a krónikás! Mint mondtam, sok barátom van országszerte, akik megint megsúgtak nekem ezt-azt – persze nem ingyé’.

Megszoktuk már, hogy a fővárosban zajlanak az események, de hogy ennyi minden történjék gyorsegymásutánban, az azért felettébb szokatlan. Az udvar pletykafészkei legelőször azon köszörülték nyelvüket, hogy a királyné fivére, és Lady Olwyn mily belsőséges kapcsolatot ápolnak egymással, de arra senki sem számított, hogy Thane Llewellynt kusza érzelmei egyenest haza, a Tritón partjára száműzik! Felettébb különös, hogy éppen azt követő nap hagyta el a palotát, hogy Sir Gildas Olwyn hazatért a nővérénél tett látogatásból. Talán a lovagok egymást közt egyeztek meg ebben az ügyben? A bennfentesek állítása szerint valójában a király kérte sógorát a távozásra, hogy elejét vegye a pletykáknak.
Ha ez nem lett volna elég, a következő napok újabb nem várt események törték meg az amúgy igencsak cserfes udvaroncok fecsegését! Képzeld csak el, hogy mekkorára tágulhatott királyunk szeme, amikor felismerte a falai előtt sorakozó barbár törzsek előfutárát. Azt mondják, hogy a nomádok egészen addig merészkedtek, hogy megtámadták az éppen hazafelé tartó kompániát, amely Drusala hercegnőt kísérte, és nemcsak a törékeny virágszál épségét veszélyeztették, de feldúltak egy paraszttanyát is. Lehetséges volna, hogy a jó öreg Garaf Rochwadornak megzápult az agya? Vagy talán egy másik törzs szertelenkedik a környéken… Bárcsak tudnám, barátom, bárcsak tudnám.
No, de hogy ne kanyarodjak el oly’ nagyon, történt még itt valami. Radaganok. Egy egész sereg kért bebocsájtást a főváros falai mögé, hogy tárgyalást kezdeményezzenek országunk vezetőivel. Meglepő fordultat!
Még valami! Úgy tűnik, hogy Celawan herceg végre eldöntötte, hogy szent igába hajtja fejét, és végre megnősül! A szószátyár fecskék szerint egyenesen a főnemesi Agenyr családból választotta ki a legszebb rózsaszálat, aki mint jegyese, talán a Tritón tengerhez is elkíséri majd, hogy szurkoljon számára a nagy tornán. Sokan vágynak idén az Istenek bajnoka címre, igazán kíváncsi leszek ki kerül ki győztesen ebből a küzdelemből!

Ha már a Tritónnál járunk, mint ahogyan azt korábban említettem, Sir Thane végre hazatért, bár ha hinni lehet a pletykálkodásnak, ez a lépése nem okozott osztatlan sikert az otthoni légkörben. Mindesetre, azt hiszem, ideje volt már, hogy ez a bájgúnár lovag kibújjon a húga szoknyája mögül! Talán még azt a szertelen Lady Lynetet is megneveli azt illetően, hogy ne csábítgasson szerencsétlen hadfikat. Az a bájos kis fruska igazán ért ahhoz, hogyan kell összetörni egy férfiúi szívet!

A Berith vidéken egyelőre nagy a csend, és Taranis mély bányái is üresen konganak. A rengeteg felől is csak annyi hír jutott el hozzám, hogy a Kolónia tagjai és Fael úrnő gyermekei egyre gyakrabban akasztják össze pöndörödő bajszukat. Bevallom, jó magam rosszat sejtek ezen üggyel kapcsolatban.

Nincs is kedvem tovább beszélni, és ahogy látom, Te sem maradsz már nyugton a valagadon. Eridj hát, de ne feledkezz meg rólam!

Az Istenek óvják meg azt a konok fejedet!