|
Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.
[60-41] [40-21] [20-1]
"- Sorsunk az Istenek kezében van, Markus; Ha Ők úgy gondolják, hogy a világ egyensúlya azzal lesz teljes, hogy elnyel bennünket láp, akkor kik vagyunk mi, hogy ellenkezzünk?" – Roland Ravenwood, Anders
|
"- Hogy mit gondolok róla? – kérdeztem vissza, és megköszörültem a torkomat. – Nos, minden alkalommal, amikor találkozom a herceggel, kedvem lenne letörölni az arcáról azt az álszent, behízelgő mosolyát, és úgy farba rúgni a csizmámmal, hogy meggyulladjon az a szép haja" - Thane Llewellyn, Anders
|
Az ébredésem nem volt kellemes. Mondhatni, egészen fájdalmas volt, ahogy a kőfalról leforduló testem találkozott a kemény földdel, törpös méretű porfelhőt kavarva körülöttem. Abban a pillanatban felpattantam, ahogy leestem, és a gúnyámat porolgatva, vígan vigyorogva, mint a részeg macska, tettem úgy, mintha semmi sem történt volna. Hát, mit ne mondjak, gyütt az én kobakomba ennél jócskán zökkenőmentesebb ébredés, de a sárkány járjon keringőt a trollal, hát csak megérte ezt a szunyálást egy kis zuhanás.
Minek után kellemesen kinyújtóztattam tagjaim, és jó hangosan ráköszöntem az ékszerkészítő-műhely aprócska oldaludvarát körülvevő (és egyébként alvásra ideális) kőfal másik oldalán lépegető lánykára (egyem a zuzáját, takaros egy rózsabimbó volt), felnéztem az égre. A fénylő égi korong helyzete a horizont fölött gyorsabban kijózanított álom-mámorombó', mint a Papó egy-egy atyai tockosa.
– Hinnye! – kaptam a fejemhez, és gyorsan visszafutottam a műhelybe, hogy magamra kapjam a lebernyegem. Már néhány órája otthul kellett vóna lennem, megígértem Bo papónak, hogy besegítek egy kicsit még estebéd előtt, ha hamar végzek; Dunwin, a műhely tulajdonosa, ma korán elment, mert az unokája, vagy a hatodik, ma készült találkozni a világgal. Terveztem hazamenni, hát a medve igyék rám sört, ha nem, de úgy voltam vele, amit nem tudnak, az nem fáj, sem nekik, de főleg nem nekem, hát hunyok egy röpke órácskát, tudniillik tegnap sokáig nem vetődtem ágyba, mert Dolirnak épp szerelmi bánata vót, megint, harmadjára a héten, hát milyen cimbora volnék, ha nem iszogatok meg egy-két korsócskával?
Az órácskából viszont, fene tudja, több lett, és én korgó bendővel, a kobakom szépségét féltve rohantam keresztül Ansar utcáin. Lelkem legyen rajta, há' még azzal a szép Bahildával sem álltam meg enyelegni, pedig szégyentelenül állítom, szívesen látta azt a szőrös fejemet! Már az ajtó előtt nem sokkal éreztem a Mamó tokányának illatát, mire a hasamban bányarémeket megszégyenítő dúlás-fúlás támadt. Sápadni volt kedvem, amikor rájöttem, milyen rég nem is ettem. Három törpöset dörömböltem az ajtón, majd beengedtem magamat.
– Meggyüttem! – kurjantottam mélyen, öblösen, majd rögtön a földre vetettem magam, hogy az engem üdvözlő Vakarcsot kezdhessem el pofozgatni, amolyan barátságosan. Amikor még ártatlan, pöttöm poronty voltam (de minden bizonnyal ártatlanabb és pöttömebb, mint most), sokat viaskodtam Vakarccsal, sokszor a műhely padlóján, mint két rakoncátlan bolhazsák... Jómagam komáltam az effélét. A Papó, hát, ő annyira nem, főleg, mikor átesett rajtunk. – Ki a rusnya dög? Ki a rusnya dög? Hát te, te kasu ogre! – pöntyögtem az ebnek, aki vadul csaholva örült neki. Néhány utolsó oldal-lapogatást követően felegyenesedtem, és beljebb léptem az ajtónál, ahol addig megálltam.
– Szánj meg a bocsánatoddal, Mamó, nem akartam én késni, csak hát vót' az ez meg az az – trappoltam be az asztalhoz, a lehető legmegnyerőbb mosolyommal. A Bo papó oldalánál trónoló törplányt meglátva vígan felnevettem, és megálltam, oldalamnak támasztott praclival. – A kiskésit, Gwyn, te mán' megin' itt felejtetted magad? Hát a fejem üsd ki a füleim közül péklapáttal, ha nem vagy tetszetősebb látvány, mint az öreg SzőrTörp itt - jujj! – ugrottam arrébb, ösztönösen, kartávolságon kívülre a helyem felé, akkor is, ha a Papó épp nem akarta volna púppal gazdagítani a kobakom. Csalódtam volna benne, ha nem így van. Elégedetten ültem le a székemre, és amint tudtam, hatalmas kanállal szedtem a gőzölgő ételből. – Na, de azért gyanús, milyen sokat látom errefelé azt a két szép kökény szemedet! Hát mongyad meg, de úgy őszintén: belém estél, mint vak a gödörbe, he? – kérdeztem bozontos szemöldököm vonogatva. - Podric Dragomir, Kaya
|
"- Nem képzeled, hogy lefekszem a sárba, vagy a porba, vagy a fűbe... Csakis valami deszkán. De az meg kemény, és szálkás... szóval csiszolt fán. Igen, csiszolt fán verekedhetünk.
Bólogattam. Persze lettek volna további kitételeim, mint hogy nem szakíthatja el a ruhám és nem ütheti meg az arcom, és csak olyan helyekre üthet, amik nem látszódnak ki a hálóruhában, csak akkora erővel, ami nyolc napon belül nyomtalanul eltűnik. És meg kell várnia minden ütés után, hogy összeszedjem magam, és nyugton kell maradnia, míg viszonzom az ütését. Ilyen feltételekkel persze, miért ne verekedhetnénk?" - Yserone Crudel, Tinwe
|
A másik lehetőség, hogy húsz esztendővel ezután sem lesz hajlandó lehunyni a szemét mellettem, attól tartva, hogy egy óvatlan pillanatában a feje megfosztatik a nyakától, mert aznap megjegyzést tett egy ősz hajszálamra. - Tyria Agenyr, Kaya
|
Ha nem hiszed, kérdezd meg az öreg Barnabust a kocsmában!! Szerinted mi harapta le a fél lábát? Há’ nem a drága jó anyád vót, azt nekem elhiheted! - Boulos Dragomir, a taranisi adonisz, ANDERS
|
Hogy szülne szarvasagancsot az a búbánatos mezeinyúl, hát nem fáj mindenem? - Gildas Olwyn, Kaya
|
Tudod te, hogy mit csinálnak egy ilyen tornán? Botokkal lökdösik egymást, mint a külykök! Pláne, hogy lóró’! Semmi jó nem sülne ki az egészbő’ - Gwynnan Brant, winnie (A mondat, amelyen Thane Llewellyn halálosan megsértődött volna, ha hallotta volna)
|
"Eljöhet a nap, amikor egy törp nem iszik, amikor megkínálják, de ez nem az a nap!" – Gwynnan Brant, winnie
|
" Rivalen, Te még kötéllel a nyakadban is elragadóan néznél ki. " - Thane Llewellyn, Anders
|
"Igaz, nem terveztem ilyen korai találkozást a jó öreg Howe Llewellynnel, de valahogy megnyugtatott a tudat, hogy nem egyedül kell szembenéznem a barlangjában kuksoló medvével. Bár valószínű, hogy Rivalen szándékosan lökne a fenevad karmaiba, Drystan pedig leszúrja magát a kardommal, miközben azon igyekszik, hogy megmentse az életem. Szép kilátások." Thane Llewellyn, Anders
|
"Már megbocsáss fivérem, de mikor legutóbb itt jártam, Drystan még fiú volt… Elég nyegle, de azért mégiscsak fiú." - Thane Llewellyn, ANDERS
|
"Régen, amikor még zsenge ifjonc voltam az élet tetemes gyümölcsöskertjében..." - - Gildas Olwyn, Kaya
|
"Hisz’ ő volt Thane Llewellyn, és az egyetlen személy akire Thane Llewellyn a végtelenségig orrolt, azt a személyt Rivalennek hívták; és vice versa." - Drystan Llewellyn, winnie
|
" Az is igaz, hogy vajmi keveset lehet hozzáfűzni egy repülő csatabárdhoz, azon kívül, hogy "repül a csatabárd", ugye... " - Gildas Olwyn, Kaya
|
"Biztos feldühítette Aerten leendő urát. Azt hiszem Riv kivégezni hozta haza. Csendben. A pincében. Nem lesz egy tanú se." - Drystan Llewellyn, winnie
|
"Bár hova is változnál Rivalen? Így vagy tökéletes." - Rivalen Llewellyn , Ra
|
"- Rivalen, ugye nem emészt semmiféle ocsmány kórság? – kérdeztem gyanakvóan felvont szemöldökkel, és amennyiben a válasza esetleg nemleges lett volna, gondolatban hozzátettem; Milyen kár! ..." - Thane Llewellyn, Anders
|
"Azt hiszem apánk unokákat szeretne már látni a dűlőn rohangálni és hacsak nem rejtegetsz egy fattyút a holmid között ezt az ő szájából is hallani fogod. De csak puszta szeretetből... Meg persze, hogy kényelmetlenül érezd magad." - Rivalen Llewellyn , Ra
|
Idézet - Karakter neve, USER
|
[60-41] [40-21] [20-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Frissítés