Belső:
Pozitív: jó megfigyelő; ügyesen forgatja a szavakat; alapos; elszánt; kalandkedvelő; körültekintő; jó memóriájú

Negatív: köpönyegforgató; megbízhatatlan; az esetek jó részében egyáltalán nem szavahihető; hazug; kapzsi; pazarló; harchelyzetben gyáva; bizalmatlan; nem szavatartó; becsvágyó; kétszínű; kiismerhetetlen; önző; szarkasztikus; 

Külső:
Száznyolcvan centiméter magas, szikár testfelépítésű fiatalember; a szőkésbarna haja rövidre vágott, míg a szemei egészen világoskékek. Az arcát rendszerint borosta borítja, bőre – éghajlattól függően – napsütötte, a kezén pedig felcserzett. Arcvonásai aglaniri viszonylatban átlagosak, nem rí ki a tömegből, amelyet kifejezetten előnyére tud váltani. Nem feltétlenül határozott kiállású, de az arra fogékonyakban könnyedén tud bizalmat gerjeszteni a látszólagos ártatlanságával.
Öltözködése nem meghatározott, attól függ, hogy éppen melyik, általa kitalált személynek a bőrébe bújik; átlagos, láblóbálós napokon előnyben részesíti az egyszerű, főként barna ruhadarabokat, ezzel kerülve a túlzott figyelmet. A léptei hosszúak, ráérősen halad mindenhová, a sietséget más napokra halogatja.
A hangja középmélységű.

Az ifjabbik Rhett Brinon már annyit hazudozott össze-vissza a saját életének eddigi lefolyásáról, hogy tulajdonképpen már ő sem tudja, mi igaz és mi nem. Annyi szent, hogy valaha az édesanyja átlagos kofaként állta az élet sarát a fővárosi piacokon, míg az idősebbik Rhett Brinon íjkészítőként folytatta az örökölt családi hagyományokat. Egészen régen, mikor még a fiú alig ért a kamaszkorba, jó maga is tanoncként sürgött-forgott a műhelyben, és egészen ígéretes tehetségnek is mutatkozott, ám már akkor is valami jobbról, valami nagyobbról ábrándozott. Sohasem vetette fel őket a pénz, hogy bármikor és bárhol annyit költhettek volna, hogy azt ne érezte volna meg a családi kassza, ő pedig elhatározta, hogy mire odakerül, nem fog hasonló problémákkal küszködni.
Tizenhat éves volt, mikor az édesapja váratlanul elhunyt, s nem sokkal később, talán a bánatba halt bele az édesanyja, ezáltal a nyakába szakadt a két húgának eltartásának gondja. Noha mélyebb, testvéri érzelmek sohasem ébredtek benne Evelyn és Tana iránt, ennek ellenére jó ideig igyekezett úgy tenni, mintha élete álma vált volna valóra azzal, hogy családfővé avanzsált – s az ez alól való kibúvás adta meg a kezdőlöketet a könnyebbik út kereséséhez.
Így vetette össze őt a Sors a későbbi mesterével egy ivóban, aki – tán az istenek se tudják, miért – potenciált látott a fiúban egy hosszabb beszélgetést követően, s felajánlotta, hogy tanítványává fogadja. Rhett pedig boldogan vállalta az ezzel járó következményeket: a családjának maradékát ugyan hátrahagyja, helyette viszont olyan kapuk nyílnak meg előtte, amelyekről azelőtt álmodni sem mert.
Éveken keresztül járta Aglanirt, egészen a Mester (neve és kora még számára is ismeretlen volt) haláláig: megfordult a Tritón tenger mentén, a Morrigui pusztán, hónapokat töltött a Taranis hegységben, s egyszer talán az Arduinnai rengetegbe is betette a lábát, ám nem különösebben rajong a baljós hangulatú környékekért. Sehol sem ismerik ugyanazon a néven, ugyanazzal a személyiséggel, ugyanazzal az öltözködéssel; egyszer polgári származású, máskor katona, harmadik alkalommal pedig egy elfeledett nemesi család fattya – s a régi családjára pedig lepel fedi.
Jelenleg szabadúszó besúgóként működik Rheyában, de állandó mozgása miatt csupán azok találhatnak rá, akiknek a szándéka eltökélt.