aranyköpések Grafika-sarok karaktertérkép
aglanir családjai kapcsolati háló tumblr

naptár

Aglanir.  A középkori birodalom, melyet észak felől a Taranis hegység, délről a Tritón tenger határol. Ez a nem mindennapi vidék az a hely, ahol a legendák életre kelnek. A viszályoktól szétszabdalt világ új hősöket, és szélhámosokat teremt, akik történetét időről-időre elmeséli Anders, a Krónikás.
Légy egy, a világ hősei közül. Válassz oldalt, és csatlakozz egy új kalandhoz.






 

 

 

 

 



képre vár: -

 

Téma: NRT, Középkori, Fantasy RPG - hosszú reagok
Szerkesztő: Andes  Mindenes: Kaya
Nyitás: 2016.01.22 Re-start: 2017.07.07.

Évszak: nyár - a harmadik évad végéig!
Regisztrált felhasználók: 13
Játékosok száma: 13
Karekterek száma: 88 (ebből njk: 14)
ebből nő:  43 ebből férfi: 45
Hozzászólások száma a fórumban: 1680

utoljára frissült:
2017.07.21. (15:00)


 

 

 

Lysanora Geraldin
ember
22 év
polgár
Berith vidék
 udvarhölgy /rimadar kém/

 

T
U
L
A
J
D
O
N
S
Á
G
O
K

Belső
Pozitív:  jó színész, eltökélt, határozott, bátor, rátarti, rafinált, félelmet nem ismerő, jól informált, gyakorlatias, céljai eléréséért udvarias, meggyőző, csábító

Negatív: kétszínű, hazug, kiismerhetetlen, tisztességtelen, alattomos, aljas, makacs, zárt szívű, érzelemmentes, önző, becsvágyó, hűtlen, cselszövő, manipulatív, lobbanékony, türelmetlen, élesnyelvű, harcias, ha a szükség úgy hozza képes ölni

Külső
Akár egy szellem, gondolják róla azok, akik először megpillantják tünékeny szépségét. Bőre hófehér, amelynek alabástrom selymét világos, alig észrevehető szeplők törik meg. Szemöldöke halovány, keskeny, szépen ívelt, amely nyílt, metsző tekintetet varázsol tengerkék szemeinek. Arca kerekded, vonásai lágy, kislányos fényben tündökölnek, mint az ártatlanság, amelyet olyan meggyőzően képvisel; Ennek ellenére mégsem lehet finomnak nevezni őket, hiszen bármennyire is leplezné, arcán gyakorta tükröződik az a makacs eltökéltség, ami egész életében jellemezte. Cseresznyepiros ajkai szép metszésűek, nagyok és formásak, mintha az istenek is csókra teremtették volna őket. Haja aranyszőke, de annak is a legvilágosabb árnyalata. Hosszú, hullámos hajcsigái egészen a dereka vonaláig nyúlnak le, és csak ritka alkalmakkor engedi, hogy bárki is befonja őket.
Százhatvannyolc centijével nem különösképpen magas. Ehhez társul karcsú, törékenynek vélt alkata. Nem a nőies formájú hölgyek társadalmát erősíti, hiszen alkata inkább csontosként jellemezhető; Senki sem mondaná meg róla, hogy életet adott már egy gyermeknek. Léptei légiesek, szinte hangtalanul közlekedik még a magas sarkú topánkákban is, hiszen megtanulta, hogyan maradjon észrevétlen ott, ahol éppen erre van szükség. Rendszerint igyekszik a háttérben maradni, ha a királyné, vagy a hercegnő társaságát kénytelen élvezni, ellenben barátságossága töretlenül kitart velük szemben. Bár zsoldos-korában a kényelmes öltözéket tartotta előnyösnek, a palotában a ruhatára egészen más darabokból tevődik össze. A király kedvéért rászokott a finom, nőies darabokra; különösképpen kedveli a csipkét, és a selymet. Ékszereket azonban alig visel, hiszen gyermekként hozzászokott, hogy aligha van ilyesmije – míg a Rimadarnak töltött évek alatt, a fegyverek voltak a kiegészítői. Ezen szabály alól azonban kivételt képeznek azok a csecsebecsék, amellyel a király kedveskedik számára, de ezeket is csak akkor viseli, ha éppen kettesben vannak.
Hangja dallamos, és könnyed, akárcsak a simogató déli szél; Megnyugtató, már-már delejező, amellyel bárki kételyeit képes eloszlatni, ha úgy kívánja.
E
L
Ő
T
Ö
R
T
É
N
E
T
Lysanora Geraldin, csak egy jól megválasztott név, amely illeszkedik egy kitalált családi háttérhez, ami lehetővé tette, hogy a lány egyenesen a palotába férkőzzön, ahol azt teheti, amit urai elvárnak tőle. A történet azonban egy egészen más személlyel, egy korábbi, mára már majdnem elfeledett élettel kezdődik.
Nora Gerd több mint két évtizeddel ezelőtt látta meg a napvilágot a kopár Berith vidéken, ahol édesapja egyike volt azon földbirtokosoknak, akik az utolsó szalmaszálba kapaszkodván Ulric Rimadarhoz fordultak adóságaik rendezésének reményében nem is sejtve, hogy még sötétebb alkuba keverednek ezzel. Ulric negédes mosollyal, készségesen rendezte az elmaradást, cserébe pedig azt kérte, hogy a férfi álljon rendelkezésére abban a pillanatban, ahogy a szükség megkívánja. Leontes kétségbeesésében rábólintott az alkura, amelynek köszönhetően a csekélyke földje, és a háza megmenekült.
Nora szépen cseperedett, és jobb játszótárs híján a földeken dolgozó emberek gyermekeivel játszott dagasztva a sarat, kergetve a kóbor macskákat, kacérkodva a kardvívással. Apja, akinek sosem született fia, utóbbiban szívesen állt lánya rendelkezésére, elég tudást csepegtetve a gyermekbe ahhoz, hogy meg tudja védeni magát, ha arra kerül sor. Édesanyja, Eva, azonban nem repdesett örömében, miután magzata beszerezte az első komolyabb sérüléseit ezen bolondos leckék miatt.
Az asszony tudta, hogy egy Berithez hasonló kopár vidéken csak egyetlen dolgot lehet tenni; éhen halni. Jobb sorsot szánt a lányának, és ezért gyakran rágta a férje fülét, hogy hagyjanak ott mindent, és költözzenek át egy olyan vidékre, ahol jobb a termőföld, és ahol Nora számára is jobb lehetőségek nyílnak.
Eva sokat foglalkozott a gyermekkel; Írni, olvasni és imádkozni tanította, bár az asszony tudástára nem ért fel azon tanítókhoz, akik a nemes hölgyeket nevelték a fővárosban. A szertelen, szeszélyes kislányt azonban egyáltalán nem kötötték le a lányos dolgok. Szívesebben mászott fára, minthogy mindenféle kötésmintákat, vagy hímzéseket gyakoroljék, és szívesebben forgatta a kardot, mint hajtotta a rokkát. Az egykék önzésével a keblében, legtöbbször azt cselekedte, ami neki tetszett.
Tizenöt éves volt, amikor a viszonylagos családi béke végül megtörött. A maradék pénzük is elfogyott, apjának pedig el kellett engednie a munkásait, hogy legalább a családját etetni tudja, de a földjéről ekkor sem mondott le, pedig Eva ismét elő állt az ötletével, hogy hagyják maguk mögött a vidéket. Leontest végül a végtelen makacssága tette sírba; Megmarta egy kígyó, miközben a gyomot irtotta a vetésben. Ha az apa elvesztése nem lett volna elég, az egyik borongós estén kopogtattak a házuk ajtaján.
Ulric Rimadar ugyanazzal a behízelgő, ádáz mosollyal állt a küszöbön, mint tizenöt esztendővel korábban, és követelte, hogy rendezzék felé Leontes tartozásait, de az örökség erre nem volt elegendő. Az elvakult, anyját féltő leány felkapta a sarokban álló kardot, és vadmacska módjára rontott neki az érkezőknek, de az egyik férfinek még azelőtt sikerült lefognia, hogy kárt tett volna urában.
A lány törékeny szépsége, és a szemében izzó tűz olyan párosítás volt, amely mellett még a szakadár vezér sem mehetett el szó nélkül. Akkor este nem bűntette meg az engedetlen Norát, sőt, újabb alku kötetett a család és közte; Ha a lány önszántából csatlakozik a seregébe, és képes feltenni az életét a céljai elérése érdekében, elengedi az anyja tartozásait, és gondoskodik arról, hogy az asszonynak mindene meglegyen, ami kell, de semmiképpen sem több annál. A lány, aki mindig nagy kalandokról, férfias küzdelmekről álmodott, nem sokáig hezitált. Úgy választhatta meg a „saját” útját, hogy közben védelmezte azt, akit a legjobban szeretett – akkor még nem tűnt számára ilyen hatalmas áldozatnak, hogy meghozza ezt a voltaképpen nagyon is önző döntést. Tizenöt éves korától a napjai nagy részét a Rudrai Erőd falai mögött töltötte, és a többi újonchoz hasonlóan kitanulhatta, hogyan legyen Rimadar hasznára.
Megtanították rá, hogy hogyan vegyüljön el a tömegben, vagy éppen hogyan tűnjön ki onnan; Egyaránt fejlesztették a testét, és az elméjét, aminek hatására hamar a klán egyik fényes jövő előtt álló zsoldosa vált belőle. A legnehezebb azonban mégis az volt, hogy parancsra ölnie kell – ezt az egyet talán a mai napig nem szokta meg pedig a vidék zsiványai között az Ő szíve is megkeményedett.
Tizenkilenc esztendős volt, amikor esélye nyílt arra, hogy maga mögött hagyja ezt az életformát. Életében először lobbant szerelem fiatal szívében, ami óvatlanná és figyelmetlenné tette. A férfi, akárcsak Ő, Rimadar egyik embere volt, és sok küldetésben együtt jártak el. Ennek nem megszentelt kapcsolatnak hamarosan gyümölcse is lett, egy kislány személyében, akit szülei Dove-nak neveztek el.
Azonban, akibe Ulric Rimadar egyszer már belemélyesztette a körmét, soha többé nem engedte el. A vezér ezúttal olyan küldetésre küldte a fiatal katonát, hogy sosem tért már haza. Maga Ulric közölte a lánnyal, hogy Calibor odaveszett a taranisi mélyutak gyomrában, az esztelen küldetés közben. A férfi egyértelműen kifejtette, hogy mind a gyermeke, mind pedig az édesanyja élete az Ő kezében van, akárcsak Noráé, így bármit is kér tőle, azt a legjobb tudása szerint kell végigvinnie. Így került végül a fővárosba.
Lysanora Geraldin kishúgával érkezett a rheyai forgatagba jómódú, kereskedő nagybátyához, aki mindkettejükért vállalta a gyámságot, miután régen látott nővére és annak férje tragikusan elhunyt egy sajnálatos szerencsétlenségben. Cameron Lochriel évek óta hűen szállította a fővárosi híreket Ulricnak, de férfinek nem sikerült olyan közel kerülnie a tűzhöz, hogy bármi használhatót mondhasson, így hát Norára hárult a feladat, hogy bármi áron beépüljön a palotai életbe. Gyámja, aki nem mellesleg a királyné kedvenc ruhakölteményeiért is felelt, elejtett néhány szót az érdekében a király hitvesénél. Elmesélte tragikus sorsát, a szüleinek hirtelen elvesztését, amely végül hatásosnak bizonyult.
Nora immáron két esztendeje gazdagítja a királyné udvarhölgyeinek sorát, és olyan meggyőzően játssza szerepét, hogy senki sem sejtené, hogy mennyi minden jut el vezéréhez az általa írt üzenetekben. Az évek alatt sikerült elérnie, hogy nemcsak a királyné, de maga a király is felfigyeljen rá – Thelion Sagramour titkos szeretőinek egyikévé vált, aki pásztoróráik alkalmában nem csak azon szorgoskodik, hogy a király kedvére tegyen, de csintalan észrevétlenséggel szedi ki belőle az információkat.
A kis Dove mindeközben Cameron vendégszeretetét élvezi, aki nem átalkodik a gyermekkel fenyegetni az anyát, ha úgy érzi, a lány veszélybe sodorja a küldetésük titkosságát; míg Ulric ugyanilyen szorgossággal bizonygatja, hogy megöli az anyját, ha bármi olyat tesz, ami árthat az ügyüknek.

 

E G Y É B
Család:
- Eva Gerd - anya [njk]
- Dove Gerd - eltitkolt gyermek [njk]
- Cameron Lochriel - jómódú kereskedő, gyám [njk]



 

 

Anders
 
anders.akronikas@citromail.hu

 

4 hozzászólás
Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.
2016.07.10. 12:05
Anders

2016.06.08. 19:52
Kaya

2016.04.14. 18:37
Anders

2016.04.09. 11:08
Anders