Belső
Pozitív: józan; éles látású; intellektuális; vevő az újdonságokra; jól kifejezi magát; kedves; mindenkiben a legjobbat látja; intelligens

Negatív: kalandvágyó; büszke; magában tartja véleményét; komolytalan; nem képes titkot tartani; jól idomul a világ változásaihoz

Külső
Alacsony termetű, de szépséges leány. Megvan benne minden, ami egy Carsonban nincs; Lágy vonások, arc amin a szem örömmel pihen meg, kíváncsisággal égő szempár... Nem egy ember kételkedtek már abban, hogy valóban Gethas gyermeke volna és nem szólíthatna e mást apjának. Vonásai jó részét anyjától örökölte, egyedül zöldes árnyalatú szemei árulkodnak apja génjeinek jelenlétéről. Hosszú, aranyszőke fürtjeit kiengedve hordja, amik hullámosan, már-már kócoson borulnak vállaira. Ruhái egyszerűek ahhoz mérten amit megengedhetne magának, de mégis tükrözik rangbeli helyét; A lelkét eladná egy pár szép topánkáért. Hangja lágy és vidáman csengő, ami folyton mosolygós arcával tökéletes harmóniában áll.
 

A Carson családba született, édesapja második házasságából. Apja magas rangú katonatiszt, az őt körbelengő tiszteletet kegyetlenségével és éleslátásával vívta ki. A férfi soha nem csinált titkot abból hogy első házasságából, az igaz szerelmétől született fia, Almer áll közelebb szívéhez a nála hét évvel fiatalabb lányával szemben.
Sokak szerint Thilve az egyetlen jó dolog amit Gethas tett a világgal vagy valaha is tenni fog érte; A lány finom és kedves akárcsak édesanyja volt, kisgyermekként rácsodálkozott a világ minden apró kincsére és felnézett mind apjára mind pedig bátyjára. Édesanyja, Nannie nevelt belőle a Carson névhez méltó úri hölgyet, taníttatását sokáig húzva. Nem akarta kislányát elveszíteni, hisz jól tudta férje tervét; Gethas minél hamarabb méltó urat akart találni lánya mellé, minél hamarabb letudni válláról a nevelésének terhét.
Szerencsére apja soha nem foglalkozott eléggé a lánnyal ahhoz, hogy valóban férjet is kerítsen mellé. Jobban lekötötte a katonáskodás és fia okítása. Thilve édesanyja mellett nőtt fel, a nő volt legjobb barátnője akivel minden gondját és örömét megoszthatta, míg apja és bátyja az elérhetetlen státuszszimbólum maradt csupán számára. Ahogy cseperedett döbbent rá anyja miért is nevelte belé az apjától való tartást, tizenéves korára pedig az a kevéske tisztelet, amit Gethas irányába érzett is eltűnni látszott.
Apját mióta eszét tudta egy tündefiú szolgálta, akivel a veszett kutyánál is rosszabbul bánt. Ha szülőatyja társaságát élvezte mindig próbálta kerülni a csontsovány fiatalt, akinek kék-zöld arca az apjáról halott rémtörténetekre emlékeztette. Véreskezű Gethasnak nevezték a férfit, amit Thilve idősödve egyre találóbb névnek érzett, egyre csak kerülte apja rovó pillantásait. Szívből örült mikor egy nap a szolga tündének nyoma veszett és nem kellett a bűntudattal küzdenie ami akkor gyötörte akárhányszor meglátta házuk folyosóin vagy apja dolgozószobájában.
Mint a fiatal tünde felett, Thilve apja és bátyja legtöbb dolga felett csak szemet hunyt engedelmes nemes hölgyhöz méltó módon. A dolgok azonban édesanyja, Nannie halálát követően megváltoztak; A lánynak nem maradt egy támasza sem, egyedül maradt a két erős jellemű férfi mellett. Ugyan megviselte a nő halála, a mai napig elveszi kedvét ha visszaemlékezik a bárány természetű asszonyra, de hiányát mégis saját hasznára fordította. Anyja távoztával nem volt aki nyomában járva suttogta volna fülébe mi helyes és mi helytelen, nyugodt szívvel járhatott-kelhetett Rheya utcáin és ha kellett megvédhette magát bátyja szavaival szemben. Azonban őszintén tart attól, hogy a hirtelen jött szabadság rosszul végződhet számára; Hosszú évekig csak anyja jelenléte tartotta távol a Carson háztól a kérők sorát és jól tudja, hogy Gethas hozzáadná az első olyan férfihoz, aki gazdagítani tudja a család vagyonát.