aranyköpések Grafika-sarok karaktertérkép
aglanir családjai kapcsolati háló tumblr

naptár

Aglanir.  A középkori birodalom, melyet észak felől a Taranis hegység, délről a Tritón tenger határol. Ez a nem mindennapi vidék az a hely, ahol a legendák életre kelnek. A viszályoktól szétszabdalt világ új hősöket, és szélhámosokat teremt, akik történetét időről-időre elmeséli Anders, a Krónikás.
Légy egy, a világ hősei közül. Válassz oldalt, és csatlakozz egy új kalandhoz.






 

 

 

 

 



képre vár: -

 

Téma: NRT, Középkori, Fantasy RPG - hosszú reagok
Szerkesztő: Andes  Mindenes: Kaya
Nyitás: 2016.01.22 Re-start: 2017.07.07.

Évszak: nyár - a harmadik évad végéig!
Regisztrált felhasználók: 13
Játékosok száma: 13
Karekterek száma: 88 (ebből njk: 14)
ebből nő:  43 ebből férfi: 45
Hozzászólások száma a fórumban: 1680

utoljára frissült:
2017.07.21. (15:00)


 

 

 

Erik Bowen kapitány
ember
35 év
szolga
Berith vidék
kalózkapitány

 

T
U
L
A
J
D
O
N
S
Á
G
O
K

Belső
Pozitív: rettenthetetlen; eszes és ravasz; lojális a saját fajtájához; karizmatikus; merész; racionális; nem riad vissza semmitől; kiváló szónok

Negatív: kegyetlen; bizalmatlan és egyben megbízhatatlan; durva és faragatlan; agresszív; szívtelen; tisztességtelen; gyakran néz a rumosüveg aljára

Külső
Magasságával alapvetően nem tűnne ki az emberek közül, hiszen csupán akkorára nőtt, mint bármelyik másik átlagos férfi, mégsem tud elmenni mellette az ember anélkül, hogy meg ne nézné magának alaposabban. Az első benyomás általában az szokott lenni, hogy az emberek hátán felborzolódik a szőr, és egészséges mértékben kirázza őket a hideg – ez pedig aligha meglepő. Arcvonásai durvák, azonban olyannyira karakteresek, hogy szó szerint lehetetlen elfelejteni őket, bőrét pedig mindig különböző vastagságú borosta fedi; pengevékony ajkai gyakran húzódnak gúnyos mosolyra emögött. Az egyik legfeltűnőbb jegyei közé az íriszei tartoznak: keskeny, mandulavágású szemei már-már túlvilágian világoskékek, és körülbelül olyan hidegen is tud nézni velük, mint amilyennek önmagukban a színük is hat; a puszta tekintetével képes olyan érzelmeket kifejezni, amit ezer szóval sem lehetne. Barna haja hosszú, egészen a háta közepéig leér, de a felső tincseket mindig összefogja a feje mögött, hogy ne lógjanak a szemébe. Van egyfajta sajátos, veszélyes kisugárzása, amitől a legtöbben egy lépést hátrálnak, a bátrabb hölgyek azonban inkább közelebb lépnek... Öltözködése a lehető legegyszerűbb, bőrnadrágokat hord vékony pólókkal vagy ingekkel, könnyű bőrcsizmával és szükség esetén egy hosszú bőrkabát is a rendelkezésére áll; általában minden holmija kopott, de ez őt a legkevésbé sem zavarja. Bal fülében aranykarikát visel, ezen kívül pedig több bőrből készült nyakláncot és csuklóvédőt, valamint különböző öveket is felfedezhetünk rajta, nem ritka, hogy még gyűrűket is húz az ujjára. Már csupán a járásáról is fel lehet ismerni, de egyébként sem egy könnyen eltéveszthető jelenség; akiknek pedig nem szolgálna elég elrettentésül széles vállainak és a karjain domborodó izmoknak a látványa, az majd kétszer is meggondolja, hogy szeretne-e ujjat húzni vele, ha meglátja az övébe tűzött tőröket és az oldalán lógó kardot.
A hangja is egészen különleges és egyedi tónusú, nagyon mély és rekedt; gyakran olyan, mintha beszéd közben nem hangsúlyozná rendesen a szavakat, ez pedig sokat tesz hozzá az alapból is érzéketlen természetéhez. Nem kell látni az arcát ahhoz, hogy az ember tudja, éppen ő beszél.
 
E
L
Ő
T
Ö
R
T
É
N
E
T
A Berith vidék egyik kopár részén látta meg a napvilágot, egyszerű szolgák még egyszerűbb gyermekeként – szó szerint a semmiből emelkedett fel oda, ahol most tart. Életének első tíz évét abban élte le, amibe bele is született, szinte azon nyomban a szülei példáját kellett követnie a szolgasorban, ahogy elkezdett járni; a hely, ahol éltek, tulajdonképpen olyan volt, mint egy túlélőtábor. A szolgák – akik tulajdonképpen nem is voltak mindig azok, lehettek egyszerű fogságba esett közemberek is – egy elkerített területen éltek néhány őket begyűjtő, Ulric Rimadarhoz hű ember zsarnoksága alatt, és amellett, hogy a nap java részét rabszolgamunkával töltötték, még önellátásra is voltak kényszerítve. A feladataik sokrétűek voltak, legtöbbször a Rudrai Erőd és az abban élők ellátását és jólétét szolgálták, de nem volt ritka az sem, hogy ők szolgáltattak élő és mozgó célpontokat a gyakorlatozások során – ez utóbbi főleg a gyenge, életképtelennek ítélt gyermekek, vagy a hasznavehetetlen öregek sorsa volt, már ha megélte valaki az idős kort.
Erik életerős fiú volt legtöbbször nehéz, kétkezi munkát végeztettek vele, és bár Rimadar katonái gyakran ellátták a baját puszta kedvtelésből, legalább az életét meghagyták. Körülbelül tizenhárom éves lehetett, amikor a táborban lázadás tört ki, amiben – természetesen – ő maga is részt vett, sőt... zsenge kora ellenére egyenesen a felbujtók között volt. A lázadás ronda volt és véres, rengetegen haltak meg, köztük Erik szülei is, de neki sikerült kiszabadulnia és meg is szöknie egy maroknyi társával egyetemben. Onnantól kezdve elveszett az összetartás, a szökött szolgák szétszéledtek, így Erik is egymaga bujkált néhány héten keresztül, mielőtt rátalált volna egy férfi. A fiatal fiú szentül hitte, hogy a hosszú hajú, szakállas, mogorva fráter azért jött, hogy visszavigye a táborba, ám hamar kiderült, hogy szó sincs erről – épp ellenkezőleg, a férfi olyasmit ajánlott neki, amit nem tudott visszautasítani: jövőt. A férfi a Morrisson vére hallgatott és egy hatalmas kalózhajó kapitánya volt, aminek még a nevét is csak félve merték suttogni az emberek; itt kezdődött tehát el Erik Bowen életének meghatározó része is.
Több mint egy évtizedig szolgált Morrisson kapitány mellett, de inkább volt a férfi fia, mintsem a társa. Bárkit kérdeznénk is meg, mindenki, aki ismerte őket, biztosra vette, hogy amikor Morrissont magához szólítja Liyr, Erik veszi majd át a helyét a hajón, de végül ennek a mindenkinek is csalódnia kellett. Bizony, nő volt a dologban – Erik megismert egy fiatal, angyalarcú lányt, aki iránt még az ő megkeményedett szíve is lángra lobbant. A férfi akkor már a szíve mélyéig kalóz volt, ezt soha, semmiért nem adta volna fel, Morrisson kapitányt azonban elhagyta a hajójával és a legénységgel együtt; saját hajóra és saját legénységre volt szüksége, hogy maga rendelkezhessen az élete felett és azzal lehessen, akit szeretett. A Morrisson mellett eltöltött hosszú évek alatt rengeteget tanult, ezért nem okozott számára nehézséget, hogy mindezeket a körülményeket meg is teremtse és szert tegyen jelenlegi hajójára, majd legénységet is toborozzon rá.
Három év kellett, hogy kiderüljön, mekkora hibát követett el, amikor megbízott egy nőben. Az angyalarcú lány elárulta őt azért, hogy magának kegyelmet nyerjen és még az elfogása körülményeit is segített megszervezni, hogy a katonákat biztosan ne érhesse meglepetés. Eriket kis híján fel is akasztották, egyedül a legénysége hűségének köszönhette, hogy végül nem történt meg a visszafordíthatatlan. A férfi soha nem beszél sem a lányról, sem pedig a történtekről, de az erről keringő pletykákat és legendákat hagyta elterjedni; ma már ez is hozzá tartozik a nevéhez.
Azóta a bizonyos árulás és a halál szelének érintése óta csak a kalózkodásnak szentelte az életét, a neve pedig hamarosan fogalommá vált a törvényen kívüli hajósok körében. Sokan már a Morrisson melletti idejéből ismerték, ezért csak még inkább felkapták a róla szóló történeteket – pedig sem a Revenge névre keresztelt fregatt, sem pedig a kapitánya nem puszta legenda. Erik Bowen kapitány nevét minden kalóz ismeri, sokan félik is, mindezt pedig joggal teszik; a férfi talán végérvényesen megszűnt érezni azután a bizonyos angyalarcú lány után, viszont annál jobb kalózzá vált. A legénysége tiszteli őt és a végletekig hűségesek hozzá, az általuk végrehajtott fosztogatások közül pedig sok legendaként vonult be a kalóztörténelembe.

 

E G Y É B
Család:
- Morrisson kapitány - mester, mentor [njk]

 

Daphne
 
calbatraoz@gmail.com

 

3 hozzászólás
Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.
2016.06.30. 13:57
Daphne

2016.04.03. 00:32
Daphne

2016.03.27. 12:50
Daphne