aranyköpések Grafika-sarok karaktertérkép
aglanir családjai kapcsolati háló tumblr

naptár

Aglanir.  A középkori birodalom, melyet észak felől a Taranis hegység, délről a Tritón tenger határol. Ez a nem mindennapi vidék az a hely, ahol a legendák életre kelnek. A viszályoktól szétszabdalt világ új hősöket, és szélhámosokat teremt, akik történetét időről-időre elmeséli Anders, a Krónikás.
Légy egy, a világ hősei közül. Válassz oldalt, és csatlakozz egy új kalandhoz.






 

 

 

 

 



képre vár: -

 

Téma: NRT, Középkori, Fantasy RPG - hosszú reagok
Szerkesztő: Andes  Mindenes: Kaya
Nyitás: 2016.01.22 Re-start: 2017.07.07.

Évszak: nyár - a harmadik évad végéig!
Regisztrált felhasználók: 13
Játékosok száma: 13
Karekterek száma: 88 (ebből njk: 14)
ebből nő:  43 ebből férfi: 45
Hozzászólások száma a fórumban: 1680

utoljára frissült:
2017.07.21. (15:00)


 

 

 

Hősregék

004

2016.06.13. 18:00, Anders, a Krónikás
Irány a Tritón!

Drága Barátom! Ölelj meg!

- Mi? Miből gondolod, hogy részeg vagyok? Kikérem magamnak! Én nem vagyok részeg, csak innom kellett a nagy örömre, hogy meglátogatsz. Hogy, honnan tudtam? Hát Ő mondta! Furcsa egy fruska volt, annyi szent, és mennyit beszélt! Komolyan mondom barátom, azt hittem, hogy a nyelvem a szájpadlásomra ragadt, mert meg se bírtam szólalni mellette. Először azt hittem, hogy az újdonsült hercegné egyik ismeretlen társalkodónője lehet, de aztán felvilágosított, hogy Ő az admin… Mi az, hogy nem tudod, hogy mi az az admin?! Én sem tudom… Azt reméltem, hogy Te majd megmondod.

Bármi is legyen ez a fecsegő asszonyállat, aszonta, fontos az üzenet, amit át kell adnom neked, szóval nyissad ki a hallókádat, és figyelj jól;

Azon aglaniri polgárok, akik a tornán, mint nézők, vagy részt vevők megkívánnak jelenni, július idusáig fejezzék be tevékenységeiket, és induljanak meg a tenger irányába!

- Honnan tudjam, hogy mit jelentsen ez?! Örvendj, hogy ennyit ki tudtam hámozni az áradatból, amit rám zúdított. Ha meg akarod fejteni, akkor eridj a többiekkel a tengerhez, engem pedig hagyj békén! Van nekem elég bajom nélküled is; elvégre, ez az admin-nevű az én két szép szememet dicsérgette, nem a tiedét!

- Ne, ne menj el, barátom! Hát nem érdekelnek a pletykák?

Sajnálatos módon nem sokkal szolgálhatok, hiszen az országban a vizsga-nevű szörnyeteg szedi áldozatait – ezt is az a nőszemély mondta. Ülj már le, kétlem, hogy levadászhatnád eme fenevadat, ha még neki sem sikerült. Nekem elhiheted, simán halálra untatná…

Rheya alvilági figurái megsúgták nekem, hogy nagy Aeron Erthadril érkezett a főváros sziporkázó falai mögé, hogy rendre intse az egyik beszervezett kémecskét; Azt is mondják, hogy azaz álnok kis vipera a legártatlanabb bárány képében tetszeleg, és bárkit az ujjai köré csavar, ha úgy kívánja – meg se gondolnánk, hogy kiben rejtezik annyi sötétség, hogy képes elárulni uralkodóink titkait Rimadar embereinek.
A radaganok nem sok vizet zavarnak a fővárosban; Úgy tűnik, hogy szeretett királyunk nem kíván közösködni eme távoli országgal, és kínosan kerüli annak lehetőségét, hogy a nagykövet sarokba szorítsa.
Ha már a királyi családnál tartunk; Celawan herceg és meseszép hitvese végre hazatért. Úgy hírlik, hogy Earyn Sagramour nincs elragadtatva Lady Tyria szabad szellemétől, de még bízik abban, hogy megtörheti. A palota pletykafészkei az orromra kötötték, hogy nem a herceg az egyetlen, aki hamarosan házasságra lép; Az egykori hercegné lázasan keresi a megfelelő nemes urat lánya, Drusala hercegnő számára – a rossznyelvűek szerint, a törékeny rabmadár azonban nagyon is rangon alul keresné a boldogságot…

Az egyik barátom a minap, hogy szomját oltsa, betért a Daloló Szirén nevű kocsmába a Tritónnál, és képzeld kit látott ott! Maga Thane Llewellyn iszogatott nagy vidámságban két rosszarcú alakkal. A cimborám megesküdött rá, hogy kalózok voltak! Ha nem tudnám, hogy lehetetlen, azt mondanám, az a bájgúnár így akar borsottörni tulajdon fivére orra alá. Lepaktálni az ellenséggel! Micsoda merészség!
Most, hogy így szóba kerültek a Llewellynek… Van annak a családnak egy tanítója, Joran Salwyck. Elsőrendű koponya, nekem elhiheted, volt már szerencsém egy alkalommal találkozni vele. Szóval ennek a Jorannak van egy csodaszép leánykája, fiatal és zamatos, akár egy piros alma… Nem, nem szoktam én kislányokról ábrándozni! Mit képzelsz Te én rólam? No, ez a lányka, Mella, közeli barátságban áll Lady Llewellynnel, de egyesek megesküdnek rá, hogy még közelebbit szeretne az ifjú, és elesett Lord Drystannal; Szegény fiú, ha nem vigyáz, hamar azon kaphatja magát, hogy kötelességből nősülni kényszerüljön… Az asszonyoktól minden kitelik.

Azt mondják, hogy miután Lady Tyria elhagyta a Pusztát, Lord Tomas megpróbálta a bánatát ivásba fojtani; túl későn jött rá, hogy ama álnok bestia tud úszni. Nem tudom, talán még most is az asztalon hever…
Néhány nomád harcost láttak átkelni a Morrigui lápvidéken. Nem tudom, hogy mit keresnek arra, de bármit is, jelenlétük semmiképpen sem jelent jót!

Taranis sem éppen csendes, vagy nyugodt. Azt hallottam, hogy két idősebb Deatrys éppen a havas vadonban kalandozik, hogy levadásszanak valami lényt… Ne kérdezd, hogy micsodát. Nem tudom. Nem mondták.

Szörnyen kiszáradt a szám…

- Csapos! Hozz valamit! Kösz… Neked kell valami, barátom? Sosem iszol velem! Bezzeg az admin! Aszonta, hogy bánatában…

Bárhogy is mondod, esküszöm, hogy itt járt! Nem csak beképzeltem! Már megint itt hagysz? Jó, talán jobb is, ha mész – még egy korty ebből a gatyaszaggatóból, és viszont fogom látni az asztalon.

Az Istenek mosolyogjanak rád, aztán vigyázz, nehogy összefuss a vizsga nevű szörnyeteggel! Borzalmas lehet…

003

2016.04.10. 18:00, Anders, a Krónikás
A fővárosban sok a hír

Drága Utazó!

Szóval még a helyén van az a ronda fejed? Már kezdtem aggódni a valagadért! Szabad ilyen hosszú időre hír nélkül hagyni a legkedvesebb ivócimborádat? Szégyelld magad! Remélem, hogy a türelmed ma is határtalan, mert garantáltan olyan híreim vannak, hogy garantáltan ketté áll tőle az a nagy füled, de előtte…

- Csapos, itókát! Hadd öblítsük le az út porát!

Mint tudod, sok jóbarátom van országszerte… Mi, mi az, hogy nem tudod? Így van biz’ az, vagy ne legyen a nevem Anders Glandir, a krónikás! Mint mondtam, sok barátom van országszerte, akik megint megsúgtak nekem ezt-azt – persze nem ingyé’.

Megszoktuk már, hogy a fővárosban zajlanak az események, de hogy ennyi minden történjék gyorsegymásutánban, az azért felettébb szokatlan. Az udvar pletykafészkei legelőször azon köszörülték nyelvüket, hogy a királyné fivére, és Lady Olwyn mily belsőséges kapcsolatot ápolnak egymással, de arra senki sem számított, hogy Thane Llewellynt kusza érzelmei egyenest haza, a Tritón partjára száműzik! Felettébb különös, hogy éppen azt követő nap hagyta el a palotát, hogy Sir Gildas Olwyn hazatért a nővérénél tett látogatásból. Talán a lovagok egymást közt egyeztek meg ebben az ügyben? A bennfentesek állítása szerint valójában a király kérte sógorát a távozásra, hogy elejét vegye a pletykáknak.
Ha ez nem lett volna elég, a következő napok újabb nem várt események törték meg az amúgy igencsak cserfes udvaroncok fecsegését! Képzeld csak el, hogy mekkorára tágulhatott királyunk szeme, amikor felismerte a falai előtt sorakozó barbár törzsek előfutárát. Azt mondják, hogy a nomádok egészen addig merészkedtek, hogy megtámadták az éppen hazafelé tartó kompániát, amely Drusala hercegnőt kísérte, és nemcsak a törékeny virágszál épségét veszélyeztették, de feldúltak egy paraszttanyát is. Lehetséges volna, hogy a jó öreg Garaf Rochwadornak megzápult az agya? Vagy talán egy másik törzs szertelenkedik a környéken… Bárcsak tudnám, barátom, bárcsak tudnám.
No, de hogy ne kanyarodjak el oly’ nagyon, történt még itt valami. Radaganok. Egy egész sereg kért bebocsájtást a főváros falai mögé, hogy tárgyalást kezdeményezzenek országunk vezetőivel. Meglepő fordultat!
Még valami! Úgy tűnik, hogy Celawan herceg végre eldöntötte, hogy szent igába hajtja fejét, és végre megnősül! A szószátyár fecskék szerint egyenesen a főnemesi Agenyr családból választotta ki a legszebb rózsaszálat, aki mint jegyese, talán a Tritón tengerhez is elkíséri majd, hogy szurkoljon számára a nagy tornán. Sokan vágynak idén az Istenek bajnoka címre, igazán kíváncsi leszek ki kerül ki győztesen ebből a küzdelemből!

Ha már a Tritónnál járunk, mint ahogyan azt korábban említettem, Sir Thane végre hazatért, bár ha hinni lehet a pletykálkodásnak, ez a lépése nem okozott osztatlan sikert az otthoni légkörben. Mindesetre, azt hiszem, ideje volt már, hogy ez a bájgúnár lovag kibújjon a húga szoknyája mögül! Talán még azt a szertelen Lady Lynetet is megneveli azt illetően, hogy ne csábítgasson szerencsétlen hadfikat. Az a bájos kis fruska igazán ért ahhoz, hogyan kell összetörni egy férfiúi szívet!

A Berith vidéken egyelőre nagy a csend, és Taranis mély bányái is üresen konganak. A rengeteg felől is csak annyi hír jutott el hozzám, hogy a Kolónia tagjai és Fael úrnő gyermekei egyre gyakrabban akasztják össze pöndörödő bajszukat. Bevallom, jó magam rosszat sejtek ezen üggyel kapcsolatban.

Nincs is kedvem tovább beszélni, és ahogy látom, Te sem maradsz már nyugton a valagadon. Eridj hát, de ne feledkezz meg rólam!

Az Istenek óvják meg azt a konok fejedet!

002

2016.03.03. 16:30, Anders, a Krónikás
Füstölgő Berith

Utazó!

Jó, hogy jössz! Éppen rád gondoltam! Mi az, az embernek nem juthat eszébe szívbéli jóbarátja? Foglalj helyet, de csak akkor, ha magaddal hoztad a jobbik modorodat. Érdekes híreim vannak a számodra.

A Berith vidék füstölög, és ezt nem képletes értelemben mondom neked! Azt beszélik, hogy egy arcátlan tünde nyomakodott be a Rudrai Erőd sáncolt bástyái mögé, és nem mással, mint egyenesen a nagy Aeron Erthadril nagyúrral akasztotta össze a bajszát. A két pengefülű párharca nemcsak látványos volt, de szó szerint felperzselte a környéket; Az az ébenhajú némber, hogy menekülni tudjon, ellőtte az egyik fáklyát, ami lángokba borította a szomszédos házak egy részét. Úgy vélem az összecsapás megint olyanoknak okozott kárt, akik a legkevésbé sem érdemlik meg. Vajon az a sötét vidék már mindig ilyen elveszett marad? Az ott élő emberek miért nem érnek annyit a királynak, mint bármelyik aglaniri polgár? Nem értem én ezt, barátom. Nem értem.

A Taranis hegy tövében is szárnyra kélt egy pletyka. Úgy hírlik, hogy egy titokzatos uraság járja a környéket, aki tud valamicskét Dvergar legendás kalapácsának hollétéről; Állítása szerint birtokában van egy térkép, amely a csillagok segítségével utat rajzol annak, aki méltó arra, hogy véghezvigye a kalandot Bronach elfedett bányáinak mélyén. Szóbeszéd ugyan, de úgy hallottam, hogy egészen néhány nappal ezelőttig szorgalmasan gyűjtögette a zsoldosokat, akik mellé állnának ebben az életvesztő kalandban – de azóta nem tudni róla semmit. A térképnek is nyoma veszett. Hogy érted, hogy már megint csak a bor beszél belőlem? Magatartásod sért engem, Utazó!

A Morrigui Puszta ismételten egy jeles vendéggel lett gazdagabb. Nem sokkal azután, hogy Celawan herceg udvariassági látogatást tett unokafivére apósánál, egyenesen Nemetona felé vette az irányt, hogy maga győződjék meg arról, hogy testvérhúga biztonságban van a zord falak között. Igazán nemes lélekre vall ez a cselekedet.

Egy kalózgálya kötött ki Tritón partjánál; A marcona legénység tagjai pedig nem átallottak még melegében bajt okozni. Egy gazdag kereskedő fia fennhangon panaszkodott az egyik kocsmában arról, hogy az egyik ilyen söpredék ok nélkül tört az életére. A városőrök természetesen hamar a nyomába szegődtek, de annak a ravasz kutyának valahogyan csak sikerült kitérnie előlük. Sürgősen le kellene cserélni a katonákat a tenger környékén, én azt mondom. A múltkor is hagyták megszökni azt a két akasztanivaló tolvajt… Fajankók.

Rheyából is szokatlan hír jutott a fülembe. A jó öreg Thane Llewellyn feldúltan verte orrba sógora egyik kegyencét, de arról a palotai pletykafészkek nem tudnak, hogy mi bűn terhelhette Sir Garrus lelkét, amiért ilyen kemény büntetést érdemelt. Ha már ennél a bájgúnár lovagnál tartunk, a házasságáról szóló hírek, amit múltkor osztottam meg veled, alaptalannak bizonyultak. Az egyik közeli falu tavernájában egy vereshajú felszolgálólány a minap ecsetelte szívbéli barátnéjának, hogy a lovag gyakorta meglátogatja… Számtalan fattyú születhetett már Sir Llewellyn zöld szemeivel.

Na, de elég ebből a fecsegésből. Unom már. Igyunk inkább! Rád!

Az Istenek óvják az egészségedet!

 

Off

2016.02.21. 16:22, Anders, ezúttal az admin
Ezer hála és köszönet!

Sziasztok,

Most olyat teszek, amit nem terveztem, de muszáj megosztanom veletek az örömömet. Az oldal kiemelt ajánlást kapott a G-portal Superuserétől. Köszönöm szépen, nagyon jól esik, hogy szinte érdemtelenül kitüntettek. Azt hiszem, hogy egy fiatal oldalt csak ritkán ér efféle megtiszteltetés. Köszönöm, köszönöm, köszönöm! Nem tudom elégszer leírni!

Azt hiszem, bohókás Krónikásunk is megbocsátja a vétkemet, és nem fog lecsapni a pipájával - de ha mégis, akkor ezt is örömmel vállalom.

001

2016.02.19. 11:00, Anders, a Krónikás
Címkék: Anders
Az első mese - A pletykák

Üdvözöllek, Utazó!

Látom, megint betértél hozzám. Nagyszerű! Ez azt jelenti, hogy korábban felkeltettem az érdeklődésed. Jöjj! Foglalj helyet az asztalomnál! Csapos, bort a Barátomnak! Ételt! Bármit, amit megkíván!

Aglanir pletykái miatt osztozol a társaságomon, jól tudom. Talán vágjunk is bele, de nem kell ám sietni. Hosszú az este. Egyél! Ne nézz rám ilyen morcosan, no. Elfelejtetted, hogy ki vagyok?! Anders, Aglanir elsőszámú Krónikása. Most már engedj szólni, hisz ha folyton félbeszakítasz, nem tudok koncentrálni! Mit akarsz azzal a karddal? Éppen mesélek!

Történetünk szereplői szép lassan kelnek életre a krónikák lapjain, néhányan közülük talán csak futólag lesznek megemlítve, míg mások egészen a zárószóig kísérnek majd bennünket. Nem lehet tudni, hogy végül ki fejti meg a titkokat, és válik valódi hőssé, de ha figyelsz, talán időközben magad is a részévé válsz az eseményeknek.

A főváros zajos, színes forgataga tele van meglepetésekkel. A királyné újfent estélyt adott, ahová minden környékbeli befolyásos urat és hölgyet elvártak. Ez nem nyerte el a nép osztatlan tetszését, de mikor foglalkoztak  utoljára a koronás fők azzal, hogy mit mondanak a parasztok? Az estélyen Olwyn Főtanácsos is megjelent elragadó leányával karöltve, aki a rossznyelvűek szerint hamarost társaságra is lelt a királyné fivérében. Sir Thane Llewellyn rossz híre - már, ami a hölgyekhez fűződő viszonyait illeti - sem gátolta a kisasszonyt abban, hogy órákra eltűnjék vele a sötét folyosókon. A palotai pletykafészkek már harangzúgásról beszélnek, de ha engem kérdezel, kétlem, hogy oltár elé állnának.
Apropó házasság. A legtöbb aglaniri nemeshölgy legnagyobb rémálma, hogy olyan férfihez kell majd nőül mennie, akit kicsit sem szeret. Szegény Lady Isobel szörnyű találkozón esett túl a Castleroy család örökösével. Úgy látszik, a rang nem minden, ha az emberbe nem neveltek elég jómodort. Hiába az atyai akarat, ha a fiatalok nem egyeznek, és az elrendezett házasság mégsem olyan egyszerű üzlet, mint ahogyan azt Lord Vosburg eltervezte. Azt hiszem, ideje lenne, ha a hatalmat nem a gyermekei kiházasításában keresné, hanem megpróbálba saját erőből boldogulni.
A Sagramour család két tagja is diplomáciai útra indult, más-más érdekekből. Drusala hercegnő a tanulási vágytól hajtva Nemetona Kőtornyai felé vette az irányt, hogy a saját szemével tapasztalja meg azt, amit eddig csak könyvek lapjain olvasott. Celawan herceg ellenben a király apósát látogatta meg, hogy elmélyítse kapcsolatát a borzalmas urasággal. Félek, ha Howe Llewellyn és Celawan Sagramour összebeszélnek, abból nem sülhet ki semmi jó. Utóbbi, hogy ne üres kézzel térjen haza, betéved egy istállóba, hogy két nagyszerű hátassal gazdagodjék - jól megrémisztve ezzel szegény lovászfiút.
Hogy ne kanyarodjak el nagyon Rheyától még el kell, hogy mondjam; Azt beszélik, hogy egy bizonyos Lord Gethas  még évekkel ezelőtt jelentős összeget ígért annak a kalandornak, aki hajlandó előkeríteni egy szökött rabszolgát, aki orvul kihasználta gazdája jóhiszeműségét, és elhagyta őt. Mi több, az az arcátlan még meg is lopta jótevőjét! Hát nem felháborító?
Néhány  Begyűjtő érkezett a fővárosba, egy szakadár mágus nyomait követvén, aki egy szemtanú szerint gyakorta megfordul a környéken. Egyelőre nem akadtak rá a leányra, de ami késik, az nem múlik.

Figyelsz Te rám egyáltalán? Hé, Utazó! Hozzád beszélek!

Az Arduinnai rengeteg környékén is nagy a nyugtalanság. Mióta a Kolónia újfent tábort vert a fák között, gyakori összetűzésbe keverednek a territóriumukat óvó tündékkel. A látszólagos béke megőrzése érdekében ezek ritkán végződnek harccal, de a jó Fael Úrnő arra kérte gyermekeit, hogy amennyire lehetséges, biztonságuk érdekében maradjanak távol a barbároktól. Garaf Rochwador nemzetségfő is hasonló parancsot osztott az övéinek, amikor felhívta figyelmüket arra, hogy ne hagyják szem előtt a hegyesfülűek tetemét.
A Kolónia tagjai az elmúlt időszakban több, kisebb falut fosztottak ki a környéken, magukra vonva a főváros figyelmét - a Királyi Tanács sokat vitázik azon, hogy ideje lenne közbelépniük még azelőtt, hogy a nép között zúgolódás támad.

Huh, nem szeretem én ezeket a barbár népeket...

A tenger mentén egyelőre nyugodalmasnak tűnik a helyzet, bár egyre gyakrabban tűnnek fel kalózgályák a horizonton, és néhány kisebb hajót már meg is fosztottak a rakományától, de emberáldozatot ezen tolvajlások még nem követeltek. Kalózok! Te elhiszed? Milyen rég volt már, hogy utoljára eddig merészkedtek!
Aerten környékén mindenki a közelgő menyegzőre készül, talán Howe Llewellyn piszkosul fiatal menyasszonyát kivéve. Lehet, hogy a kisasszony még mindig arra vár, hogy valaki megmentse szörnyű sorsától; Egyelőre erre azonban nincs esély, az esküvő napja pedig vészesen közeleg.
A tengeri fővárosban két tolvajra adtak ki körözést, akik egyenesen a város bírájától emelték el értékes erszényét; A tartalmáról a pocakhuszár uraság nem beszél, de kétlem, hogy néhány aranyérme miatt hajtóvadászatot indított volna a két fiatal ellen.

Morrigui puszta dolgos népe jelenleg uráért aggódik. Úgy hirlik, hogy a jó Lord Agenyr hetek óta az ágyat nyomja, és fia, Tomas jár el minden hivatalos ügyben a nevében. Senki sem tudja, hogy milyen kórság emészti az öreg Rianon Agenyrt, de a gyógyító mágusok egymásnak adják át a kilincset az otthonában. Azt mondják, hogy az uraság mágusvérű fia, Trevan továbbra sem lépheti át a ház küszöbét - ideje nagy részét a fehér tornyokban tölti.
Apropó Nemetona. Említettem már, hogy igazán magasztos vendég érkezett a mágusiskolába Drusala Sagramour hercegnő személyében. A kisasszony érkezése nagy port kavart az intézményben; Theadas főmágus és Cyrus Morrowind lovagparancsnok még sosem estek ilyen éles szavakkal egymás torkának, mint most. A Begyűjtők vezetője sérelmezte, hogy a varázsló ilyen fontos ügyben döntött nélküle. A zsémbes lovagparancsnoknak azonban le kellett nyelnie ezt a keserű pirulát, hiszen egy királyi vendéget mégsem utasíthatott ki a fennhatósága alatt álló intézményből.

Várj, hová készülsz? Még nem fejeztem be... Hogy érted azt, hogy neked elég ebből a sok sületlenségből? Utazó? Jól van, menj csak! De legközelebb ne kérj, hogy osszam meg veled a pletykáimat! Mogorva fráter...

Az Istenek adjanak neked több türelmet!