aranyköpések Grafika-sarok karaktertérkép
aglanir családjai kapcsolati háló tumblr

naptár

Aglanir.  A középkori birodalom, melyet észak felől a Taranis hegység, délről a Tritón tenger határol. Ez a nem mindennapi vidék az a hely, ahol a legendák életre kelnek. A viszályoktól szétszabdalt világ új hősöket, és szélhámosokat teremt, akik történetét időről-időre elmeséli Anders, a Krónikás.
Légy egy, a világ hősei közül. Válassz oldalt, és csatlakozz egy új kalandhoz.






 

 

 

 

 



képre vár: -

 

Téma: NRT, Középkori, Fantasy RPG - hosszú reagok
Szerkesztő: Andes  Mindenes: Kaya
Nyitás: 2016.01.22 Re-start: 2017.07.07.

Évszak: nyár - a harmadik évad végéig!
Regisztrált felhasználók: 13
Játékosok száma: 13
Karekterek száma: 88 (ebből njk: 14)
ebből nő:  43 ebből férfi: 45
Hozzászólások száma a fórumban: 1680

utoljára frissült:
2017.07.21. (15:00)


 

 

 

Hősregék

Kibeszélőposzt

2017.07.07. 14:00, Anders
#forpony

Kedveseim,

Elmondhatatlan hálát érzek, amiért ilyen sokan, ilyen rövid időn belül reagáltatok a megkeresésemre – továbbra is várom a #forponyt, mert minden egyes alkalommal mosolyt csal az arcomra. Be kell vallani, hogy a vállalkozás merész; Az idő és jómagam nem igazán egyezünk, az a kis komisz elég gyakran megtréfál, de azért igyekezni fogok dűlőre jutni vele.

Ahogyan azt az eggyel korábbi irományomban említettem, egy időugrással nyitnánk – minimum egy évvel később, nyáridőben vennék fel a fonalat, egy kisebb polgári forradalom után. Az elnyomott mágusok már eddig is fel-fellázadtak elnyomóik ellen; persze csendesen, eddig leginkább csak suttogva elégedetlenkedtek, de az Aldayrok terjeszkedő hatalmát megneszelve bátrabbakká válhattak. Néhány renegát mágus néhány hétre sikeresen kivívta Nemetona függetlenségét, kizárva a toronyból a katonák seregét… A külvilágból is érkezett számukra segítség; kóbormágusok, zugboszorkák szították az elégedetlenség tűzét, fellázítva a mágiahasználókat az emberek ellen. (A felkelésnek voltak különböző vezetői, de erről majd egy krónikás mesében ejtenék szót, ha ebbe beleegyeztek, kiegészítve azokkal az ötletekkel, amiket ti jónak gondoltok). A forradalom lángjai jó pár hónapon keresztül perzselték a birodalmat, mielőtt sikerült volna vérbe fojtani. Sok mágust végeztek ki; ártatlanokat, bűnösöket egyaránt – még magát a Főmágust is meggyötörték, pedig Ő végig a józan ész hangja maradt. A vezetői posztját is csak névlegesen tarthatta meg; Mindenki tudja, hogy a Torony ügyeit már egyedül a lovagparancsnok tartja kézben. A mágusok helyzete a lázadás óta rosszabb, mint valaha.

Az, hogy melyik tájegységen ezen események alatt mi minden történt, nagyban függ attól, hogy ki, és melyik karakterét szeretné megtartani; Kérlek, hogy ezeket kommentben jelezzétek, kiegészítve néhány mondattal arról, hogy mi történhetett vele, és szerinted milyen kapcsolata fűződött mások karaktereihez. A kommentekben, és a chatben így esély lesz arra, hogy összehangoljuk az elképzeléseinket. Szeretném, ha kialakulna egy ötletbörze, amelyekből a legjobbakat kiválogatva tudunk összegyúrni valami megfelelőt. Természetesen a korábban elkezdett ármánykodások is folytatódhatnak, kiegészülhetnek… Ne fogjátok vissza magatokat!

Előre is várom, hogy újra együtt alkothassunk!

Kommentre fel!

ÁTVEHETŐ KARAKTEREK (ízlésre igazíthatók)

MORON ROCHWADOR

BRANAN ROCHWADOR

GRIFFITH ALDAYR

CYRILL RIMADAR

AURAE VALOTRIEN

SABRINE SOSSA

15 hozzászólás
Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.
2017.07.09. 18:54
winnie

Heyho! :D Pötyögtem egy keveset.

Gwynnan - Taranis hófödte csúcsait nem éritette a forradalom szele, így Gwyn élete a megszokott kerékvágásban folyt tovább. Sokszorta kísérte el a Deatrys katonákat egy-egy ígéretesnek tűnő szörnyvadászatra, s betört néhány szemtelen orrot is az alkalmanként felmerülő kocsmai verekedések során (nagy bánatára egyik sem volt Pocaké). Még mindig álma, hogy sikeres zsoldos legyen, aki annyi pénzt hoz a konyhára, hogy aszott vénkorára is biztosítsa magának a kényelmes életet.

Sarafina - A forradalom pont kapóra jött a radagan küldöttségnek, hogy a legkisebb gyanú nélkül mélyítsék el kapcsolataikat Aglanir vezetőivel. A szívélyes segítségért saját épületet kaptak a városban, így végre megvethették a lábukat a királyságban, s így továbbléphettek terveik következő fázisaiba. A történések nem igazán rendítették meg Sarafinát, bár ennek jelét nem mutatta, s jóhiszemű vendégként fogadta el a tényt, hogy nem veheti ki érdemi részét a forradalomból. Az elmúlt hónapok alatt rendre - már-már rituálisan- visszautasította Ser Gildas közeledését, de nem tudta nem észrevenni, hogy a sok tagadás ellenére valamelyest szimpatizál a hősszerelemes lovaggal.

Aerith - A rengeteg tündéi elhatárolták magukat a mágusforradalomtól és sokkal fontosabb dolgok felé fordították figyelmüket, mint holmi értelmetlen csatározások, így Aerith életében a körülményekhez képest minden a rendes kerékvágásban haladt tovább. Továbbra is alkímistaként tevékenykedik, s bőszen kutatja a felfedezére váró mágikus elegyeket.


Drystan - Habár a Tritón partvidéke megúszta a forradalom pusztító viharát, a legfiatalabb Llewellynt valahogy mégis megrémítették az események, főleg Isa biztonságáért aggódott. Megkönnyebbüléssel fogadta hát, amikor nővére és kísérete hazatért. Napjai nem telnek túl eseménydúsan, s bizalmasainak száma is csak egy jeles főre szűkült, miután Lynet kiházasodott a kastélyból. Sokszor megfordul a fejében, hogy milyen szerencsés amiért Lyn nem vitte magával Mellát, így makacs elkötelezettséggel ragaszkodik egyetlen igaz barátjához, rettegve, hogy egyszer véglegesen egyedül marad.

Andret - Andret első nagyszabású katonai akciója volt a forradalom leverésében való segédkezés. A Dagda-erőd masszív létszámot sorakoztatott fegyverbe a hirtelen fellázadó mágusok ellen, és csak nagyon kevesen maradtak hátra, hogy fenntartsák az erődítményt. A parancsnok fiatal kora ellenére beváltotta a Parancsnoka által hozzáfűzött reményeket, ám a förtelmes démonokkal való harc megviselte a katonákat. Hiába voltak a királyság legképzettebb harcosai, a begyűjtőkkel ellentétben felkészületlenül érte őket a varázshasználat.

2017.07.09. 12:47
Tinwe

Sziasztok!

Nagyon-nagyon sokat agyaltam azon, mi legyen, mert jelenlegi helyzetemben 6 karaktert képtelen vagyok elvinni. Így hát kisebb-nagyobb küzdelmek árán végül úgy döntöttem, Millsont és Caleát leadom. Talán még a maradék négy is sok lesz, de megpróbálok egyelőre velük kezdeni valamit.

Yserone esküvőjét a polgárháború keresztbe húzta, a forrongás elől pedig a palota többi hölgyével együtt kénytelen volt a tengerhez menekülni. Bandival egyeztetve elvileg Gavin (is) vigyáz rá, és jelenleg várja a sült galambot, meg hogy végre - vagy sajnos? - férjhez mehessen, bár egyre kevésbé biztos benne, hogy tényleg ezt akarja.

Nimrodel és Erya életét nem sokban befolyásolta az emberi hülyeség, építgetik szépen a tünde városukat, és már majdnem elkészültek vele... Vagy csak haladtak egy keveset attól függően, milyen hosszú időt ugrunk. Nem tudom, Daphne hozza-e Griffithet, hogy Eryával lehessen valamit kitalálni hozzájuk, de Nimrodel változatlan, morcos, mint mindig.

Nicholas pedig a bátyját, Rolandot gyászolja, aki meghalt a felkelésben. Ez derékba törte szegényt, hisz egész életében neki akart bizonyítani, az ő tiszteletét és szeretetét akarta kivívni, és most elvesztette. Kicsit kilengett ettől az élete, és bár előléptették (gondolom, nem tudom, ez az ötlet random jött most), elvesztette az érdeklődését a munka és bármi más iránt.

Ennyit gondoltam, szóval igazából nem sokat változott senki, épp ezért szívesen plotolgatnék, ha valaki vevő valamire. :)

2017.07.08. 08:20
wolfie

Heyho! :)

Sikerült nekem is dűlőre jutnom, ezáltal kimondom az ítéletet a négy csodabogaram felett; amennyi biztos, hogy Rhett és Annis karakterével nem nagyon tudnék mit kezdeni, így tőlük - ha lehetséges - megválnék. A fennmaradó kettő:

Chasma Thornton: amennyiben másképp nem rendelkeztek felette az égiek (vagy Ezra *hunyorog Kaya irányában*), nagy valószínűséggel még mindig a vár másik szellemeként jár és kel. Ha kiadták neki az ukázt, akkor szó nélkül elfogadta - noha legbelül senyved.

Myrine Godfrey: nos, él és virul, savanyúbb, mint valaha, és rettenthetetlenül küzd a ráváró - de még szerencsére nem láthatárón lévő - fordulat ellen, s hogy bekerüljön Aerten vénkisasszonyainak körébe. 

2017.07.07. 18:41
Kaya

Tyria: Az esküvő megvolt, a tervezett pompával, a tervezett időben, úgyhogy azóta hercegnéként tengeti napjait. A forradalom alatt előbb a palotában maradt, de nem próbált kiállni a mágusok jogaiért, mint Drusala; habár azt, ahogy ezt a családja kezelte, mélyen elítéli. Addig takargatta csak, hogy nem a haját fésülgetni jár a gyakorlótérre minden hajnalban, amíg be nem törtek a palotába, amikoris az anyósa orra előtt mutatta be a tudományát. Azóta nyíltan felvállalja az elavult szabályokról alkotott véleményét, és azon dolgozik, hogy megpróbáljon többet elérni, mint ami a családneve vagy a férje nyomán az övé, annál is inkább, mivel a betörés után elvetélt, és még erőszakosabban próbált hasznos lenni. Egy hét vidéki tartózkodás után visszaszökött a fővárosba, és onnantól Celawan mellett maradt, azt leszámítva, amikor Gildast elkísérte a rengetegbe; a nagybátyjával ellentétben ő nem beszélt Trevannal, talán fel sem ismerte.

Lynet: valószínűleg hozzáment valamelyik Deatryshez (meg kéne beszélni, végül ki vette el, RIP neki) Melionhoz, és még mindig nem sokkal kedvesebb. Nem tudom, mennyi ideje van vége a forradalomnak, de gondolom addig egyedül volt, és csak azóta van mellette többé-kevésbé a férjura, úgyhogy még mindig duzzog, talán betegeskedik is. A forradalom, mint olyan, nem igen hatotta meg. 

Clarine: szerintem megpróbált elzárkózni a harcoktól, már attól, hogy más tájak ügyeibe ártsa magát, és csak az északra, az övéire ügyelt, rájuk viszont teljes vehemenciával. Ha lehet, még ridegebb, mint volt, szótlan és nyers.

+1, Mella: Lynet elment ugyan a hegyekbe, de Mella ugyanúgy ott maradt a Llewellynekkel, ha a királyné és a hercegnő végül eljött a Llewellyn birtokra, akkor egy ideig az ő ellátásukról kellett gondoskodnia, azóta pedig egyszerűen csak van, és ideje nagy részét Drystannel tölti. Az apja betegeskedett egy kicsit a forradalom alatt, ami ismét felhívta a figyelmét az anyagiak fontosságára; az apjával ellentétben azonbannem osztozik a mágusok jogainak megvédésében, igazából semleges az ilyen témákkal szemben.

2017.07.07. 18:41
Kaya

Sziasztok. :)

Rögtön kezdem. Biztosan megválnék Duriontól (mivel ő nem az enyém, nyugodtan át lehet ruházni), Rumitól, Ashától és Bellamytól. Montét lehetne egyelőre kiszedni, de a kezelőből nem törölni? Ristar és Mella egyelőre bizonytalan, ahogy Podric is, így hozzájuk egyelőre nem írnék semmit, de ha lehet, szeretném bent tartani. Aruna csak és kizárólag akkor marad, ha Asher is, így ő még elbírálásra vár, bár nem nagyon történt vele semmi szerintem. 

Updatelt verzió:

Gildas: fizikailag korlátozva volt és van, de a lovagság nem halt ki belőle; nem hajlandó észrevenni, hogy nem tud úgy harcolni, mint korábban. A bátyja helyette is megtette az észrevételt, és rövid huza-vona után végül megtették marsallá; az ideje nagy részét a lovagok igazgatásával tölti, felügyeli az újak kiképzését, illetve szabadidejében bőszen udvarol Sarafinának, és az sem tudta lelombozni, hogy egyszer már visszautasította a lánykérést, sőt. A forradalom alatt szerzett néhány új ráncot, illetve segített az országszintű műveletek tervezésében. Az egyik ilyen során eljutott a Rengetegbe is, ahol találkozott Trevannal, sőt, beszéltek is, miután felismerte a fiút Thorntonéknál. Gylda még korábban kérte meg arra, a férje halála után, hogy keresse meg a fiát, de Gildas végül úgy döntött, titokban tartja Trevan hollétét, és senkinek nem beszélt róla.

Tomas: Nem mozdul ki többet a pusztáról, mint addig, sőt, a forradalom óta különösen nagy hangsúlyt helyez Nemetonára. Az apja meghalt, ő az új, hivatalos főúr a pusztán; a katonáskodás továbbra sem a kedvence, de megtette, amit kellett, a tornyokhoz való közelsége miatt. Volt egy kis "botlása" Gillel, ami megsürgette a feleségkeresést a számára; egy közeli nagy lord lányát, Micah-t vette el, aki azonban alig egy hónappal az esküvő után meghalt, amikor Tomas távollétében betörtek Vidarba. Távolról sem fogható rá, hogy szerette volna a lányt, de jó embernek tartotta, így a megölésével tovább mélyült a mágusok iránti ellenszenve. Tyriával összevesztek, amikor kifejtette a véleményét róluk és mindenkiről, aki még ezek után is védeni próbálja őket (ideértve a hercegnőt is), azóta nem beszélnek.

Rion: védte Rivalen seggét. Nagyjából ennyi. Nem túl izgalmas az élete.

Killian: attól függ, hogy Viserra megmarad-e; így vagy úgy, szerintem az esküvő körül járhatnak, vagy nem sokkal utána, vagy a félig háborús helyzet miatt egyelőre halasztgatják. Egyike volt az őröknek, akiket a királynéval küldtek valószínűleg, így ha ott történt valami, benne volt. Valószínűleg egy kicsit csorbultak az ideáljai.

Ezra: A terve még mindig az, hogy a rengeteg ura akar lenni, ami majdnem össze is jött már neki. A forrongások idején, mint a legnagyobb lord a rengetegben és környékén, ő parancsolt a többi uraság elenyésző számú embereinek is, gond nélkül behódoltatva újabb, kisebb földeket magának. Iselle tanácsára (amit sosem vallana be amúgy) a nyílt ellenszenv helyett kihasználta a lehetőséget, hogy a király kegyeibe férkőzzön, ami meghozta gyümölcsét, és kinevezték a rengeteg őrének, úgyhogy már nyílt szálkaként ülhet az Aldayrok szemében. A kapcsolata Isellel normalizálódott, amennyire lehetséges, bár Ezra nem örül túlzottan, hogy az első gyerekük lány lett; az egyik mágus, aki a rengetegbe menekült, azt jósolta neki, soha nem születik fia, aminek szintén nem örült, és rögtön le is fejezte a hírhozót; nem mintha feltűnő lett volna még eggyel több vagy kevesebb halott. Trevan mellett van még fél tucat mágus, akik ha nem is a várban élnek, akkor a környező falvakban, Ezra titkolja a kilétüket. Ameddig hasznosak

Utolsó hozzászólásokÚjabbak 1 | 2 | 3 KorábbiakLegelső hozzászólások