Dagda erőd
A Dagda erőd messze-földön híres bevehetetlenségéről, és az itt képzett harcosok kíméletlenségéről. A katonák képzését még korán, a kamaszkor legelején kezdik, és számos harcmodorban fejlesztik a tudásukat egészen addig, amíg szükség nem lesz rájuk a harctéren.
Maga a megközelítése sem egyszerű feladat, hiszen meredek lépcsőket, és hegyoldalakat kell megmászni ahhoz, hogy az ember feljusson a csúcsra, ahol az épületegyüttes áll. Két ösvényen lehet feljutni. Az örökös hideg, a hótakaró váltakozó vastagsága, és az alattomosan rejtőzködő barlangok, szinte ellehetetlenítik a legrövidebb utat. Van egy másik, kevésbé veszélyes útszakasz, ahol a lovakat (kisebbak, izmosabbak, ellenállóbbak, és szívósabbak, mint az átlagos patások) és az ellátmányt jutatják fel a hegyre, de az jóval hosszabb.
Az egyik legmagasabb hegy láncolatainak tetején fekszik, szélesen elterülve az örök hó, és hideg fogságában. A Dagda Erődrendszere lenyűgöző látványt nyújt hatalmas, precízen faragott kövekből épített falaival, bástyáival és több kilométer hosszú földalatti folyosórendszerével.
A legkíméletlenebb időszakban is sok őr vigyázza a rendet.
Erőteljes szögletes vonalak jellemzik. A déli-szárnyon keresztül lehet bejutni az erődön belülre. A kapu egy robusztus jól védhető kapu. Két gótikus boltív alatt áthaladva az út belső udvarra visz, ahonnan alagutakon keresztül lehet megközelíteni a többi épületrészt. A főtorony a vár északi csücskében helyezkedik el, itt található Sir Tristram Aglaval főparancsnok lakosztálya is. Az összes védmű közül ez található a legmagasabban. Innen gyakorlatilag az egész erődítményt belátni. |
1 (2016.01.22.) |
Bronach bányái
Közel egy évszázada, hogy egy betegség kiírtotta a törpe-társadalmat, és néptelenné tette a valamikor virágzó törpkirályságot, amelynek romjait máig büszkén őrzi a mélység. A hegyoldalba vájt roppant vaskapukon keresztül lehet bejutni a tárnákba, de ez közel sem olyan egyszerű, mint amilyennek elsőre tűnik. Először is, két mogorva őr fogadja az embert az ajtókhoz vezető lépcsők alján, akik nem szívesen engednek közel a falak között lappangó kórság miatt. Ha velük már szóval, vagy tettel megküzdöttünk, egy rejtvény fogad minket. A nagy törpdinasztiák szimbólumai díszitik a bejáratot, amelyeket uralkodásuk sorrendjébén, keletről-nyugatra kell elhelyezni egy nyolcszögletű alakzatban. A jelképek nagyon hasonlóak, így könnyű őket elvéteni - ez azzal jár, hogy az ősi csapdák egyike beindul. Ha a kalandozó túléli a csapdát, és végül sikerül megfejtenie a kirakót, az ajtó kinyílik, és egy szobrokkal kirakott előcsarnokba jut. Ezen keresztülhaladva feltárul előtte a törpe-társadalom remekműve, az egész földalatti város. Ahhoz, hogy Bronach utcáira bejuthason, egy mély szakadék fölött húzódó megroggyott kőhídon keresztül kell átegyensúlyoznia. A szakadék alján bugyborékoló-hömpölygő lávafolyam is elég indok ahhoz, hogy senki ne akarjon leesni. Olyan, mintha az idő megállt volna odalenn. A valamikori város több szintből áll. A külső, peremkerületen vannak a kisebb épületek, míg bentebb haladva a nagyobbak - a város a királyi palota köré épült, aminek téglalapalakú bástyái már messziről látszanak. Az utcák kacskaringósak, és porosak, nem fedi őket macskakő, de ettől függetlenül jól látszik, hogy az egykori lakók szerették a rendet. A bányákhoz, és a kohókhoz hosszú alagutakon keresztül lehet leereszkedni, ezekben viszont vigyázni kell. A közel egy évszázados lakatlanság alatt elszaporodtak az óriáspókok, amelyek méretben vetekszenek egy kifejlett bikával, és mérgük egyetlen cseppje is halálos lehet. A kritákhoz egy másik, díszesebb csarnokon át lehet eljutni. A törpökről tudni kell, hogy számtalan értékes dolgot temettek el a tulajdonosaikkal, de a legnagyobb kincsek mégsem itt rejlenek; A szóbeszédek szerint a bányák mélyén mesés vagyon vár arra, aki elég merész ahhoz, hogy felkutassa. |
1 (2016.01.22.) |
Bányák
A Taranis hegység gyomra számtalan természeti kincset rejt. Az ércek, és drágakövek biztosítják a vidéken élők legfőbb bevételi forrását. A bányászat sajátos helyet foglal el az őstermelés és az ipar között, hiszen az itt kinyert nyersanyagok szolgálnak alapul több termék előállításához is. A munka mélyen a felszín alatt zajlik, labirintusszerű furatokban. A kibányászott érceket egy kiépített sínrendszeren át, lovakkal vontatott csillékkel hozzák a felszínre. A levegő nyírkos, a föld csatakos a sártól, és a le-lecseppenő víztől. Az alagutakat fából készült pillérekkel erősítették meg, ezzel csökkentve a beomlás veszélyét. A fényről néhány méterenként fáklya gondoskodik. |
1 (2016.02.02.) |
A havas vadon
Taranis végeláthatatlan hegyláncai szemet gyönyörködően magasodnak a birodalom északi szegmensében. A csipkézett élű, hóborított csúcsok kimeríthetetlen mennyiségben tartalmaznak érceket és drágaköveket, így néhány lankásabb vidékén bányászfalvak telepedtek meg. A hosszan elnyúló havas lankák, a tűhegyes, hóborította sziklák, és feneketlen szakadékok váltakozása sajátos arculatot kölcsönöz ennek a háborítatlan tájnak - néhol ádázmódon elfeledteti az emberrel, hogy mennyire veszedelmes vidéken jár. A hirtelen támadó hóviharok, és a meginduló lavinák gyorsan maguk alá temethetik a felkészületlen kalandort. Azonban nemcsak a természeti csapásokkal, hanem az itt elő teremtményekkel is szembe kell néznie annak, aki a hegyek megmászására kényszerül. A sziklabarlangokban tanyázó, különleges hópárducokon, és tigrisméretű farkasokon túl időnként gigászi sárkányokkal, és hegyi trollokkal is találkozhatunk. |
7 (2017.07.07.) |
Dvergar Kalapácsa
Dvergar Kalapácsa nem másról, mint a híres kovácsmester, Tymur Dvergar szerszámáról kapta nevét. A félig földbe építet kőházikó, keskeny, lőrésszerű ablakaival nem éppen csalogató látvány. Külsőre koszosnak, és jelentéktelennek látszik, de ha az ember belép, azonnal otthonos melegség járja át a testét. Néhány lépcsőn keresztül juthatunk le a vendéglátó helyiségbe, ahol kőből faragott asztalok, és padok várják a vendégeket. Mivel a Taranis hegység vidéke hideg, a fogadó kandallójában egész évben lobog a tűz.
A pult jobb kéz felé helyezkedik el, amely mögött egy féltörp csapos fogadja e betévedőt - a legtöbb pletykát ismeri a környéken. Két felszolgáló gondoskodik arról, hogy az ember időben megkapja a megrendelt italát, ételét.
Mivel a fogadó földszintes, a hálókhoz vezető ajtó a bejárati lépcsőkkel átellenben helyezkedik el. Ezen keresztül egy szűk, sötét folyosóra juthatunk, amelyről a három szoba nyílik, a berendezés hagy némi kivetnivalót magában, de legalább az ajtajuk zárható. |
10 (2017.07.07.) |
Ansar
Taranis hideg, és fagyott világában nincsenek nagy városok. Falvak sem nagy számban fordulnak elő - Ansar is csak azért jelentős, mert közvetlenül annak a hegynek a lábánál terül el, amelyet megmászva elérhetjük a Dagda Erődöt.
Mindig is bányászfalu volt, bár kezdetben a lakói leginkább törpök voltak. A házak többnyire régiek, és félig a földbe vájva épültek. A homlokzatuk rézsútos, felülről lefelé lejtve, hogy a hó könnyebben lecsússzon róluk. A legtöbb épület nagyon szegényes, de nagy részük rendezkedik pincével, vagy földalatti tárolóhellyel - ezek némelyikből le lehet jutni a falucska alatt elnyúló bányajáratokba.
Lépcsőzetes kialakításának köszönhetően egyes épületek, és utcák feljebb helyezkednek el, így ezek megközelítése durva, sziklákból kialakított lépcsőkön lehetséges. Ezek a lépcsők a város határán tovább folytatódnak, egészen a hegy feléig - innen azonban a kietlen, fehér hótenger várja az utazót, hogy átvergődve a hópárducokkal, farkasokkal és sárkányokkal teli vadonon eljusson az erődig, ahol az ország legjobb harcosait képzik. |
69 (2017.07.07.) |
|